Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)

1818-03-06 / 18. szám

WWWl56 vv­vw is kaptsoljak egybe , de ennek végrehaj­tásában s némelly nehéz környülállások mind ez ideig hátráltattak. Ezen szán­déknak több Hazai Tudósok segedelme által lejendő teljesítéséhez rövid időn hoz­zá fogni eltökéllett igyekezetem» .Addig is pedig, míg ezt legfellyebb a’ jövő fél esztendő kezdetével elkezdenénk, sok részről sürgettetvén ez eránt a’ Magyar Hazából, kész vagyok minden ollyan Tu­dósításokat, rövid Értekezéseket, külö­nösen a’ M. nyelvet, és ennek culturáját illető kérdéseket , feleleteket,, nehézsége­ket megfejtő és bizonytalanságokat el­igazító Világosításokat elfogadni, és azo­kat vagy magában az újság árkusban, vagy külön, az Fő Udv. Censura enge­­delmével­ közre botsátni. Közlök ezennel egy Tudományos R­e- és Anti Recensiót, mek­y hozzám Pestről fülelő dőlt, a’ M. Kurír’ Kiadója. Re - és Anti - Recensio. J Buczi Emilhez írott költeményes Levél, a’Hazai és Külföldi Tudósítások’Hasz­nos Mulatságában (1817) Nro. 56, 51. — Irta K. F., recenseálta K. I. K------ról, egy Pseudo-PoétaBuczi Emilhez. A’ Poéták’ fazekában, hív Buczinl kaparászni nem akarom ; de a’ Magyaro­kéban általjában, — merészen: mert ez, én is vagyok. Az úgy nevezett Hasznos Mulatsá­­gok 1­56-dik Leveletskéjén, a’többek kö­zött, ezek a’ Versek is találkoznak­­rö­vidség’ kedvéért, tsak egynéhányat szá­rászért írok­ ki, a’ többit a’ Hazai és Kül­földi Tudósításokban lehet rendiben meg olvasni): — Fagy disze Erdélynek , nagy disze a’ Telefi Háznak Szive' érzéseitől nehezebben hajolhat­ el , a’ mint ’S hasznokat hajtva fut­ el, valamint a’ völgy’ ere,­­melly hol' Hirtelen elreppent szép nyoltz nap­ok, Istenek’ éjjel! Óh, akkor lelkem eggyütt van véletek a’ kert’ Szent csorgója körül, hol az holdnak magusi fénye Játszva tekinte­le ránk az Olasz nyár ’s fenyvek’ ho­mályán És ott, a’ hol ezüst habjait a’ vad számos­ önti, Tölteni közttetek és a’ kik hozzátok hasonlók, ’s a’t. Ugyanazon Mulattságok m miö dik Levél­kéjén pedig, megtalálni ugyanezen Ver­seknek a’ Recensioját is. —­ A’ Rec. ex­­ordiuma, a’ többek közt, ez: „Szó nél­­­kül tsak azért sem hagyhatjuk, mivel „K. úrnak az a’ szerentséje vagyon nyel­jünk’ szerentsétlenségére, hogy némelly „ifjabb írók az ő különözéseit vaktában „követik.“ Ezen beszédre, alatt kinevezett Re-, és Anti Recensens úgy itél, hogy —­ a’ ki valamit vaktában követ , nevezetesen a’ Nyelvben , attól, a’ nyelvet nem lehet azoknak féjteniek, a’ kik valamit, ugyan ebben, nem- vaktában tudnak követni. Mert, gondolja,e Rec, hogy egy vaktá­ban követő Magyar író tudna valami olvasásra méltó Munkát írni? — hogy ezáltal Nyelvünk romolhatna? hogy azt okos emberek olvasnák? — vagy meg­­esmervén azt, el nem vetnék? — Ha pe­dig vannak, a’ kik az efféle különözést követvén, jó Munkát és szép Nyelven , és olvasásra méltót írnak, úgy, nem vak­tában, hanem megrágva követik azt. Ha megítélve követik,­ ’s egyszersmind a’ Jó-Magyaroknak tettze Nyelven írják Munkáikat azok az ifjabb írók, akkor a’ lessz a’ kérdés, — ha ők ítéltek-e egye­nesebben, vagy Rec.? — Igazán mondja pedig Rec, hogy —•­­„elég divergentia van íróink Munkái­ban, — ’s azt kellene óhajtani, hogy már valah­ára egyesülhessünk.“ — De én erre azt mondom, hogy — Míg a’ Hasz­nos Mulattságok 51-dik Leveletskéje 404- dik lapján , 1817-ben ’s azután, ezt ta­láljuk: — beszedjöken: mindaddig, az az, míg világ világ lessz, soha­sem*

Next