Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)
1817-10-28 / 35. szám
Indúlt Bétsből, Kedden October’ 28 - dik napján,1817-dik esztendőben. Török Birodalom. Az, Austria! Cs. K. Követ még ugyan most is Belgrad nevű faluban tartózkodik, a’ hova a’ Konstantzinápolyban uralkodó pestis miatt házanépével egygyütt kiköltözött vala; de a’hol egyéberánt, szólta, hogy ifjabbik fija a’ pestisben meghalt, semmi további szerentsétlenség nem érte a’ hozzátartozókat. A’ Fényes Porta és az Orosz Udvar között fennforgott egyenetlenkedéseken szerentsés forditást tettek az alkudozások. September’ 10-dikén írtak Konstanszinápolybol, hogy azokat a’ feltételeket, melyeket Sándor Császár a’ maga követte Báró Stroganoff úr által Bessarabiának határaira nézve a’ Porta’ eleibe terjesztetett vala, ez, Sept. 2-dikán elfogadta és megerőssítette. A’ Bukaresti alku által a’ Dunának a’ Fekete tengerbe való szakadásánál a’ víznek északi ága rendeltetett vala közös határlineává. Ez a’ linea mostan egy kevéssé kijjebb tétetett délre a’ víznek második ágáig, úgy hogy a’ határlinea ennekutánna a’ víz’ Sulina’ nevű ága’ jobb partjának mentében éppen azon pontig nyúlik , a’ hol ezen ág ismallon felyűl a’ Bilivel öszszetsatolódik. sigra. A’ Londoni Ministeri Kurír, minekutánna az Afrikai ragadozó bajoknak némely Európai nemzetek’ kereskedő hajóik ellen elkövetett gonoszságaikról beszélgetett volna, így végzi szavait: —“ „Sőt erősitik, hogy az Anglus Országlószék ’s Algiria között megerőssíte-t tett kötésnek egygyik nagyon sarkalatos tziki elye is megrontatott volna, és hogy a’ raboskodás’mostani és régi állapotja között tsak az a külömbség, hogy a’keresztény foglyok most nem tántzonkénteremittetnek dolgozni. Midőn Anglia azt kívánta, hogy a’ rabszolgaság eltöröltessék, ezt ő nem tsak magára hanem az egész világra nézve kivánta, ’s néki meg kell a’ mellett maradni, hogy azon feltételek, mellyeknek elfogadására ő a’ Barbarusokat fészerítette vala, tökélletesen betöltessenek. Mi ugyan egyátaljában nem kivánnyuk azt, hogy a‘ köz ügyért mindenkor tsak Anglia egyedül álljon elő, mint annak oltalmazó bajnokja ; az a’ háládatlanság, mellyel ötét a’ köz ügy, úgymint az Európa’ szabadsága mellett való ily hoszszas tusakodásért, megjutalmaztatták (itt az Anglus kereskedő portékáknak Európából való szüntelen nagyobbnagyobb kiszorittatására czéloz a’ Kurír), külömben sem nagyon kecsegteti őtét arra, hogy oly ügyért , melynek inkább csak mások vennék hasznát, új áldozatoknak tételére határozza magát, de azonban, ha az Alpi mai Dey azt az Alkut, mellyel Loyd Exmouthal kötött, megszegi, már ekkor minket személyesen illet ám a’ dolog. Átaljában szollván, legrövidebb útja és módja ezen tengeri ragadozók’megzaboláztatásának a’ lenne, hogy a’ tengeri erővel bíró keresztény Hatalmasságok egygyütt szövetséget formálván, ezen Bar* X