Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)
1817-03-21 / 23. szám
«•****» 173 levő emberedet annak retsegése ’s ropogásra serkentette*fel az álmokból. Minden féle gerenda és egyéb fa darabokat,’« még egy élőfát is benyomtatot a’ hó massa magával egygyütt a’ házba egész az ágyakig, ’s két gyermeket az ágyból kitaszítván úgy a* fal és holmi gerendák közzé zárt, hogy alig szabadíthatták ki őket onnét, ’s az egy-egyiknek a’ keze is eltört. Az egész háznép tsak egy kis lyukon nelekedhetett ki. Tizenkét napi szántás alá való gabona földjét ezen gazdának úgy elborította, élő fával, gyökerekkel, szénával, gerendákkal, ’s egyebekkel öszszeelegyedett hó-massa, hogy ott az idén semmit nem arat . 2000 forintnál több kárt vallott ez a’ már néhány szűk esztendők alatt külömben is sokat szenvedett szorgalmatos gazda. Ilyen félelmes életet élnek nállunk a’hegyi lakosok. Képzelődni sem tudnak erről a’ lapátos vidéki lakosok.( Ugyantsak az Obernthalban Innsbrucktöl 6 óra távolságra lévő Gleirsch nevű faluban három házakat oly erővel meg lepett egy hó massa , hogy az egygyik háznak ugyan , tsak fél fedelét ragadta el,hanem a’ más kettőt egészszen elseprette, mellyekben, hogy a’ marhabéli kárt ne is' emlittsük, kilentz ember és egy gyermek vesztek oda. Hosszas ásás után hatnak holt testjeiket már*megtalálták , de a’ többiét nem. —■-‘A? Februarius’ 28-dikán történt hó-omlások alkalmatosságával , melyről iránk, történt, hogy hét emberek látván a’ veszedelmes környülállásokat, egy hazbi beszaladtak, de alig érkeztek be,„ egy más hó-omlás őket is megtalálta , s úgy oda lepte, h°gy a’ hét közzűi esetben tsak Lármát, négyet halva ástak ki a’ hó alól. -r- Marth. 6-dik.an egtven 5 óra tájban Biehelbach nevű falunak a’ végéit 4 házakra ült reá a’ hó inasba, mellyeknek egy~gy két egészszen semmivé tette , 's egy anyát három gyemekeivel és egy öreg nénnyekkel egygyütt oda ölt. —*Megjegyzést érdemel a’ mi Nauders«ben történt. Ezen falunak szomszédságában a’ Gaemarbergen már 208 esztendőtől fogva mozdulása nélkül" állott egy oly hómassa,a’ melyre félelemmélkűl nem nézhettek a’ Nandersi lakosok. Nagyobb bátorságnak okáért erdőt plántáltak ’s neveltek a’ falui’s hegy között , arra az esetre, hogy ha valamikor, egyszer meg talál a’ hómassa indúlni, az erdő, már a’ völgynek, is a’ faluhoz közel lévő részén, állja el az útját. A’ neve ezen völgynek Valerit h a 1. Az erdőnek pedig,B a n n w a 1 d (szám- * kivetésbeküldő) nevet adtak volt, azért, hogy a’ hó-omlást küldje a’ falutol számkivetésbe. Ez az erdő valósággal meg is felele most Mártz.' 4 * dikén kötelességének, midőn az új hó és esső a’ régi massát is fellágyítván , az egész massa egy szempillantatban úgy lejött a’ hegyről, hogy nem tsak ix völgyet eltöltötte torony magasságú hóval , hanem azon keresstül tsapván a’ falat oltalmazó erdőt is egészszerű semmivé tette. A’ falunak, már ereje meggyengűlve lévén,, igen tetemes kárt ugyan nem tehetett. . Tsak egy szélső házat temetett be oly módon,, hogy a’ segedelemre öszsze futott emberek a’ legfáradságosabb ásás által, tsak éjjeli fa óráig mehettek annyira, hogy Engelbertét , a’ gazdát, az orrlás közzül, de nagyon öszszeromolva , kihúzhatták. Későbbre még azon éjjel megtaláltak egy öreg aszszonyt és egy másfél esztendős gyerkőtzét, azt a’ konyha’ ajtaja alatt ezt pedig a’ maga öszszetört böltsején ülve; ezeknek egygyiknek sem látszott valami sérelme lenni. — Az erdő azonközben, melynek a’ falu a’ maga mostani megmaradását köszöni, már oda van. —Ebben a tudósításban is említtetik velgézetre, hogy a’finstermüntzi hegyek közt az Inn völgyit úgy betöltötte volt az oda leomlott homassa, hogy sokáig bedugulva állott , míg végre a’ havan által lyukat fúrván magának, mint valami a földalatt való örvényből, úgy kezdett* kifolyni. **V Cs