Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-11-01 / 36. szám
szótskát, szabadság, szüntelenül az ajakain kell az embernek forgatni.“ A’ Londoni lakosoknak, számos részenagy vendégséget tsinált azon örömének kinyilatkoztatására, hogy Woodot ismét Lordmnájorrá neveztethette. Otet magát is elhívta a’ vendégségre. Az akoz való készületeknek elintézése 50 polgárokból álló biztosságra bizattatott. A’ város’ házánál nagy pompával tartották Oktober’ 8-dikán az ő második versbéli választatásának ’s neveztetésének kihirdettetését. A’ nép nagy örvendezést nyilatkoztatott. Wood beszédet intézett a’ néphez, ’s annak, eránta viselhető hajlandóságát megköszönte j e’képpen beszéllvén: —‘‘ ,,Bátorsággal erössithetem , hogy én ezen második versbeli választatást nem kerestem, és hogy az én ditsősségre való vágyódásom ebben telyességgel nem resdes. Elmondhatom, hogy én, mint első polgári tisztviselő, soha sem egygyik sem másik politikai részrehajlásnak, vagy előítéletnek, nem hódoltam, é s hozzám soha semmi féle részrehajlásbéli politikai ítéletnek semmi befolyása nem volt. Valamelly Wigh klubnak tagja soha sem voltam magamat ez vagy amaz részhez nem tsatoltam. Engem’ sem magas póltzon ülő sem adatsony sorsú emberek reá nem vehettek , hogy polgártársaim’ boldogsága eránt való gondolkodásomat, abban, a’ mi reájok nézve hasznosnak lenni látszott, megváltoztassam. A’tollok való tisztelteteknek állandósága az az egygyetlenegy megjutalmaztatás , a’ mellyet kívánok , és a’ melly mindenegyedi tiszteletnél betsesebb előttem.“ Nem régen irtuk vala, hogy a' Londoni polgárság egy kérő levelet készített a’ Régens Princzhez, a’ Parlamentumnak minélhamarább lejendő öszszehívattatása, a’ Sine- Cuváknak eltörlése, ’s átaljában az ország’ jelen való szerentsétlen állapotjának megvisgalására nézve. A’ Magistrátus Bell nervű Bíróra bízta vala, hogy tudakozná meg melly napon és órán fogna a’ Regens Priecznek tettzeni ezen kérő levelet, a’ thrónuson ülve elfogadni. A’ nevezett Bíró (Scherif) tehát ezen gyűlésben arról is tudósította végezetre a’ népet, hogy mitsoda választ kapott légyen a’ réá bízott tudakozódásra nézve: —“ Én és az én hivatalos társaim (így beszéllett Bell), írásban tudósítottuk Lord Sidmouthot, azon kérő levélnek , mellyet a’ Londoni polgárság’ nevében a’ Régens Prinrczhez benyújtani kívánunk , foglalatjáról, ’s kértük őtet , hogy tudja meg ő Királyi Hertzegségének azeránt való akaratát , hogy mikor gondolja, hogy ezen kérő levelet elfogadni méltoztatni fog. A’ válasz, mellyet kaptunk, ez. — “ A’kérő levél, mellyet Beadni akarunk, a’ Londoni polgárságnak közönséges gyűlésétől való,’s nem annak kiválogatott tagokból álló kissebb gyűlésétől: erre nézve ő Lord Sidmouth nem tartja kötelesnek lenni magát arra , hogy a’ Pinczet ezen kérő levelnek elfogadása eránt megkérdezze. A’ Pineznek Felséges Személye’ eleibe való járulásbéli elsőségi jussal, eleitől fogva tsak a’ Londoni polgárság’ kissebb gyűlése, ’s az Oxfordi és Cambridgei Universitások bírtak. “ — Én, így folytatja szavait Bell, azután személyesen elmentem tudakozódni Lord Sidmouthoz , kitől olyan szóval való utasítást kaptam,, hogy a’ Londoni polgárság nem adattathatja-Le ezt a’ kérő levelet külömben, hmem tsak közönséges sudientzia alkalmatosságával, vagy pedig a’ Státustitoknoki Cancellaria által. Már most tehát azt kellettrég meghatározni ezen gyűlésben, hogy miképpen kellessék beadni az említett kérő levelet ? 207