Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1816-11-26 / 43. szám

Nagy Britannia* és Irlandia, Lord Castlereagh külső dolgokra ügye­l. Minister, igen fényes vendégséggel tisz­­teltetett meg Irlandiában Belfast város mint az ő születése’ hellye által, a’ hova , né­hány heteknekelőtte a’ maga édes attyának meglátására útját vette. Nevezetes beszé­det tartott ezen vendégség’ alkalmatosságá­val a’Minister a’ maga’ polgártársaihoz .—“ „Én, úgymond ezen erántam bizonyí­tott tiszteletet úgy nézem, mint ezen szá­mos, betsületes , és megvilágosodott társa­ságnak az én, mist Státusz emberének ma­gam viseletével való megelégedései kinyilat­koztatását. Ennek a­ megelégedésnek nem lehet azon emberekre nézve is igen kedves­nek nem lenni, kikkel én a’ Státus’ kö­zönséges’ dolgait ily sok időtől fogva egy­­gyütt folytatom , mivelhogy én, midőn kül­ső országokra valók küldettetve, az ő utasí­­tásaik szerént tettem lépéseimet, ’s ha a' történetek az én Királyomnak és hazámnak hitvösségére végződtek­ el, és az én polgár­társaimnak helybehagyássokat megnyerték, én, mondom, ezen ditséretet egyedül tsak magamnak nem tulajdoníthatom. Ét­ azok közzűl, kikre a’ Státus’ hajójának kormá­­nyozása hízattatva vala, tsak egygyik valék. Ámbár nagyon hánykodó és nyúghatatlan tenger ellen kelle tusakodnunk, tsakugyan az a’ bizonyos reménség táplál bennünket, hogy a’ hajót nem tsak minden vitorláival és lobogó zászlaival egygyütt, hanem úgy viszsza hoztuk a’ kikötőhelybe, hogy annak tsak egy deszkatskaját is el nem vesztettük. Ki kell itt nyilatkoztatnom, hogy a’ mi ilé­­gens Princzünk az, kinek ezt a' nagy re­­sultatumot köszönhetjük , a’ ki anyának nyomdokait követvén, ’s annak plátiumait és tanátslásait a’ magáéivá tévén , az ő igas­­ságos volta ’s lelkének nagysága által tet­tünk szert ezen rezultatumra (Ezen szók­ra nagy tapsolás támadott a halgatók kö­zött). Volt oly idő a’ hadakozásnak elején , midőn ennek folytatása eránt a’ vélekedé­sek megoszolva voltak. Sok nagy tatpaszta­­lású és megvilágosodott Státusembereink úgy vélekedtek, hogy akkor békességet kellett volna kötnünk Frantziaországgal , hanem utoljára tsakugyan úgy mutatta­ ki magát a’ dolog, hogy a’ nagy tusakodásnak folyta­tása elkerülhetetlenül szükséges legyen. Ez nem valami plántatartományokkal való meg nagyobbodásért, hanem országunknak fenn­­állhatásáért való tusakodás vala. Nem az ő Felsége Ministerei vezérlették a’ népet s a’ nép vezérletté a’ Ministereket­­ ’s az Or­­száglószék és nép egy kézre ’s egygyetér­­tőleg dolgozván, meggyőzhetetleneknek len­ni megmutatták magokat (Erre még nagyobb tapsolás támadott). Kimondom, hogy a’ hadakozás egy időben nem vala a’ nép’ tet­tzésével megegygyező, de lassan lassan, más úton, viszsza­térő végezetre a’ közönséges’ vélekedésnek és nagyobb lelkű érzésnek árja a’ meggyőződésre. Már ekkor az én hivatalos társaimnak minden lépéseiket a’ nép vezette , a’ nép ment előttük minde­nütt ) a’ nép sürgette a’ háborút egész hat­ Nro. 43. MAGYAR KURÍR Indúlt Bétsből, Kedden Novemberi 26*dik napján, 1816-dik esztendőben. ..

Next