Magyar Kurir, 1815. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)
1815-03-28 / 25. szám
"■unni» 14*5 fegyverek nem volt, mellyeket a’Lyoni lakosoknak ki lehetett volna osztani , ’s illyenképen ellent nem állhatták a’ pártos seregeknek. Leginkább Fr. Ország északi részében nyilatkozott ki a’ pártosság, de ott sem felelt meg várakozásoknak a’ dolog ; sem Lefevre Despouettes, sem Lallernaod Generálisok végbe nem vihették azt , a’ mit magokban feltettek vala. Hagy Britannia. A’ London városi újság levelek és utzák tömve vannak azon jegyzésekkel , vagy inkább híradásokkal és kérésekkel, mellyekben a’ gabona béhordása iránt tanátskoznak a’ lakosok és tisztviselők , ’s azt kivánnyák, hogy semmi végzés e’ tárgyról ne tétetődjön , mig az meg nem határozódik , van-e az Országnak magának annyi termése esztendőnként, melly a’ lakosok táplálásokra elegendő. E’ folyó Martzius 5 dik napján az A. Parlamentumnak gyűlölésében 78,024 instantziák adattattak be, Londonban pedig magában 10,000 hasonló kérő leveleknek írták alá magokat a’ kereskedők. Ezeknek az utolsóbb instantziáknak foglalatjok ezekből áll: Nagy meg illetődéssel és belső fájdalommal szemléli a’ nép , hogy a’ Parlamentomban egy olly intézetről végzettek, mellynek fő tzélja az , hogy a’ gabonának az országba való béhordása , különös meg határozás alá rekesztessen ; mellyre nézve felette tsudálkoznak azon hirtelenségen , a’ mellyel ez az igen fontos tárgy mind a’ két házban folytatódik. Nagy igasságtalanság a’ birtokos lakosoknak adófizetéseket állandó lábra állítani; ők azt mondják, hogy a* múlt háború alatt igen sokat kellett nékiek fizetni. Azt ugyan tagadni nem lehet egészben , de ők voltak a’ gabona ára fel emeltetésének az okai is, hogyha külső or szágról gabonát be vinni szabad nem lenne, végtére minden manufacturák és kereskedések elromlanának. Ezen okra nézve nagyon köszönik , hogy a’ London városának képviselői egész erővel ellene állottak annak a’ meghatározásnak , mellynél fogva’ külföldi gabonának a’ N. Britanniái földre való béhordása meg akadályoztatott volna. A’ Parlamentum gyüllésének szokott órájában a' György útzájától fogva az Addington utzájáig sok ember gyüllött lakásra, a’ kik eleinte nem zenebonáskodtak , mindazáltal a’ gabonabill, és azok ellen a’ Parlamentumnak tagjai ellen , a’ kik azt sürgették vala , nagyon morogtak, nevezetesen a’ Parlamentum palotájának tornátzaiban, és folyosóiban sok nép gyűlt öszve, úgy annyira, hogy a’ Politziára ügyelő emberek kéntelenek voltak azon helyekre ágyúzó katonákat kiállítani a’ tsendességnek és jó rendnek fenn tartására. Mintegy egy órakor dél utánn a’ gal teriának vagy tornátznak ajtai fel nyittatván , mindjárt sok ember gyüllött oda , úgy annyira, hogy igen nehezen, sőt sok bajjal is allig lehetett abba be menni. Mellyre nézve a’ Westminnsteri palotának minden folyosói bézárattak, minden ajtók eleibe sok pattantyús katonák állíttattak, és tsak egyetlenegy ajtó volt nyitva, a’ mellyen a’ Parlamentum tagjai a’ gyüllés palotájába bé mehettek. Mellyre nézve azok az emberek, a’ kik a’ tornátzokból , és folyosókból bizárattattak, a’ palota eleibeállottak, a’ kik közül sokan esmértek a’ Parlamentúm tagjait, a’ kik nevenként neveztetvén ki, botsáttattak bé a’ gyüvés palotájába. Azoknak kiáltásokat, a’ kik szüntelen igy kiáltoztak : „Vesszen el a’ gabonabill... a’ Parlamentum palotájában is lehetett vi lagosan hallani e, érteni. Egy darab ideig csak illy kiáltások által jelentettek ki az ( ** iSiW»