Magyar Kurir, 1822. január-június (36. évfolyam, 1-52. szám)
1822-01-01 / 1. szám
tavaszán, Hamburgból, Lipsiából, ’s egyéb Német Országi városokból, Major Danneberg, Báró Dalberg, és Professorok is sokan , olly sok rendbéli meghívásokat intéztek a’ Német ifjúsághoz ’s kivált az ollyanokhoz, kik már mint katonák szolgáltak , a’ végre, hogy a’ Görögöknek pártjokat fogják, ’s ezen esetben olly hhhatós ígéreteket is tettek nékiek, hogy, olly gondolat által élesztetvén, hogy ha a’ Görögöket a’ Törökök ellen, kiknek a’ Keresztyének eránt való kegyetlensége, mint rettentőség úgy irattatom le, segíteni fognám, ez által a’ Keresztyénségnek szolgálnék, én is elszántam magamat, hogy, még pedig a’ Görög Eggyesületekbe helyheztetett birodalommal, Görög Ország felé én is útnak indúljak. A’ mim magamnak volt, azzal indúltam útnak. Stuttgárdban, én és több idegenvtiszt-társaim , Prokurátor Schott Úrtól kaptunk, egyik egyik 15 forintot, olly jelentés mellett, hogy Rómában az ott fennálló Egygyesülettől Marsiliáig való utazásra még 35 — 35 forintokat fognánk kapni azonnal, minekutánaa passusaink az ott találtató Franczia Követség által , ad végre, hogy Déli Franczia Országon általútazhassunk, visáltatnának, a’melynek könnyebb megnyerésére olly útasitást kaptunk Schott Tertól, hogy Helvétziába jutván , Német passusaink hellyett szerezzünk Helvétziai passusokat, minthogy ezeknek visáltatását a’ Franczia Kevertségtől könnyebben megnyerhetnek. Arauba érkezvén, ott valósággal Helvétziai passust is vettem, ezt a’ Franczia Követ által Bernában visáltattam , ’s erre a’ 35 forintokat az Ispotály’ Gondviselőjétől, mint az Egygyesület Elölülőjétől, valósággal kezemhez kaptam, hogy útamat Marsiba felé tovább folytathassam; az is tudtomra adatván egyszersmind, hogy Marsiliában Syeking nevű kereskedő Úrtól , arra, hogy Görögország felé utamat miként folytathassam, további nyilatkoztatásokat fognék kapni. Reménlvén, hogy mindezek a biztatások csupa igazságok volnának, Marsiliába megérkeztem, de melly igen elbámultam , midőn Siveking Úrtól megértettem , hogy ott a’ Görög Ország felé útazók segittetésére semmi Egygyesítlet nem volna, és hogy azoknak, a’ kik oda menni akarnak, magoknak kell arra gondjoknak lenni, hogy mi módon juthassanakel oda; ’s hogy továbbá Marsiliában semmi Görög. Országi kereskedők nem is találtatnak, kivévén néhány Görög Országi ’Sidókat, de a’ kik a’ Törökökhöz szítanak inkább, mint a’ Görögökhöz, következésképpen az idegenek, a’kik illy módon ide vetődnek, ha magoknak pénzek nincsen, itt semmi egyéb menedékre nem találhatnak, hanem hogy vagy a’ Franczia szolgálatban lévő Helvétus Regementeknél , vagy pedig az idegen emberekből (Németekből) álló, Princz Hohenloh® Regementjében válaljanak szolgálatot, avvagy pedig, hogy a’ kikötőhelyben való dolgozásra adják magokat. Ha három napokkal hamarabb esheztem volna meg ide, talám még elutazhattam volna azon tisztekkel , a’kik, hogy Görög Országba eljuthassanak, mindeneiket eladták s ennek felette még 1 200 Frankokból álló (de már legutolsó) segedelmet is kaptak. Ezen summát néktek a’ Marsiliában lakó Németek tették öszsze. Azonban még a’ se bizonyos, hogy vagyon eljuthatnak - é így is Görög Országba, minthogy olly bárkán eveztek el, a’ mellyen egy ágyú se volt, az Afrikai tolvaj népek’ ragadozó hajóji pedig nagyon ólálkodnak a’Görög Ország felé evező hajók ellen, következésképpen igen nagy veszedelemre tették ki magukat ezen tisztek. Ezen Siveking Ur által tud-