Magyar Kurir, 1826. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)
1826-03-21 / 23. szám
uszakonhoz a’ gyászos szekérnek « kellett menni, sorba állottak. A’ Danilow nevű külső városban a® úti szekérről leemelték a’ koporsót, és az e’végre készíttetett thrónus-menyezetű új gálaszekérre helyhentették. A’ sorompónál az említett kiküldöttségek ’s a’ Papság liturgiával fogadták a’ holt testet. Ezen kapunál három ágyúlövések által adatott fel, hogy a’ harangok minden tornyokban vonattassanak-meg, melly közben a’ bemenetel alatta’ Kréméből minden minitumokban egy-egy ágyulövés létetett. A’ gyászos sereg illy rendeltette bemenetelét . Első Osztály. Czeremoniamester Oberst Apuschkir lóháton fekete és fejér fátyolos övkötővel. Egy Dragonyos Svadron. Egy Lovász-tiszt gyászban lóháton. Egy Dobos, ismét egy Lovász-tiszt; utánna a’ Marsehall; az Oldenburgi Zászló, azután a’ zászlós partja, mellyel a' Szenátusnak két Registrátorai vezettek. Itt következtek a’ Ditmarseni , Storrmann,a’ s Sehlesztvig-Holsteini (ez nagyon drága) Norvégiai, ’s a’ hadi veres, Zászlók, ’s Császári Czímer, a’ meghalt Császárnak igen drága készületi lovagló paripája, a’ Tserkassiai, Kardlini, Grusiniai, Iweri és JVistila avrai czimeros zászlók, ’s paripájik. (A többi következik: Nagy Britania. ) Londoni levelek szerént egy olly Elefántot kéntelenittetett agyon lövöldöztetni . Crosz, az Exeter - Shangében lévő híres" Vad-gyűjteményeknek tulajdonosa, melly a’ Londoni lakosoknak esztendőkig volt időtöltési tárgya. Ezen Óriás-állatnak 11 lábnyom volt a’ magasága ; 10*0009 fontot nyomott a’ teste. Febr. 28- dikáit maga a’ tulajdonos lövöldöztette agyon, mint hogy szerentsétlenségtől lehetett miatta félni. Ezen állat egy ideig , idősségének növekedésével mind szelídülts az oktatást is könnyebben felvette, hanem későbbire tsak ugyan kimutatta olykor olykor,hogy nagyon boszszankodik , melynek oka nem lehetett egyéb, a’ szüneteleni bézárva létes. A’ vas rostélyokat, mellyekkel lakhellye körűl volt kerittetve ,haaz orrával széjlyel törni, vagy egész testével neki dőlvén kidönteni iparkodott. Olly időkben tehát, midőn az efféle mérgeskedést rálőni tudták, eledelének kevesítése ’s holmi orvosi szerek által gyengítették nagy erejét ; hat uncia kényest is beadtak egy-egy dasisban. Hanem egy idő ólta semmit nem használtak mind ezek az elő vigyázatok; az állatra kettőztetett mértékben rájött a’ dühösködés; akár mint hízelkedtek néki a’ gondviselőji, nem ügyelt rajok, ’s megtsapni iparkodott őket az orrával. Udvarának földjére lefeküvén, fetrengett. Egyéb orvosi szerek nem használván, egérkövet tettek az ételibe, de ehez nem nyúlt hozzá; a’ vasrostélyok kitörésén mind inkább inkább iparkodott. Végezetre semmi egyéb orvosi szer nem valt hátra , hanem 14 puskást állított néki a’ tulajdonos, kik addig tüzeltek réá, míg meg nem ölhették, hanem minek előtte ezek a’ munkához fogtak volna, elébb nagy hajó köteleket hoztak , ’s ezekkel a’ vasrostélyokat öszszefonták, hogy annál erőssebbek legyenek. Két Seborvosok is voltak jelen, kik azon hellyeket mutogatták az Elefánt’ testén , a’ hol azt legkönnyebben megsebesittethetni gondolták. Mind a’ 14-gyen egyszerre lőttek a’ puskások; az ő első lövésseknek semmi jele nem látszott, az Elefánt se látszott ügyelni is rájok. A’ lövés után mindenkor a’ rostély mellett lévő házba vonták bé magokat, ’s megtöltvén puskájikat , úgy állottak ismét ki a’ rostály mellé. A’ második tűz-adásra is tsak lepattogtak az állat’ bőrbröl a’ golyóbisok, hanem a’ harmadik lövéssel a’ füle’ tövére czéloz van.