Magyar Kurir, 1823. július-december (37. évfolyam, 1-53. szám)
1823-10-17 / 32. szám
f/1 255 «a* Elegyes Dolgok. sor Urat, a’ kivel már Bécsben volt szerencsém esmeretségben lenni. Ferenczy István, a’ Művész. A’ Tudom. Gyűjtemény idei folyamatja IXd. Kötetének 12id. lapján így ír Sebestyén Gábor Ur: Minden lelkes Magyar, ki Nemzeti nyelvét, mint dicsőségét szívén viseli, öröm részvétellel tapasztalhatja, hogy mióta a’ Magyar Katonaság Olasz Országban tartózkodik, több honni jelesebb Költőink’ munkáival ismerkedtek meg az Olaszok. Éljenek az illyen Magyarok! kiket idegen éghajlat alatt is, Hazájok édes szeretete lelkesít. Éljenek a’ Tiszti- Karnak az illy nemes Tagjai ! kik a’ Mars zászlója alatt vitézkedvén, Pallósnak is tömjéneznek, ’s Nemzeti Literaturájok’ becsét a’ Külföldön is emelik. — Tanárky Antal, Ns. Colloredo Regementjebeli Hadnagy Úrnak, az 1822. eszt. Tud. Gyűjt. IVd. Kötetében közlött levele szerint Kisfaludy Sándor Úr munkáinak nagy része olasz nyelvre már lefordíttatott, és ott a’ Himfy Szerelmeiből az 53d. Dalt példaképen láthatni is. Folyó 1823. észtben pedig, Pápai születés Stock Ferencz Palatinális Huszár Regementbeli Kapitány Úr’ tolmácsolása után, Tábla-Biró Döbrentei Gábor Úrnak az 1822. Aurorában lévő Havas Violáját, egy Alexandriai Olasz Költő, nemzeti nyelvére által tévén , tüstént ki is nyomtattatta: ,,La Viola dell’ Alpi“ czím alatt. A’ fordítás szabadon és valamivel bővebben ’s más versnemben vagyon téve mint az eredeti. Szolgáljon ezen megtiszteltetés mind a’ tudós Szerzőnek mind más honni költőinknek ösztönül. Lelkesítse őket a’ Magyarok Istene, hogy Nemzetünk’ dicsőségére több több eredeti fényt ra*gyogtathassanak» w# tn rss iss iss ttsirsist its itt its its n# (c)isssss ssirsstss iw/ww tss ssssss irt irt ír* Felelő: Pánczél Dániel. Nyomtató : Haykul Antal. (Obere Bäcker • Strasse Nro, 752.) Két ifjú Mágnásaink, Gróf Eszterházy László Szám felett való Udvari Secretárius és Gróf Harnis Mihály Szám* felett való Udvari Concipista, mind ketten a’ felséges Erdélyi Cancelláriánál, Olasz Országi és Nápolyi szép útjokban, Ferenczynket is meglátogatók, ’s tőle a’ Kurír írójának következendő levelet hoztak : Prómában , Júl. l.d. 1823. Minden anyák közt legjobb anya a’ Haza, kevés fáradságért is nagy jutalmakat ad, mellynek bizonysági, néhány Magyar Hazamból kapott leveleim, különösen Debreczenből, azon Versekkel eggyütt , mellyek a’ Csokonai Vitéz Mihály melyképe dicséretére íródtak, ezeket halmozza az Úrtól küldött Magyar Kurír és azon szótiszteletek, mellyek felől engemet Mélt. Gróf Harnis egészszen elhitetett; és midőn én ezeket ősz*ve hányom vetem, vizsza gondolván néhai mezei munkámra , lehetetlen hogy öröm - könnyekre ne fakadjak, de még is ! — — megelégedést nem talál az én szívem, olly meszsze lévén még fő czélomtól , de — reménlem megérkezek. Nem látván már semmit is előttem, a’ melly engem Rómában tovább fenn tartson , a’ jövő tavaszon útnak indúlok. A’ Pápától vég bútsúmat vettem, az ezen alkalmatosságra expresse mettzett Medagliámat bényújtottam, a’ mellyre Ő is két más Medagliával megajándékozott: örvendek hogy Hazámnak ezen művészi Cserevásárlást is Rómában megtehettem, reménlem hogy valaha reánk emlékeznek hogy köztök voltunk. Éljen szerencsésen az Úr az viszont látásig. Tisztelem a Magyar Literatorokat, azok közt Márton József Profes