Magyar Kurir, 1824. július-december (38. évfolyam, 15-53. szám)
1824-12-07 / 46. szám
5^ íre o 3 ■í? x azáltal végezetre az ellenséges lovasság, ámbár mind számára mind készületére nézve felyűl múlta a’miénket, megzavarodott, megverettetett, ’s a’ maga gyalogságára viszsza nyomattatott, melly a’ lovasságnak verekedése alatt hátrálását Java felé folytatta ’s az utolsó öszszecsapásnak végződésekor már néhány mértföldnyire távozott vala a’ csatázó mezőtök A’ mi lovasságunk leírhatatlan ’s a’ régi Ritteri időkre viszsza emlékeztető vitézséget mutatott ki ezen verekedésben. „Ezen csata’ resultatuma az ellenség’ részéről abban állott, hogy 255 holt embereit , kik között tíz Stabális és egyéb tisztek találtattak, a’ csatázó mezőn hagyta. Mi 3oo felnyergelt ’s felkantározott lovakat nyertünk. .,A’ mi vesztésünk, holtakat és sebesseket öszsze számlálván, 66 emberből állott. Az utolsók köztt van Brigadéros Generális ’s lovasság’ Generálisa Xicochea maga is, két Obersterekkel egy Majorral ’s egy Kapitánnyal egyetemben. ,,A’ Perui hadakozás a’ tegnapi napon elvégeztetett volna, hogy ha vagy az ellenséges gyalogság megszűnés nélkül nem folytatta volna futását, vagy pedig a’ mi gyalogságunk repülni tudott volna, hogy azt beérhesse. Minden seregeinket az a’ kívánság égette , hogy az ellenséggel megmérkezhessenek ’s őtet semmivé tehessék. Az ellenséget ezen verekedés megokosította és olly félelmet gerjesztett benne, hogy tegnap reggeltől fogva megszűnés nélkül ’s még éjjel is folytatta hátrálását. A’ mi ármádánk hónap folytatni fogja hadi munkáját és én reménlem, hogy nem soká a’ Jaujai völgyből fogom tenni Tiszti-tudósításomat. A’ tegnapi győzedelmünkért valamint néktek úgy egész Perunak szerencsét kívánok, a’ mellyen táborozásunk elkezdődvén, nem soká még kedvezőbb resultátumokat igért. Az Inkák’ földjének az ő elnyomójiknak vére szolgált italul, ’s meg fogja az elnyomathattak előtt nyitni azt a’ szép mezőt, melyben a’ Szabadság’ becses élőfája meggyökerezett. Liberátor ő Excellentziaja azt kívánnya , hogy Uraságtok ezen tudósításokat a’ népnek 's az Ország’ tisztjeinek hirdessék ki. — „Alá irta Heves Tamás. Ezen Tiszti-tudósítást az Ánglus Kurír is kiadta, de jól is megkritizálta, illy megjegyzéseket vetvén utánna: — „Ezen Öszszecsapás bajosan nézettethetik úgy, mint valóságos ütközet. — E’ még csak a* Canterac hátuljáró és Bolivar’ előlmenő csapatjaik között történt csetepaténak neveztethetik. Úgy látszik, hogy Generalis Canterac abba foglalatoskodott , hogy armadiáját Jaujánal valamelly erős állásba helyheztesse, ’s ezen foglalatoskodása alatt történt, hogy a’ két ellenséges lovasság egymással szembe találkozott ’s öszse csapott. De továbbá, Heves Úr megesméri azt a’ maga Tiszti - tudósításásában, hogy Bolivár a’ maga czélzasát, mellyet feltett volt, el nem érhette, de a’ mellyet annak a’ nagy sebeségnek tulajdonit, mellyel az ellenség a’ maga hátrálását tette. — „A’ Perui hadakozás, így szólt Heres úr, tegnap elvégeztetett volna, ha az ellenséges gyalogság a’ maga hátrálását szüntelen való’ szaladással nem folytatta, és a’ Columbiai seregek olly sebessen szaladhattak vagy repülhettek volna , hogy az ellenséget beérhessék.“ — Itt Uram! legelőször is azt kell, akarjuk-nem akarjuk, kérdezni: hogy hát ugyan mi okozhatta azt, hogy a’ Columbiai lovasság a’ Perui gyalogságot be nem érhette ? — Másodszor, hogy, ha már a’ Canterac’ lovassága megveretett vala, miért nem fordult a’ Bolivár’ lovassága a’ Canterac’ gyalogságának, ’s miért nem tiporta ezt öszsze ?Reménlhetjük, hogy azon Tiszti-tudósítások, mellyeket ezen armadáktól közelebbről ven