Magyar Kurir, 1823. január-június (37. évfolyam, 1-51. szám)
1823-04-08 / 28. szám
ideig magába foglalja, másfél órai útnál többet leszen. A’ leégett házak’ és hóitok’ számát azért is, alkalmasint lehet 8000-re tenni. A’ mecsetek éskápolnák közzűl valami 50—60 leve a’ lángok’ prédájává. Szinte 40,000 ember fosztatott meg lakásától. ’S nem kevésre mehet azon szerencsétlenek’ száma is, kik vagy betegségek vagy a’ hirtelen egybecsapó lángok miatt, meg nem menekedhetének. Ha az emberi erőt feljúl multa hogy a’ dühösködő elementumnak gát vettessék , megléteitek ellenben mindenek , mellyek által a’ szerencsétlenek enyhülést vehessenek. A’ Szultán tüstént 500 zacskó pénzt osztatott ki a’ szűkölködők között. Példáját követeli a’ Nagy-vezér és Nagyadmirális, kik már az égés’ alkalmatosságával is nevezetes summákat adtak az oltóknak. Kenyeret és egyéb eleséget halmazonként hordott egybe az igazgatás. Minden família, mellynek tagjai közzűl valamelyik ellenség előtt van 150, a’ többi 100 Piaszter segedelmet kapott. Oly hoszszas ’s meszsze terjedő égéskor, hol minden tiszti hivatalok oltással ’s mentő * rendelésekkel foglalatoskodtak, rendetlenségtől ’s kicsapongásoktól lehetett tartani; azonban a’ csendesség teljességgel meg nem zavartatott. ’S hogy a’ tulajdonképen való városban is megtartassák a’ rend és csendesség, meg nem engedő a’ Szultán a’ Jantsároknak, hogy az égéshez mehessenek, hanem azon parancsolatot adá Agájoknak, hogy őket kaszárnyaikba ’s a’ reájók bízott strázsa helyeken tartsa. Bár ha gyakran történik is égés Konstantzinápolyban, de az efféle szerencsétlenség, alig ha hatotta inkább meg valaha a’ török köz népet mint most. Csudálkozva ’s rémülve nézte ugyan is, hogy a’ pusztító rang csupán a’ török házakat emészti, ’s mihelyt keresztyén házhoz közelít, mintha valami mennyei hatalom tartóztatná, azon keresztül csap, ’s túl újra török háznak esik, sőt hogy némelly keresztyének házai a’ tűz közepében is sérthetetlenűl maradtak. (Oka , mert a’ Törökök fából, a’ Keresztyének pedig kőből építenek ) Franczia Ország. A’ Párizsi levelek így írnak: „Azon királyi határozás, melly Marschal Victort, Major - Generálisnak hívja az Armadához, sokkal fontosabb történet, mint hogy benne alkalmatosságot nem találna a’ liberalis felekezet arra, hogy hazugságait megújítsa ’s a’ Publicumot nyughatatlanságában megtarthassa. Ezen hiteles újság-árusok a’ legnevetségesebb híreket terjesztgeték ma ezen tekintetben, azt állították ugyan is a’ többek között, hogy a’ Hadi - miniszternek , Franczia Ország ezen hű Marschalának jelenlétét olly hirtelen, az Armadánál uralkodó engedetlenség kívánta volna , mintha az Angoulemi Herczegnek XIV Lajos nemes maradékának jelenléte, fenyiéktelenségre ’s elcsábításra szolgáltatna alkalmatosságot a’ franczia vitézeknek. Nagyon szűkiben lehet az eszközöknek a’ liberális felekezet, mivel az indulatok’ izgatása végett, újra efféle meséhez kelle folyamodnia. „Generális Piát elfogadtatásának következésében“ mond az Etoile „többen is elfogattattak, kik között van az Oberster Saussage is, ki azon posta -szekéren, útazott, mellyen a’ Marschal Oudinot Adjutánsai. Piát’ társai között bizonyos Baillon nevezetű is találttik, ugyan az ki a’ Bazar öszveesküvésében, Saussayevel egytdt Vitrybe útazott. Azzal tartja ugyancsak a’ nevezett Újság, hogy Marschall Victornak az Armadához menetele, inkább sietteti mint