Magyar Kurir, 1816. január-június (30. évfolyam, 1-51. szám)

1816-05-31 / 43. szám

344 érkezni, meghatároztatik , hogy, ha ezen Toskánai alattvalók, a’ folyó Aprinisnek 1­7- dike, tudni illik azon napelőtt estek a' Ta­im­i pre­dáló ’s rabló hajónak fogságába , a’ melly napon a’ Tunisi Országrószék és a’ Középtengeren lévő Nagy Britanniái ha­di hajós seregnek vezére Admirális Lord E­x i­ o­u t­h ó Excellentziája között a’ Ko­­t­­s meg készült, tehát, mint rabszolgák úgy tartassanak, ’s fejenként mindenikért 300 Piasterek fizettessenek. Ila „pedig a’ mon­dott nap után estek fogságra, tehát ezen esetben úgy kell tartani őket ’s úgy kell bánni véllek, mint Európában a’ hadifog­lyokkal szoktak bánni, ’s a’ békességnek helyreállása után minden váltságfizetés nél­kül ki kell tserélni vagy el kell botsátani őket . Készült Tullisban, Gemel Anell havának 28-dik napján, a’ Hegira’ 1231- dik esztendejében,’s a’ Keresztények’ szám­ítása szerént Aprilis’ 26-dikán 1816- ba. — “ ,t­ussel Antal Austriai Császári ’s Toskánai Nagy Hertzegi Fő Konzúl. „ Mehemed Coggia. (Ez Arabs nyelven irja­ fel a’ nevét.) Ataljában vévén ez a’ Tunisi Fejede­lem a’ más két Tolvaj Fejedelmeknél sok­kal nemesebb módon kezdi magát viselni az Európai Státusok iránt. A’ Timisből Április’ ,Ro­dikán indúlt tudósítások sze­­rent, már akkor minden Olasz rabszolgá­kat szabadon botsáttatott volt a’ Lord Ex­­moushal kötött alkuval megegygyezőleg. A’ Walesi Királyi Hertzegaszszon­y az Ang­liai Régens Hertzeg’ felesége, a’ Lord Ex­­mouth hajós seregének Tunis mellett való megjelenése előtt már tíz napokkal megér­kezett volt Tunisba , ’s nagy tisztelettel fo­gadtatott az odavaló Országlószék által. Ápri­lis’ 2­0-dik napján nagy vendégséget adott Lord Exmouth a’ maga Admiralisi hajóján, mellyet ő Királyi Hertzegaszszonysága is megtisztelt, a’ Tunisi Fejedelem* társasá­gában, a’maga jelenlétével. Tunisbol Egyip­­tomba Alexandriába vette útját ő Királyi Hertzegaszszonysága , s mikor ide útnak indúlt ekkor is egész a’ hajóig kikisérte a’ Fejedelem. A’ Tripolisi Fejedelem nem akar bé­kességre lépni, melyre nézve ez ellen ke­ményebb eszközökkel akar élni Lord Ex­mouth. Ágyús tsajkakért küldött a’ Mál­tai kikötőhelybe, Nagy Britannia. Minekutánna a’ Londoni Kurír, maga ez a’Ministerek’ újsága, arról a’ kötésről emlékezett volna, a’ melyre Lord Exmouth az Afrikai Tolvaj Fejedelmeket az által réá vette , hogy kikötőhellyeik előtt nehány hadi hajókkal megjelent , így szólt mind ezekről: — „Hiszem meglehet, hogy mind ezek elég szép dolgok, de nem elégsége­sek. Ok azon kötéseket , mellyeket a' Középtengeri Hatalmasságokkal most a’ női Országlószékünk közbenjárása alatt tesz­nek , tsak mint fegyvernyugvásokat úgy fogják tartani, mellyeket akkor szakaszt­­hatnak félbe, mikor tettzeni fog. Annak, hogy ezen vad emberek’ ragadozásának vé­get lehessen vetni , nintsen egyéb módja , hanem hogy minden hajóik öszsze vontat­­tassanak, ’s meg ne engedtessék, hogy zász­lóikat a’ tengeren megmútatni merészeljék. Mellyik nemzetre lehet ezt a’ munkát in­kább bízni, mint arra a’ népre, ’s melyik hajthatja ezt jobban végre, mint az a’ nagy nép, melly a’ maga nagysága’ ’s ditsőssége’ pályafutását az emberiség’ ’s igazság’ pálya­futásává tette, ’s a’ melly azt az undokerr­­bervásárt, melyben az elő emberek’ szíve és vére font számra adattatott­­ el, éppen mintha tsak annyi betse volna, mint a’holt állatok’ tsontjainak , legelőször eltör­­lötte. w www w w­w Londonba Május’ 12-dike­n é­rkezett­­meg a’ Grenoblei történeteknek híre. Ezek­

Next