Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)

1816-04-02 / 27. szám

módja nintsen arra , hogy valami kezessé­get állíthasson azért, hogy valamit, a’ mi­re magát lekötelezné, megtarthasson. A’ mi a* vélle való bánást az ő őriztetése’dol­gában illeti, ezen tekintetben olyan kedve­zéssel akarunk vélle bánni , mint a’ bizo­nyos őriztetésbéli bátorság megengedheti , az ő’ mint hadi fogoly* élelmének bőkezű­séggel kell kiszabattatni ; ’s az ő őrzésére kineveztetett tiszteknek is tudósittatni kell a’ felől, hogy mitsoda figyelemmel kelles­sék nékiek őtet tekinteni, és hogy mitsoda characterbéli embernek lenni tartsák ők a* magok foglyokat.“ Brougham azt mondotta, hogy azt, a’ mi a’ fő dolog, tudni illik, hogy a’ B­o­­naparte’ fogságban való tartatását a’po­litika kivánja, ő is helybehagyja, hanem azt is szükségesnek tartja lenni, hogy min­den megeshető kimélléssel bánjanak vélle. Lord Nugent azt kérdezte,hogy hát a’ Bonapartét őrző tisztek miképpen köte­­leztetnek vélle bánni, mint független Fe­jdelemmel-é, vagy pedig mint hadifogol­lyal? A* Minister azt felelte , hogy úgy mint hadi fogollyal, de mint olyannal, a’ki eránt az ember legnagyobb kíméléssel vi­seltetik. Seek ért nevű tag azt a’ meg­jegyzést tette, hogy arra, hogy Bonapartét fogságban kellessék tartani, már tsak an­nak meggondolása is elég ok , hogy ő Bo­naparte. Generális Ma­thieu , Sir Garrow és Bennet azt kívánták tudni, hogy hát a’ több Frantzia tisztek, a’ kik Bonapartét Szent Ilonára elkísérték, úgy nézettetnek-é , mint foglyok?— mely­re a’ Minister nemmel felelvén, az ezen tárgy felett való további tanátskozás más ülésre halasztatott. Mint feljebb tsak gondolomra irattatott, az újabb tudósítások szerént Mártz. 15-dikén valósággal meghatározta az alsó ház a’ há­zasulandó Királyi pár esztendőnként való fizetését, a’ 66,000 font Sterlingeket. Ugyan annyi summát rendelt menyegzői költségre is , azért, hogy ne kelljen arra az azután­­ni esztendőnként való fizetéssekből semmit előre elkölteni, hanem hogy az első esz­tendőben is mindjárt egész fizetéssekből él­hessenek ) ’s hogy minden adósságtsínálás­­ra való okok elhárittathassanak, a’ melly igen kedvetlen disputátziókra adott már más időkben alkalmatosságot. A’ 60,000 font Sterlingekből j6 ezer a’ Hertzegasz­­szony’ különös kassájába fog folyni. Ha elébb meg talál ő Hertzegaszszonysága hal­ni, mint a’ férje, ennek egész életében fizettetni fognak az 50 ezer font Sterlingek. Azt a’ nagy egygyességet, mellyel ezek a’ határozások tétettek, tsak egyedül Broug­­ham zavarta­­ meg, a’ következő két kíván­ságai által —­ először , hogy a’ Parlamen­­tum egy törvény által adjon hatalmat a’ Her­­tzegasszonynak arra,hogy ha a’férje az ország­ból való eltávozásra­ akarja venni, abban néki ne engedelmeskedjék — másodszor, hogy hozzon a’ Parlamentum egy Régensé­get il­lető törvént is arra az esetre, ha a’ Régens Princz vagy meghalna, vagy valami beteg­ség által a’ Királyi méltóságnak hordozásá­ra alkalmatlanná tétettetne. Ezt ő, így szollott Brougham , nem azért kivánja, mint ha a’ jelen való tanátskozásban valamelly meghasonlást akarna felgerjeszteni, hanem tsak oda czéloz, hogy jó lenne egy ilyen törvénynek készüttése által minden a’ féle lármás és indulatos vetélkedéseknek előfor­­dulhatását megakadályoztatni, a’ milyenek az 1810-ik esztendőben a’ Régenségre néz­ve előfordultak volt. — . Lord Castlereagh mind két kívánságai­ra nézve ellene mondott Broughamnak. Az elsőre nézve azért, hogy már meghatároz­­tatva van a’ házassági kötésben, hogy ha a’ Hertzegaszszony kitalál menni az ország­ból, a’ Királytól vagy a’ Régens Princztől, vagy pedig magától a’ Hertzegnétől (és így nem a’ férjétől) függjön, hogy mennyi ide­­jig tartson az ő távol­­­léte. Ezt a’ kötele­zést elégségesnek tartja a’Minister. —A’má­sodikra nézve azért mondott ellenesBrowg/tam-X ** ‘

Next