Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)

1825-04-08 / 28. szám

efta‘íratása, emanczipáltatása, ha tudni­illik, mind két házakban mind a’ három felolvastatásokon által eshetik, 's ha vége­zetre a’ Király által is megerőssittetik, a' melly utolsón, senki semmit nem kételke­dik, ha a’ dolog egyszer oda juthat. A’ kik attól féltik ezen ügyet, hogy még most nem érhet kívánt czért, leginkább csak a felső házban féltik hogy akadályra talál. Több he­lyekről érkeztek kérelmek mind két házak elejibe a’ kérdésben lévő felszabadulás ellen. Belső Minister Peel a’ ki maga is ellenzője a’ Catholikusok felszabadulásának) Márcz. 17-dikén az O­x­­fordi Universitástól vitt Kérelmet az al­só ház’ elejébe ezen ügy ellen. A’ Kérelem’ foglalatja illy forma értelmű volt: — ,,A’ könyörgők sajnálva szemlélik, hogy ezen ház megengedte azt, hogy elejébe az a’ törvényjavaslat terjesztődjék, hogy ezen­túl a’ Catholikusok alkalmatosoknak tartassanak arra , hogy a’ Státusnak némelly bizo­nyos meghatározott Tisztségeit viselhessék ’s a’ Parlamentumban ülési és voksolási jussal bírhassanak. — „Az esdeklők, így beszédeit a’ Minister, azért járultak ké­relmekkel ezen házhoz, hogy ez oltalmaz­­za­ meg és tartsa­ fenn az Ország’ polgári és religiai intézeteit,­­s ők valósággal re­m­­éntik is, hogy ezen ház nem fogja el­­törleni azon törvényeket, a’ mellyeken, mint a’ könyörgők gondolják, ezen inté­zeteknek fennállása főbbképpen fekszik. A’ rai engem’ személlyesen illet, megvallom , hogy azon kinos gyötrelmemet, mellet bennem némelly Ministertársaim­nak tel­lem ezen nagy kérdést illető különbözése gerjeszt, néminémű tekintetben enyhíti an­nak meggondolása, hogy a’ fennt neve­zett Universitás , a’ melynek ő az alsó ház­ban képviselője, vélte éppen megegyező gondolattal légyen ezen nagy kérdés­re , a’ Catholikusok’ felszabad­­itlására nézve. “ A’ mi a’ Dublini Catholikus Egyesü­let utolsó ülését illeti, melyről feljebb már irtunk rövideden , arra itt ismét viszsza­ kell térnünk, mint hogy későbbi tudósí­tásokban következő bővebb előadást talá­lunk felőlré: Öszsze gyülekezvén a’ sokaság jelen­tést tett L­argue nevű tag, hogy O-Con­­neltől egy levél érkezett Londonból, mel­­lyet ő annyival is inkább közleni kíván az Egyesület’ tagjaival, hogy ebben azon fontos vádakra tétetnek feleletek, mellye­­ket nem i­égen Lawless úr, a’ Lon­donba küldetett Követségnek ugyan csak egy tagja, onnét egy Irlandui újságíróhoz küldött ’s az ezeket közönségesen kihir­dette, ’s a’ melly vádak között az is elé fordul, hogy azon törvényjovok­at, melly a’ Catholikusok’ feszabadíttatására nézve a’ Parlamentim! alsó házában a’ második felolvastatásra elé fog vétettetni, teljes­séggel nem olly tulajdonságú fog lenni, hogy a’ Catholikusok megelégedhessenek vélle. Kérdést tett tehát S­argue úr, hogy kívánja-e az Egyesület, hogy O-Con­­nelnek ezen levele közönségesen felolvas­­tassék. Makón nevű tag úgy ítélt, hogy nem kell felolvasni, azért, hogy megha­­sonlást okozhat az Egyesület’ tagjai kö­zött. Ebből egy kis vetélkedés támadott, de a’ melly nem sokáig tarthatott, mint­hogy a’ tagok sok felől kiáltották, hogy: olvasd! olvasd! —­Redmond így szállott: — „Mint gyanítom Lawless úr a’ mi ügyünket I Lon­­donban a’ maga hebehurgyálkodása által nem kevéssé megsebessítette. Háromoljon a’ feji­re a’ kár, mellyet a’ Catholikusok’ ügyének okozott (halljuk! halljuk!). Browne: — „Mi az O-Connel egye­nességébe ’s a’ Catholikus kérdés eránt vi­­seltető buz­góságába legnagyobb bizodal­mat helyheztethetünk. A’ Lawless levelé­nek mellyet az újságok kiadtak, nem ad­hatok illendőbb nevet, mint ha esztelen-

Next