Magyar Kurir, 1828. január-június (42. évfolyam, 1-51. szám)
1828-04-08 / 28. szám
219 dön Ő is Benneteket tisztaságnak köntösével felruházván, Nektek megbotsáthat, hogy a’ kötést, melly által az Anyaszentegyház Községétől most külön választatták, feloldja, ’s Titeket Papi adományaiban részesítsen. Illy szeretettel teljes gondolkodását az Anyaszentegyház nem régiben tselekedettel is igazolta. Mert mihelyt megértette, hogy egy része a’ Peloponnésusi eltévelyíttetteknek, tettét bánja; anyai karjait azok előtt azonnal kiterjesztette, őket a’ kirekesztő terhes átok alól feloldotta, ’s érettek a’ Fő Kormányszéknél esedezését bényujtottát mellyre azok botsánatot is nyertek, Vt.“ „De a’ tévelygés Görög Országnak nem kis részét még máig is kötve tartja! Holott sokan meg vagynak közzűletek győződve a’ felöl, hogy valahányszor idegenek ígéreteinek hittetek, mind annyiszor megtsalatlatok; valahányszor a’ hűség ösvényéről, Isten által ránk szabott törvényes Kormányszékünktől eltávozni próbáltatok; mind annyiszor mások prédáivá lettetek, és gondolatlan áldozat tételeitek által mindenkor tsak idegen haszonjavaknak szolgáltatok ! Vagy megmaradnak tehát Moréának és a’ Szigeteknek lakosai mind végig mostani tévelygésekben, és elhagyják magokat tsábíttatni másoknak ellenséges indulatokra való ösztönözéseik által, kiknek szokások az igazságot elfatsarni, félre magyarázni és a’ Fényes Udvarnak nagy lelkű indulatját, mellyel a’kötelességeikre viszszatérők eránt viseltetik, rágalmazóig kétségbe hozni; illyen ámítások által megtsalattatva azt gondoljátok, hogy jövendő sorsotok gonoszabb lenne, mint az, a’ mellybe már magasoktól rohantatok. De az Anyaszentegyház gondoskodott Ti rólatok. Hasonló kívánt Ő lenni az Evangyeliomi jó Pásztorhoz, ’s fel akarta keresni az eltévelyedett juhot, hogy azt az Anyaszente Egyház nyája közé a’ Köztársaságba viszszavezesse ; azt akarta, hogy elébbeni boldog állapototokat, kegyelmes Uralkodónknak meghódolástok után, oltalma alatt feltaláljátok.“ „Hallgattok e’ tehát valahára az Anyaszentegyháznak titeket hívó szavára? Füleitekbe veszitek e’ annak boldogító intéseit? Megesmeritek e’ végre Önnön javatokat, vagy még tovább is megátalkodtok szíveitekben,’s megvakíttatva és ellsábíttatva szerentsétek ámnok ellenségeinek hitegető sugallásai által t tovább is tévelygő úton jártok, és az által nyilván megmutatjátok, hogy a’ ti állapotom tok a’ jobbulást el nem fogadhatja ? — Ha ez így lenne, akkor legalább abbeli meggyőződésünk megmarad, hogy Mi szent kötelességünket , az emberiség, kötelességét teljesítettük, — ’s így ezzel az utolsó próbát is megtettük?” A’ Pátriárcha hoszszú Pásztori levelének további folytatásában is ugyanazok adatnak elő bővebben és környűlállásosabban , a’ miket itt olvastunk. Arra nézve különösen, a’ miket a’ Porta a’ Görögöknek ígér, ha azok a’ Nagy Úrnak meghódolnak és oltalma alá viszszatérnek, a’ Pátriárka ezeket mondja : ,,A’ Porta most is, mint mindenkor , kegyel mes volt erántunk meghallgatta kérésünket ’s nemtsak szóval, hanem írásba is bizonyossá tett bennünket,hogy közbenjárásunkat elfogadja. E’ szerént nemtsak megerősíti a’ teljes Amnestiát, vagy is mindenekről leendő elffelejtkezését, hanem senkit a’ megtörténtekért még tsak meg se szóllít; Ő a’ revolutio által vallott kárát nemtsak megtéríttetni nem kívánja, hanem lemond minden adóról is, melly hét esztendő ólta őtét illetné, sőt még egy egész esztendőre előre elenged nektek minden adót; megújítja Morcának és az Archipelagusnak eredeti pol- t *