Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)
1816-12-06 / 46. szám
rendre minyások intézték egyegy beszédet a’ néphez. A’ tanátskozás harmadfél órakor végződött el , midőn az Orátorok a’ kortsmába ismét bementek , ’s annak jeléül,hogy ott Lenn vágynak, a’ három színű nagy szászlót az ablakból kifüggesztették, az emberek pedig lassan lassan elszéledvén, ma már ismét olyan tsemlesség van , mind ennekelőtte volt. Az előrevaló vigyázásbéli készületeket mindazáltal megtétetni , tsakugyan nem múlatta vala el a Londoni Magistratus. Jó távolságra néhány kompánia politziai katonaság állott készen a’Lord Major kívánságára a’ Király testörző seregből is néhány tsoportok bejöttek vala a’ belső városba s a’ Tourer nevű várnak (a melyben a’fegyveres, pénzverő, és a’ privilegiumos papirosokat i s egyéb betses dolgokat tartó házak találtatnak) kapui bezárathatván , mellette két Regementek állottak fegyveresen.“ Egy más , ’s ennél meg újabb tudósításban olvassuk, hogy a' Hunt’ beszéde oly mérges kifejezéseket foglalt magában , hogy azokat mind kiadni, még a’ Londoni újságlevelek sem találták jónak. Az a’ nagy zászló , melyről azt mondja az döbbent tudósító , hogy azt a’ Hunt’ feje felett tartották, a’ Fiakerhez volt kötözve. A’ rajta látszó színek ezek voltak: Zöld, Fejér, és Veres, ilyen írásokkal: Kenyeret , az éhezőknek tartatásokra ! — Igasságot, az elnyomóknak öszszetérettetésekre ! — Ítélet -tételt, bűnösöknek megbüntettetésekre! — Ez az újabb tudósító abban sem egygyezik meg az előbbénvel, hogy Hunt s a’ többek, a’ Fiaker’ fedelén állva végezték volna el beszédjeiket, mert azt mondja, hogy eszébe vévén Hunt, hogy a’ tüzes deklamálás ’s kezeinek mozgatása közben onnét könnyen lefittyenhetne, tehát leszállani jónak találta, é s társaival egygyíktt a’ Merlin pintzéje nevű kortsmának ablakába vonta be magát, ’s itt végezték el beszédjeket ’s tanátskozásaikat. — Megjegyzik, hogy a’ népnek az a’ buzgósága, hogy a’ Fiakert, melyben az Orátor Urak ültek, az útzakon maga húzta viszsza felé, Hunt Urnak jótska számú aranyaiba került. — Mikor egy utzán végig mentek a’ lármázok , valami vas rostélyt meglátván , annak rudjait ki akarták rángatni, hogy fegyver gyanánt éljenek azokkal, de szerentsére politziai ’s egyébb katona strázsák érkezvén oda, nem engedték meg, hogy el kezdett munkájokat véghez vihessék. A’mi egyéberánt ezen garbontzáskodó népgyűléseknek veszedelmes vagy nem veszedelmes voltokat illeti, erről illyen vélekedést olvasunk az előhozott levelek közzűl az elsőben: —— “ ,,A’ keresmény egy időtől fogva sok hellyeken siskeresülni kezdett észrevehetőig , a’Panasz°lkodók is kevesednek az a’ hideglelős indúlatoskodás is, melly a’háborús időkben fennállott kereskedésbéli kútfejeknek a’ békesség’ helyreállása miatt történt kiapadássok által okoztatott vala, már nem uralkodik s az emberek az időhöz kezdik alkalmaztatni magokat, ’s erre megtanítja őket a’ szükség. Az intő és tanító példáknak soksága megtanította az embereket a’ türedelemre és arra, hogy ne oly könnyen engedjék magokat mások által felvidittatni Az 1796‘d ik esztendőbéli Levelező Társaságok még oly eleven emlékezettekben vannak az Anglusoknak, hogy mindenek jobban esmérik az efféléknek veszedelmességét, hogy sem azokat elősegélleni iparkodnának. Olyan kétségbeesett emberek ugyan, kik mindeneiket elvesztvén tsak az ilyen zenebénáskodásokból reményhetnek valami nyereséget, mindenütt, 's kivált ezen nagy városban bőséggel találtatnak, de ezeket oly esmeretesekké tette már a’ közönséges nyomtató sajtó, hogy bajossan tsábitanak el többé valameily betsületes embert. Egy , az embereknek legalatsonyabb seprejéből álló gyűlés, melynek öszszegyüjtői egy serkortsmáros és egy elcsapott íródeák, Begall és Freston, a’ kik.