Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-09-16 / 23. szám
tiszteli, hogy egy valóságos szépség és igen elmés aszszonyság légyen. Avagy Britannia. Kapitány Maxuveltet, kiről feljebb emlékezünk, ’s kinek vezérlése alatt az Alceste nevű fregát, a’ mellyen Amherst China habozott vala, viszszajövöben elsüllyeden, a’ Portschmouthi kikötőhelyben egy lineahajon katonai törvényszék eleibe állították, hogy kitessék, nem az ő hibája miatt történt-e a’ nevezett fregátnak elsüllyedése.Tisztességgel feloldozta mind ötét magát mind az alattalevő több tiszteket,, minden vád alól, a’törvényszék. Semmivel sem vádoltathatnak. Hogy azt a’ kalárizs kősziklát, melyre a’ hajó felakadott, eszekbe nem vehették ’s ki nem kerülhették, az okozta , hogy éppen akkor a’ tenger’ színét nagyon beborította volt a' haj-nyál. Melly jó tanítómester legyen gyakran a’ kéntelenség vagy szükség, megmutatta ezen hajó elsüllyedésének is a’ következése. Minekutánna az emberek ,a’ fregátról apró tsajkákon egy Pulo ■■ JLeat nevű szigetre szerentsésen mind kitakarodtak, és Amherst kevesed, magával egy nagy tsajkán Batavia felé elevezett volna, ekkor ismét más színű veszedelem vette üldözőbe azokat, kik a’ szigeten maradtak vala. A’ szomszéd vidéki vad emberek , a’ kik tengeri szerentsétleneknek fel prédalásából élnek, itt is megjelentek Goo-zan Gosajkákkal , ’s minekutánna a’ fregátot magát kiprédálták ’s azután felgyújtották volna , a’ sziget körül kezdetteksavarogni, hogy az oda kivetődött szerentsétleneket még szerentsétlenebbekké tegyék. Tsak 72 puskát ’s néhány ágyútöltést ragadhattak volt ki magokkal a’ hajóslegények a’szigetre, a* mellyeket szélyel bontván iboo puskatöltést tsináltak belőllök; még ruhagombjaikat is öszszevetvén golyóbis gyanánt használták rudakat hegyesítettek meg , mellyeknek hegyeiket a’ tűzben megkeményitették,’s így történt, hogy nem mertek térni semmi próbát ellenek az említett tengeri tolvajok. — A’L. Amherst követségi írásai, a’ Chinai Császárnak az Anglus Régenshez küldött levele ’s ajándékai, megmentődtek. De minden ajándékai sem sokat érnek. Egy jó nagy Agath a’betsesebl köztök. A’ Lord Amherst követségi útjának ’s Chinában való útazásának most egy egész históriai leírása van nyomtató sajtó alatt, de addig is míg e’ kijöne, röviden kiszemelve is kiadták már azt a’Londoni levelek, mint itt következik: — A’ követség 1816 - ban Febr. 9-dikén evezett volt el a’Portschmouthi kikötőhelyből, két hajóval, az Alceste nevű fregattal ’s Lyra nevű Briggel. Útját oly sebesen tette, hogy 95 napok alatt i/j,éop tengeri mértföldet hagyván háta megé, Jul. elején már a’ Chinai part mellett a’ Sárgatenger’ öblibem állott. A’ Mandarinok semmiképpen el nem állottak attól a’ Tatár ceremóniától, hogy,a’Követ a’ Császár’ eleibe érkezvén térdre essék ’s fejével a’ földet 19-szer megüsse hizelekedéssel sőt fenyegetődzésekkel is reá akarták venni ezen megalatsonyító tselekedetre a’követet, de a’ki álhatatosan meg maradtt azon nyilatkoztatása mellett, hogy ő ugyan mindent kész véghez vinni, a’ mi Fejedelme’ ’s hazája’ méltóságával nem ellenkezik, de ezt.., minthogy ez azzal ellenkezik, teljességgel meg nem tselekszi. A’, Császár , a’ ki ezért néki utat adatott, egy nyúghataltan és gondatlan charakterű, e’ mellett szüntelen, részeg ember lévén , nyúgottabb szempillantatjaiban magához lővén megfontolta az Anglus követségnek ily hirtelen lett eligazittatásábol következhető dolgokat, ?s még azután tett rendelést affelől , hogy Ministerei az Anglus ajándékok közzűl némelyeket által vegyenek ’s azokért költsönben másokat „adjanak , ?s több effélék, mint már mind ezeket tudjuk.