Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)

1825-04-08 / 28. szám

nevezteted lajstromából látom , éppen nem az, elé állván, a’­nélkül, hogy vala­melyikünktől a’ tárgy eránt tanátsot kér­dett volna, debehurgyálkodva írás által a’ közönséghez fordult. Én azonközben most nem bocsátom ki magamat az ő gyalázá­­sára , hanem csak magamat fogom védel­mezni, ’s az ő közre bocsátott írásában találtató hibás feladásokat igazítom meg.“ „L­awless úr engemet igazságtalan­­sággal és hitünk alapjaitól való eltávozás­sal vádolt; azt hirdette­ ki felőltem, hogy én a’ Szegények’ sítpusztittatásában ’s a’ Catholika Egyháznak megalacsonyittatásá­­ban megegyeztem volna , ’s azt merte erős­­síteni, hogy­ én ezen bűnt, a’ minden le­hető indító okok közzűl a’ legalacsonyab­ból , tudniillik személlyes haszonkeresés­ből követtem volna el. — „Az én jutal­mam, így szollott Lawless úr, egy se­lyem matéria kaput fog lenni! ,,Ezen vádaknak nintsen, teljességgel nincsen semmi fundamentuma. Én ezen alacsony vádak és tulajdon személlyem köz­zé Charakteremet vetem oltalmazó pajzsal. Személlyes haszonkeresést! Mikor keres­tem volna én ezen magános hasznot? De engedjen­ meg nékem Nagy Tiszteletű úr! én nem bocsáthatom­ le magamat egyenként minden mentségekre. Nem akarok az Egye­sület türedelmességével viszsza élni, ’s erre nézve csak a’ következő dolgokra kí­vánok kibocsátkozni: „Először. — A’ Catholikus Pap­ságnak határoztatódható fizetést illető ren­delésekre nézve , avvagy a’ Választási jus­­ta megkívánta­tó adófizetésre nézve, még eddig semmi határozás nem tétetett. Oko­sabb lett volna elvárni, hogy mi némű határozások fognak ezen tekintetben té­­tettetni, hogy sem azokat idő előtt gya­­lázó kemény kifejezésekkel kárhoztatni. — „Másodszor. — A’ Catholika De­­putátzió semmi e’-féle rendeléstételekben általjában nem részesül. Mi még eddig semmi e’-féle alkudozásba vagy egyezésbe nem avatkoztunk. Nintsen is erre telyes­séggel semmi szükség. Ha az Ánglus tör­vényhozó gyűlés szükségesnek fogja tar­tani azt, hogy ezen tárgy eránt valamelly határozást tegyen, megfogja ő ezt tenni­, a’ nélkül, hogy töltünk az eránt tanácsot kérdjen. — „Harmadszor. — Ámbár volt is valami szó a’ mi Papjainknak rendelteten­­dő fizetésről, e’ csak ugyan semmi olly módon nem tétettetett, hogy azért a’ leg­­lelkiesméretesebb Catholikus legkissebbnyi­­re is nyughatatlankodhassék; ’s lehet-e va­laki olyan, a’ ki azt gondolja, hogy az Izlandiai Catholikus nép a’ Britannus nem­zettel egyenlővé tétetődhessék, a’ nélkül, hogy annak Papjai természeti igasságos just ne tartsanak a’ Státustól való fizet­tetéshez ? Ha van valaki, a’ ki így véle­kedik, én megvallom , hogy azzal nem va­gyok egy vélekedésben. Én részemről úgy ítélek, hogy a’ mi Papjaink bizonyos se­gedelmet fognak azon Státustól kapni, a melynek fenntartásában mi katholikusok javainkat és vérünkel részesülünk. A’ mi pedig ezen segedelemnek ide-amoda fe­jendő fordíttatását illeti, nem legjobb ke­zeknél leszen-é ez, a’mi jó­ Püspökeinknek ke­zeikben. Nem leszen-é szükséges ezt meg­­ítéltetés végett az egész Protestáns és Cat­holikus közönség’ elibe terjeszteni előbb, hogy végképpen megerőssittetne ’s mint törvény elintéződne ? — Negyedszer. — A’ mi a’ Válasz­tási jusra megkivántaló Oiotat illeti, ezen tárgy valósággal nagy megfontolást kíván, ’s minden tekintetben jó felvilá­­gosittatásra és megfontoltatásra van szük­sége , előbb, hogy sem helybe hagyattat­­hatna. Ezen tárgy még most csak egy Csi­ra, ’s lehetséges dolog, hogy telyes for­mára soha se is fog jutni. Még erről sem­mit többet nem tudhatunk, csak­ hogy nintsen czélba vétetve; hogy a’ most fenn­

Next