Magyar Kurir, 1817. július-december (31. évfolyam, 1-49. szám)

1817-12-02 / 45. szám

Hazai Dolgok és egyéb Toldalékok« Magyar Ország. Pestről IVov. 25-dikán. — Köze­lebbi újságunkban említettük volt, hogy erre a’ napra határoztatott néhai Mélt. Marczibány István Titkos Tanátsos úr abbéli végrendelésének legelső végrehaj­tása, mellynél fogva a’ tiszteltt Méltóság bizonyos fundatziót rendeltt a’ legjobb Magyar írók’ megjutalmazására. Ez a’ jutalomosztás már valósággal mégis tör­tént e’ következendő módon. Nádor Is­­pány ő Cs. K. Fő Herczegsége megegyez­vén abban, hogy ez a’ dolog egész inne­­pi formában menjen véghez, ámbár sze­mélyes jelenlétével annak nagyobb fényt nem adhatott is, bizonyos akadályok mi­att : mindazonáltal Nagy Méltóságú Ür­­m­ényi Jósef sír­ó Exc.ját, mint a­ Pes­ti Kir. Universitásnak Fő Kormányozóját Képviselőjévé kinevezni és meghatalmaz­ni méltóztatott, hogy az egész czeremo­­na­­ Exc.jának vezérlése alatt esne­ meg. ö Exe.ja tehát a’ Budáról és Pestről szép számmal öszvegyülekezett Fő Méltóságok, és mindenféle Uraságok pompás Gyűlé­sében ő Cs. Kir. Fő Herczegségének ké­pe előtt Meghatalmazó levelét felolvas­tatta, és ezen Solen­ctásnak ezélját elő­adta. Annakutánra Méltóságos Gróf Te­leki László ő Ng­sága mint az 1815 — és 1816-dik esztendőkben kijött Magyar Munkák’ megítélésére rendeltt Biztosság­nak Elölülője a’ Nemzeti pallérozódásról, és annak leghathatósabb előmozdító esz­közéről a'nemzeti nyelvről velős beszédet tartott. Beszédét a’ Méltóságos Orátor úr azzal rekesztette­ be , hogy az 1815 és 1816 dik esztendőkben kijött Magyar Mun­kák között T. Virág Benedek úrnak Ma­gyar Századok nevű Munkáját, és T. Pe­­the Ferentz úrnak Természeti Históriá­ját a’ jutalomra legméltóbbaknak kije­lentvén, magokat ezen Munkáknak jelen­lévő íróit az Ország Bírája ő Exc.jának elébe vezette. Be gyönyörű látás volt, midőn Nemzeti Litteraturánknak ezen két Veterá­u­sai tudományos fáradozásaiknak ditséret koszorúit illy fényes helyen , illy méltóságos helyheztetésben arattak. A’ be­­tsület édes érzésétől által j­ár 11 lélekkel ’s megilletődve vették­ el mind ketten méltó jutalmokat, és szíves háládatossággal re­­begték nyelveik a’ köszönet mellett még szíveknek azt a’ megerősödött feltételét, hogy elkezdett pállyájokon tovább is ké­szen , és híven kívánják boldogítani Ha­zátokat. Ezután a’ jutalomra feltett kér­dések olvastattak­­ fel , mellyek a’ Mélt. fundator úrnak végrendelése szerént 5 ak lettek volna 5 de Mélt. G. Teleky Lász­ló ö N­ga még egyet méltóztatott azok­hoz ragasztani , és annak megfejtésére tulajdon tehettségéböl jutalmat tenni­ fel. Végre M. Cs. K. Tanátsos Brassói ,Mil­ler Ferdinand úr, mint a’ Nemzeti Múzeumnak Direktora egy ékes beszédet tartván azzal vetett az egész innepi solen­­nitásnak v­éget, hogy minekutánna a’nem­zeti pallérozódásrol hathatósan beszéllett volna , elő adta azt,­ hogy mennyivel tar­tozik tehát minden igaz Magyar a’ Nem­zeti Muzeum fundálójának N. M. Sárvá­ri Felső Vidéki Gróf Széchényi Ferentz­­ Exc.jának. * * * Budáról Nov. 27 - dikén. Minek­­utánna Tek. Tanárky Jósef úr a’Nagy Méltóságú Magyar Kir. Helytartó Tanáts­­nál viseltt Agensi hivataláról lemondott volna, Tek, Szathmáry Jósef­ úr, több Tel.. Ns. Vármegyéknek Táblabirája kö­zönségesen esmertt ügyessége , és fárad­hatatlan szorgalmatossága tekintetéből vá­lasztatott, és neveztetett­ ki arra, és e’ 1. hónapnak a­-dikén a’ törvényes szokás és

Next