Magyar Kurir, 1825. január-június (39. évfolyam, 1-50. szám)
1825-04-08 / 28. szám
nevezteted lajstromából látom , éppen nem az, elé állván, a’nélkül, hogy valamelyikünktől a’ tárgy eránt tanátsot kérdett volna, debehurgyálkodva írás által a’ közönséghez fordult. Én azonközben most nem bocsátom ki magamat az ő gyalázására , hanem csak magamat fogom védelmezni, ’s az ő közre bocsátott írásában találtató hibás feladásokat igazítom meg.“ „Lawless úr engemet igazságtalansággal és hitünk alapjaitól való eltávozással vádolt; azt hirdette ki felőltem, hogy én a’ Szegények’ sítpusztittatásában ’s a’ Catholika Egyháznak megalacsonyittatásában megegyeztem volna , ’s azt merte erőssíteni, hogy én ezen bűnt, a’ minden lehető indító okok közzűl a’ legalacsonyabból , tudniillik személlyes haszonkeresésből követtem volna el. — „Az én jutalmam, így szollott Lawless úr, egy selyem matéria kaput fog lenni! ,,Ezen vádaknak nintsen, teljességgel nincsen semmi fundamentuma. Én ezen alacsony vádak és tulajdon személlyem közzé Charakteremet vetem oltalmazó pajzsal. Személlyes haszonkeresést! Mikor kerestem volna én ezen magános hasznot? De engedjen meg nékem Nagy Tiszteletű úr! én nem bocsáthatom le magamat egyenként minden mentségekre. Nem akarok az Egyesület türedelmességével viszsza élni, ’s erre nézve csak a’ következő dolgokra kívánok kibocsátkozni: „Először. — A’ Catholikus Papságnak határoztatódható fizetést illető rendelésekre nézve , avvagy a’ Választási justa megkívántató adófizetésre nézve, még eddig semmi határozás nem tétetett. Okosabb lett volna elvárni, hogy mi némű határozások fognak ezen tekintetben tétettetni, hogy sem azokat idő előtt gyalázó kemény kifejezésekkel kárhoztatni. — „Másodszor. — A’ Catholika Deputátzió semmi e’-féle rendeléstételekben általjában nem részesül. Mi még eddig semmi e’-féle alkudozásba vagy egyezésbe nem avatkoztunk. Nintsen is erre telyességgel semmi szükség. Ha az Ánglus törvényhozó gyűlés szükségesnek fogja tartani azt, hogy ezen tárgy eránt valamelly határozást tegyen, megfogja ő ezt tenni, a’ nélkül, hogy töltünk az eránt tanácsot kérdjen. — „Harmadszor. — Ámbár volt is valami szó a’ mi Papjainknak rendeltetendő fizetésről, e’ csak ugyan semmi olly módon nem tétettetett, hogy azért a’ leglelkiesméretesebb Catholikus legkissebbnyire is nyughatatlankodhassék; ’s lehet-e valaki olyan, a’ ki azt gondolja, hogy az Izlandiai Catholikus nép a’ Britannus nemzettel egyenlővé tétetődhessék, a’ nélkül, hogy annak Papjai természeti igasságos just ne tartsanak a’ Státustól való fizettetéshez ? Ha van valaki, a’ ki így vélekedik, én megvallom , hogy azzal nem vagyok egy vélekedésben. Én részemről úgy ítélek, hogy a’ mi Papjaink bizonyos segedelmet fognak azon Státustól kapni, a melynek fenntartásában mi katholikusok javainkat és vérünkel részesülünk. A’ mi pedig ezen segedelemnek ide-amoda fejendő fordíttatását illeti, nem legjobb kezeknél leszen-é ez, a’mi jó Püspökeinknek kezeikben. Nem leszen-é szükséges ezt megítéltetés végett az egész Protestáns és Catholikus közönség’ elibe terjeszteni előbb, hogy végképpen megerőssittetne ’s mint törvény elintéződne ? — Negyedszer. — A’ mi a’ Választási jusra megkivántaló Oiotat illeti, ezen tárgy valósággal nagy megfontolást kíván, ’s minden tekintetben jó felvilágosittatásra és megfontoltatásra van szüksége , előbb, hogy sem helybe hagyattathatna. Ezen tárgy még most csak egy Csira, ’s lehetséges dolog, hogy telyes formára soha se is fog jutni. Még erről semmit többet nem tudhatunk, csak hogy nintsen czélba vétetve; hogy a’ most fenn