Magyar Kurir, 1817. január-június (31. évfolyam, 1-51. szám)

1817-04-08 / 28. szám

általadta magát egy Anglus tisztnek ily szókkal: — legmegengesztelhetetle­nebb de legnagyobb lelkű ellenségemnek adom­ által magamat/4 —A’ 3-dik Augus­tusi Alkut úgy adja elő, mint­ a’ négy leg­nagyobb Hatalmasságoknak egy, egygyet­­renegy ember’ elnyomására czélzó öszsze­­zsatolódássokat. Hanem, ez az egygyet­­lenegy ember megmutatta azt , hogy ő hozzá bízni nem lehet, ’s hogy ő minden erköltsi és óvási kötelet meg­vet, mely­re nézve a’ Hatalmasságok, minekutánna etet számkivetettnek lenni kinyilatkoztat­ták ’s ekképpen az Uralkodók’ sorából ki­szorították volna , megelégedtek azzal , hogy ötét oly állapotba helyheztessék, a’ hol Európa’ tsendességét többé meg nem zavarhatja, ’s a’ száraz földet a’ lakosok’ vérével többé el nem boríthatja. Példa nél­kül való Szemtelen bátorsággal apellál az Austriai, Orosz, és Pruszszus Monarkhák­­ra , ’s azt gondolja, hogy jussa van azok­nak nem tsak oltalmához hanem hálada­­tosságához is. Miért pedig? Azért,hogy megelégedett pusztítani, ott, a’ hol öl­dökölhetett volna! De még is, hiszem tsakugyan általvehette volna a’ Ligerisi és Girondai armadáknak vezérlését. De h­át miért nem tselekedte? Azért, mert elsőbbnek tartotta a’ maga személyes bá­torságát. Miért hagyta oda a’maga T Wa­­terlooi megveretett ármádiáját? Azért, hogy személyes bátorsága feküdt a’ szí­vén. Hogy Szent Ilona szigetén a’fogyat­kozások és a’lakás nem tettzenek néki, megengedjük. A’ kegyetlenségre, hitsze­gőségére,, kötések megrontására , ’s min­den szentnek megvetésére nézve minden Tiranusokhoz hasonló Tirannus , pana­­szoskodik, hogy egy, az ő régi tirannus­­ságainak hellyétöl meszszelévő szigetre számkivettetett, és hogy nem élhet az élet­nek mindenféle gyönyörűségeivel! Meg­érdemlet­te ő ezt a’ megfenyüttetést, ’s az ő életének vége, tökélletesen hozzá van az igasságoz, ha szintén népi a’ legszo­rosabbhoz is , mérsékelteivé. A’ historia, melynek ítéletére , idő előtt oly hamar apellál, azt fogja mondani, hogy ő a’ ré­giség’ nagy hírű embereinek hitt némely fényes tulajdonságaikkal, de a’ mellye­­ket oly gonoszságokkal motskositott­ meg, a’ mellyek gyalázatjára szolgálnak az em­beriségnek. A’ hódoltatásokat szomjuh­oz­­ta mint Nagy Sándor, ’s a’ próbatéte­leket mint XII­ dik Károly, de nem hitt amannak nagylelkűségével, sem ennek hi­­degvérűségével. Mint Gengis - Chan oly kegyetlen, ’s mint Attila oly babonás hi­tű lévén, öszszetsatólta a’maga hadi éle­tének pályafutásában a’ Marius’ lebo­­tsátkozóságát a’ Sylla’ fényes tékozlósá­­gával ’s mind kettőnek vadságával- Meg volt benne a’ Cesar­ véghetetlen munkás­sága , de ismeretlenek voltak előtte en­nek nemes együgyüsége , nagylelkűsége , ’s felséges szívüsége ; princípiumainak fo­náksága , ragadozásszomjazása , ’s h­itsze­­güsége által pedig minnyájokat felyűlha­­ladta­ A’ hol fegyverének ereje által czél­­zását el nem érhette , a’ legnagyobb igaz­­ságtalanságokat kész volt elkövetni. Ra­vaszság és erőszak voltak hűséges kísérői. Ez az ember inkább próbatételei’ vakme­rőségének, szélesen kiterjedő segedelem­­kútfejeinek, és seregei’ vitézségének, mint tulajdon maga’ alkalmatos voltának ’s éles látásának köszönhette ditsüsségét. Elein­temi gyözedelmeinek fényességét kioltot­ták megverettetései; semmi állandó em­­lékezetoszlopot, semmi oly hasznos inté­zetet nem hagy maga után, melly azt a’ véghetetlen kárvallást ’s azokat a’ névvel meg nem neveztethető ínségeket, mel­­lyeket ő az emberiségnek okozott, kipó­tolhatná. Mártz. 18-dikán megtette Lord Hol­land a’ Parlamentum’ felső házában a’ maga projektomát, azeránt, hogy a’Mi­nisterek a’ Bonaparte’ Szent Ilonán való tartatásának minden módját illető utasi- 2 12

Next