Magyar Kurir, 1815. január-június (29. évfolyam, 1-52. szám)
1815-05-05 / 36. szám
213 Azon Históriai Akták között, mellyek az emlékezetben való fenntartatásra méltók , hellyet érdemelnek az itt következő Protestatziók , mellyeket az esmeretes Lane , a’ Deputatusok’ kamarájának Előülője, a’ Napoleonistáknak Bordeaux városába való bémenetele előtt, az utolsó napokban kiadott: —“ ,,(I). A’ Frantzia nemzetnek nevében és mint a’ Képviselők’ házának Előülője, kinyilatkoztatom, hogy én mind azoknak a’ Dekrétumoknak ellentmondók, a’ mellyek által Frantzia országnak elnyomója just akar magának venni arra , hogy a’ Képviselői két házakat eloszlassa. Ehezképpest kinyilatkoztatom, hogy egy birtokos sem tartozik a Napoleon Bonaparte Ágenseinek valamelly adót fizetni, és hogy minden familia vigyázni tartozik , hogy sem a’ kiírás sem a’ rekrutázás’ útján néki katonát ne adjon. Minthogy mostan a’ Frantziák’ jussa és szabadsága a’ legmegbántóbb módon fái) alá tapodtatnak, ehez képpest az emberek, egyenegyen mindenek, legszentebb kötelességeknek tartsák a’ magok’ jussakat védelmezni. Mivelhogy ők a’ Napoleon Bonaparte eránt való esküvés alól már rég’ feláldoztatva , ’s hiteknek önként való letétele által a’ hazához és Királyhoz köttetve vágynak , magokat minden nemzetek és a’ jövendő világ előtt is gyalázatosokká tennék, ha ezen tekintetben mindenek azokkal a’ segítő eszközökkel nem élnének, a’ mellyek tőllök kitelnek. A’ História mind azoknak emlékezeteket , a’ kik valamelly szabad országban születetvén a’ tyrannismusnak segítségére lenni nem akartak , elenyészhetetlen háláadással jegyzette fel, ellenben az olyan polgárokat, kik a’ magok emberi betseket annyira megtagadni tudták, hogy magokat a’ tyrannusságnak gyáva Ágensei előtt megalatsonyittsák , a’maga Krónikáiban gyalázattal béilyegezte meg. Oly meggyőződéssel, hogy a’ Frantziákat a’ magok jussaiknak megesmerése annyira által járta, hogy ők az azoknak védelmeztetésekben álló szent kötelességet töllem megvárják , közönségessé teszem ezen protestánsomat; ez, az én tiszteletre méltó társaimnak, kiknek én Előülőjök vagyok, és egész Frantzia országiak, melynek képét az én társaim viselik , nevekben, oly Archívumokba tétettessék le , melyhez a’ tyrannusok soha hozzá nem férhetnek , oly réggel , hogy annak idejében és a’ midőn meg fog kivántatni , abból ismét előve tetthessék. (II). Minthogy az Otrantói Hertzeg Cloude), a’ ki Politziai Minister titulust ad magának, engemet azzal a’ gyalázattal illetett, hogy azt adatta tudtomra, hogy Bordeaux városában tsendesen megmaradhatok és kenyérkeresésemet (a’ prókátorságot) folytathatom: ezennel kinyilatkoztatom , hogy ha az ő Ura és Mestere ’s annak minden, mindenütt gyülölségben lévő Ágensei, engem’ nem tartanak is méltónak arra, hogy hazámért halhassak meg , én őket minnyájokat sokkal nagyobban megvetem, mintsem hogy azt nékiek megengedjem, hogy nékem ilyen megbántó dolgokat szengessenek Tudják meg egyszersmind, hogy én, minekutánna Mártz. 20- dikán a’ Deputatusok’ tanátskozásának szálájában, éppen a’ mikor a’ Bonaparte’ katonái Párisba bényomúltak, a’ Király’ proklamátzióját közönségesen felolvastam volna , azon tartományba jöttem viszsza, a’ melynek én képviselője valék; és hogy én, ítéletem szerént azon a’ helyen vagyok, a’ hol kell lennem, ’s a’ hol az Angoulême h hertzegné parantsolataitol függvén , most abban foglalatoskodom, hogy Frantzia ország’ ezen részének betsületét és szabadságát megtarthassam, egészszen meggyőződve lévén a’ felől , hogy az az időpont közel légyen melyben a’ leggyalázatosabb tyrannismustol, a’ milyen tsak valaha valamelly népet elnyomhatott, az országnak több részei is meg fognak szabadittatni. Soha alája nem adom magamat