Magyar Kurir, 1827. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)

1827-01-02 / 1. szám

Ország’ belső dolgaiba , de azt se enged­­jük­ meg, hogy külső országról valaki az ellen valami erőt fordittson, addig, míg Angliának egy kardja leszsz annak védel­­mezésére. Minden ország, melynek az a’ szerentséje van, hogy Anglia’ Szövetsége­se lehet, ’s általa oltalmaztatik, azt se Renegatasok, se más külső ellensé­gek meg ne támadják! „A­’ kérdés tehát ez: ,.Tselekedje-e ezt Spanyol­ország ? Talán igazságtalan­­ság volna töllem, ha azt mondanám, hogy Spanyol­országban minden szabad in­tézetek iránt határtalan gyűlölség ural­kodik. Bár melly nagy képtelenségnek lás­­sék is ez Angliában, tsakugyan még is való az, hogy Spanyol országban a’ nem­zet nagyobb része szabad akaratú országlást szeret, ’s ennek adja az elsősé­get. A’ Portugalliai szabad intézetek még nem harapoztak által Spanyol országra, melyből a’ következik , hogy a’ két nem­zetnek egymás eránt való ellenséges indu­latját nem tulajdoníthatjuk a’ Spanyol Or­­száglószéknek, hanem annak, hogy a’ Por­­tugallus nemzet fenn­ hangon magasztalta a’ maga szabadságát, midőn a’ Spanyolok a’ Rabszolgaságnak hízelkedtek. Ezen ellen­kezést talál a’legjobb Ministérium is meg nem gátolhatta volna. Ámbár az is bizo­nyos más felől, hogy akkor osztán, mi­­nekutánna a’két népek köztt ezen ellenséges indulat lábra kapott, valamelly más na­gyobb Hatalom által élesztetve jutott azon érettségre , melyben most van, melly ezen népi­ érzékenységet systéma szerént kormá­nyozza , ’s tellyes erőre vezérli. Azt is gon­dolom , hogy ezen ellenkezési érzésnek ere­je éppen úgy meg van gyökeresedve a’ nép­ vélekedésében , mint az Országlószék­­nek gondolkodásában, mellyel megegye­zésben ő, a’maga munkálódásait folytatja.“ Itt azokat az ígéreteket hordja­ fel Canning úr, mellyeket a’Spanyol Or­­száglószék ezen környűlállások között tett a’ Portugalliai és Ánglus Országlószékek­­nek, ’s ezt mondja, hogy a’ Spanyol Or­­száglószék se egyiket se másikat nem tel­jesítette; se az oda általment Portugallus katonákat fegyvereikből ki nem vetkeztet­te, se őket Spanyol országban távol lévő szállásokra el nem szélesztette, ’s több e’­­félék. Mind ezek ma megígértettek; hónap semmi következése nem látszott az ígéret­nek. Ez így történt legalább hétszer. A’ h­el­­vett, hogy az általment Portugallus katonák fegy­vereikből kivetkeztetve Spanyol országba széllyel szállíttattak volna , együtt hagyattattak ; béverbuáltattak; gyakoroltat­tak; hadi fenyítékhez szoktattattak ;’s hadi szolgálathoz készíttettek; egy szóval alkal­matosokká tétettek arra , a’ mit az olta vég­hez vittek. Valahol fütségtelenségnek kel­lett történni; a’ Spanyol Tisztikaroknak köte­lessége megmutatni, hogy nem ők azok, a’ kik vádoltathatnak, hogy kötelességeik­nek teljesítését elmúlatták, hogy ígéret­­jeket, melyet Portugalliának, Angliának, és Frantzia országnak tettek, nem telje­sítették Frantzia országot semmivel nem vádolhatni. () tudtára adatta a’ Spanyol Országlószéknek , mikor onnét Nagykövet­­jét viszsza hívatta, hogy tőtte, ezen bé­­ütésnek következései ellen semmi segítsé­get ne várjon , hanem inkább tett lépéseit jobbittsa­ meg. „Mikor én azt mondom , hogy a’ ha­dakozást tsak akkor nem kívánom eltávoz­­tatni, ha belsületünket és a’ Szövetségi hűséget fenyegeti, kérek mindeneket, hogy ezt ne úgy érttsék, hogy félnék a’ hada­kozástól. Félek én a’ hadakozástól, de nem azért, mint ha Nagy Britanniának véghetet­­len kiterjedésű erejét nem esmerném, hanem félek azon következésektől, a’ mellyekre irtódzás nélkül nem fordíthatom elmémet. Attól félek én, hogy ha a’ hadakozás Spa­nyol országnak és Portugalliának határait, által találja lépni, borzasztó következése­ket fog maga után vonni nem csak a’ jegy-

Next