Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-10-14 / 31. szám
tartotik, vallyon mi is szerezhetne a’ Léleknek bátorságosabb nyugalmat? a’ Tárgyak* ki művelésében szerentséssebb előmenetelt ? és az igyekezetnek bővebb gyümöltsöt? mint hogy azoknál, a’ kiknek, tanátsolni kötelességek és tanátskozni jussok vagyon, minden tudományokkal és esméretekkel felékesített elmét, tapasztalások által megérett ítéletet, szelídséggel mérsékelt lángolást, ’s végtére a* Király és Haza Java előmozdítására , egy eránt czélza valódi buzgóságot tapasztalhatok/4 „És ha a’ kegyelmes meghivó Királyi Levélnek foglalatjára függesztjük elméinket, Nagy Méltóságú Fő Rendek ! abból megértjük, hogy Ő Felsége, mind önnön kegyes érzésétől , mind pedig az Ország Lakossainak egyenlő óhajtásától indíttatván , ezen Ország Gyűlése czéljának még azt is rendelte, hogy a’ Felséges virtusokkal tündöklő Császárné, a’ mi legkegyelmessebb Aszszonyunk, Carolina Augusta. Őseink régi szokása szerint, Magyar Országi Királynénak felkenettessen és megkoronáztasson ; ebben a’ kegyelemre hajló Királyi szándéknak új zálogát tiszteljük, melly által a’ Haza közönséges innepének fénnyé díszesittetik, sőtt a’ Magyaroknak szívében, sokkal elevenebb felvigadása a’ tiszta Örömnek gerjesztetik , a’ kiknél is, valamint az mindég ditső innep volt, midőn a’ szeretetnek és Királyi Kegyelemnek , a’ legjobb uralkodók eránt való fiúi birodaloainak, egyesült, költsönös kötetei megerősittettek; úgy maga ezen egy ok is elegendő volt arra, hogy az illyetén innepes Történetek különös betsben és gyönyörűségben tartassanak.“ „A’ többi részei az Ország Gyűlélése Tárgyainak, a’ kegyelmes Királyi előadásokból ki lógnak tenteni — de bátor külömbféle és sullyos gondok terheljenek, még is semmi kételkedésem nintsen , hogy a’ köz jónak elősegéllése’ igyekezetétől vezéreltetvén , és azon bennem hellyheztetet, régi birodalomtól, a’ mellyel Nagy Méltóságú Fő Rendek, és az egész Haza érántani mindenkor édes vigasztalásomra nem tsak eddig viseltettek, hanem ezután i® , erős reménnyel hiszem, viseltetni fognak, bátorittatván, a’ Felséges Istennek segítségével pedig gyámolttatván, a’ Király és kedves Haza elválaszthatatlan javára serényen és nyomosan ne munkálkodhassunk.“ Görög Ország (Folytatása Messolongi’ ostromoltatásának). Messolongi, Aug. 16-kán : — Mult estve ’s még éjfélkor is szünetlen döngettük golyóbisaink által az Egyesület’ töltéseit; az ellenség pedig egy lövést se tett, melynek nem lehetett egyéb oka , hanem hogy nagyon ráunt ezen nyaktörő munkára. Mi ellenben ma reggel is kettőztetve bömböltettük ágyúinkat és mozsarainkat. Az ellenség erre is csak néhány lövésekkel felelt. Dél tájban mindkét résznél halotti csendesség uralkodott. Naplementekor megölte Korai nevű Battériánkban Vicengo nevű ágyúzónkat egy golyóbis. „Aug. 17-dikén: Múlt éjjel egyik rész se szünt meg tüzelni egészen; tsak reggel felé folytatta mérséklettebb módon , ’s dél tájban mind kettő elhalgatott. Mi belső sántzainkon dolgozunk kettőztetett sietséggel. Az ellenség a’ mi Franklinunk’ belsején dolgozik árkolások által; de nem soka eszébe fogja, venni, hogy haszontalan munkát teszen. Mi estve felé ismét az Egyesület’ töltéseinek fordítottuk ágyúink’ száját.. „Aug. 18-kán. Az ágyúzás mérsékleti módon, a’ puskatűz pedig rettenetesen folytattatik mind két részről. Euthimius nevű Keresztyén tiszt az ellenséges armadát oda hagyván, ’s hozzánk Anatolikába által jővén, ezeket beszélli: — )(*