Magyar Kurir, 1825. július-december (39. évfolyam, 1-52. szám)
1825-09-16 / 23. szám
midőn Báró Mackau Port-au-Princzet oda hagyta, félbeszakadatlanúl követték ezen szigeten a’ vendégségek és vígadozások. Itt következnek még némelly kivonások ugyan ezen tárgyról a’ Hayti újságból, mellyek hasonlóképpen a’ Párisi Monitorben adattak ki : — „ „A Hayti kikötőhelynél Jul. 8-dikán mutatta meg magát a’ Frantzia hajós sereg és g-dikén a’ nagy öblön kívől állapodott meg vasmatskákon. Délután kiszállottak Julien és Drivel Cont. Admirálisok a’ partra ’s egyenesen az Elölülő’ Titoknokjához mentek , kitől az Elölülőhöz audientziára vezettettek, melly olly vígsággal ment véghez, hogy már vigabban nem lehetett. Báró Mackau ’s a’ két Admirálisok ’s egyéb Frantzia tisztek Jul. 11-dikén 7 órakor ismét kimentek a’városba , a’hol Gén. Thomas ’s az őtetkisérő Generálisság által fogadtattak, ’s azután egész pompával a’ Szenátus’ szálájába mentek , a’ hol illy beszédet intézett B. Mackay ezen Tanátshoz: — „Szenátor Uraim! A’ Király nékem megparantsólta, hogy Uraságtokhoz lővén az ő nevében ajánljam által azon Kötést, melynél nagyobb lelkűt a’ jelenlévő idő elé nem mutathat. Ebből által fogják látni az urak, hogy ő Felsége ezen fontos tárgyra nézve ezen sziget’ lakosainak veszedelmes és bizontalan állapotokat nem kevesebbé vette tekintetbe, mint tulajdon alattvalójinak javakat. „Nem lehet Uraim kétségbe hozni, hogy ezen dologban nagy figyelemmel viseltetett a’ Király az Urak’ érdemes Elölülőjének virtusaira , ’s a’ maga fijának részvételére, ki valamint a’ maga atyjának úgy egész Frantzia országnak büszkesége, midőn azon közben arra, hogy ezen lépést tegye ő Felsége nem kivántatott egyéb, mint a’ jó tételre ’s a’ megengesztelődésre való alkalmatosság ; ezek magokban is elégségesek valának az ő Felsége nagy lelkének feliidítására. „Az egek meg fogják ezt a’ nagy és tiszta szívvel való megengesztelődést áldani, ’s megengedik , hogy ezt más olly Státusoknak, is követésre való például szolgáljon , mellyeknek kebeleikben még most is minden féle rettentőségek kegyetlenkednek. „Reménségünk lehet tehát, hogy a’ lakosok’ szívét a’ Frantzia Országlóház iránt viseltető , reánk atyáinkról maradott ’s tőllünk késő Unokáinkra is általörökösülendő szeretetnek, ez új világban is éppen úgy megnyílva találjuk, valamint az ó-világban, melly Országló Ház, minekutánna Frantzia Ország’ boldogságát erős lábra helyheztette, úgy ezen új Státust is megfundálni meghatározta.“ Elvégezvén szavait B. Mackay, letette az Ordomanczot a’ Szenátus’ Elölülőjének asztalára, a’ ki következő szavakkal felelt :’ Báró’ beszédére: —■ ,, „Mi tisztelettel fogadjuk azon Ordomanczot, melly által a’ legkeresztyénebb Felség, Hayti’ függetlenségének megesmerését forma szerént kinyilatkoztatja, s a melyről való Aktának hozzánkhozását ő Felsége az urra bízta. ,,A’ nagyon régi Bourbon famíliának egyik Maradékához illett az, hogy a’ mi újászülettetésünknek nagy munkáját megpetsételje. Illy sok veszedelmes és kegyetlen ínségek után megesmélt végezetre X- dik Károly, a’ki telyes jussal Legkeresztyénebb Király, a’ Hayti nép által megszerettetett függetlenségi just, ’s meghívja ezen ifjú nemzetet, hogy foglaljon hellyet a’ régi nemzetek között. „Hála légyen érte a’ Mindenhatónak ! Ditsőittessék és magasztaltassék az a’ Felséges Monarkha , ki a’ vérbeferdett győzedelmi koszorúkat megvetvén, ennél nft* X *