Magyar Kurir, 1818. január-június (32. évfolyam, 1-50. szám)
1818-03-06 / 18. szám
WWWl56 vvvw is kaptsoljak egybe , de ennek végrehajtásában s némelly nehéz környülállások mind ez ideig hátráltattak. Ezen szándéknak több Hazai Tudósok segedelme által lejendő teljesítéséhez rövid időn hozzá fogni eltökéllett igyekezetem» .Addig is pedig, míg ezt legfellyebb a’ jövő fél esztendő kezdetével elkezdenénk, sok részről sürgettetvén ez eránt a’ Magyar Hazából, kész vagyok minden ollyan Tudósításokat, rövid Értekezéseket, különösen a’ M. nyelvet, és ennek culturáját illető kérdéseket , feleleteket,, nehézségeket megfejtő és bizonytalanságokat eligazító Világosításokat elfogadni, és azokat vagy magában az újság árkusban, vagy külön, az Fő Udv. Censura engedelmével közre botsátni. Közlök ezennel egy Tudományos Re- és Anti Recensiót, meky hozzám Pestről fülelő dőlt, a’ M. Kurír’ Kiadója. Re - és Anti - Recensio. J Buczi Emilhez írott költeményes Levél, a’Hazai és Külföldi Tudósítások’Hasznos Mulatságában (1817) Nro. 56, 51. — Irta K. F., recenseálta K. I. K------ról, egy Pseudo-PoétaBuczi Emilhez. A’ Poéták’ fazekában, hív Buczinl kaparászni nem akarom ; de a’ Magyarokéban általjában, — merészen: mert ez, én is vagyok. Az úgy nevezett Hasznos Mulatságok 156-dik Leveletskéjén, a’többek között, ezek a’ Versek is találkoznakrövidség’ kedvéért, tsak egynéhányat szárászért írok ki, a’ többit a’ Hazai és Külföldi Tudósításokban lehet rendiben meg olvasni): — Fagy disze Erdélynek , nagy disze a’ Telefi Háznak Szive' érzéseitől nehezebben hajolhat el , a’ mint ’S hasznokat hajtva fut el, valamint a’ völgy’ ere,melly hol' Hirtelen elreppent szép nyoltz napok, Istenek’ éjjel! Óh, akkor lelkem eggyütt van véletek a’ kert’ Szent csorgója körül, hol az holdnak magusi fénye Játszva tekintele ránk az Olasz nyár ’s fenyvek’ homályán És ott, a’ hol ezüst habjait a’ vad számos önti, Tölteni közttetek és a’ kik hozzátok hasonlók, ’s a’t. Ugyanazon Mulattságok m miö dik Levélkéjén pedig, megtalálni ugyanezen Verseknek a’ Recensioját is. — A’ Rec. exordiuma, a’ többek közt, ez: „Szó nélkül tsak azért sem hagyhatjuk, mivel „K. úrnak az a’ szerentséje vagyon nyeljünk’ szerentsétlenségére, hogy némelly „ifjabb írók az ő különözéseit vaktában „követik.“ Ezen beszédre, alatt kinevezett Re-, és Anti Recensens úgy itél, hogy — a’ ki valamit vaktában követ , nevezetesen a’ Nyelvben , attól, a’ nyelvet nem lehet azoknak féjteniek, a’ kik valamit, ugyan ebben, nem- vaktában tudnak követni. Mert, gondolja,e Rec, hogy egy vaktában követő Magyar író tudna valami olvasásra méltó Munkát írni? — hogy ezáltal Nyelvünk romolhatna? hogy azt okos emberek olvasnák? — vagy megesmervén azt, el nem vetnék? — Ha pedig vannak, a’ kik az efféle különözést követvén, jó Munkát és szép Nyelven , és olvasásra méltót írnak, úgy, nem vaktában, hanem megrágva követik azt. Ha megítélve követik, ’s egyszersmind a’ Jó-Magyaroknak tettze Nyelven írják Munkáikat azok az ifjabb írók, akkor a’ lessz a’ kérdés, — ha ők ítéltek-e egyenesebben, vagy Rec.? — Igazán mondja pedig Rec, hogy —•„elég divergentia van íróink Munkáiban, — ’s azt kellene óhajtani, hogy már valahára egyesülhessünk.“ — De én erre azt mondom, hogy — Míg a’ Hasznos Mulattságok 51-dik Leveletskéje 404- dik lapján , 1817-ben ’s azután, ezt találjuk: — beszedjöken: mindaddig, az az, míg világ világ lessz, sohasem*