Magyar Kurir, 1830. január-június (44. évfolyam, 1-52. szám)

1830-04-30 / 35. szám

Pesten App. 12 dik­én, Tekintetes Tudós Hali­cz­sy András Ur, Böltsel­­k­edés* Doctora, és a’ Királyi Universzi­­tásnál a’ Német Nyelvnek sok esztendeig volt Professora, és Kir. Könyvvizsgáló, életének 77-dik esztendejében gulaütés­­ben meghalt. A’ boldogult több tudós munkái, és némelly valóságos classica deáksággal készített emlék írásai által, híressé tette nevét. Hivatalában szerzett jeles érdemeit . Felsége nagy arany-ér­­dem-pénzzel jutalmazta meg. Nyájas, és szelíd társalkodása, valamint egyenes szíve általa’jó öreg mindenek’ szeretetét megnyerte. — Dicséretesen követi a’ de­rék atyát a’ tudományos pályán egyet­len fia Tekintetes Tudós H­a­liczky An­tal Ur, igen jeles tudományi­, ’s a’ ré­giségekben jártas hazafi , a’ Magyar Nem­zeti Múzeumnál a’ Pénzek­’, Régiségek’, és Drágaságok’ gyűjteményének Őrző­je. Csíazai ’s Kál. T­ud.) To­k­aj, April. 18-dikán. — E’ ta­vaszi szerentsétlen víz-áradások a’ Tisza és Bodrog vidékein is nagyon dü­hösköd­­nek. (Illy szerentsétlenség éré bennün­ket Nagy-Pénteken, elsőbben is a’ Bod­rognak emberi emlékezetet feljűl múló idő­ ólta még nem történt hirtelen sebes áradása által, melly a’ szokott rendes áradása mellett egyszerre rémítő zúgás­sal megérkezvén , és a’ Tiszának árjával egyesülvén, városunk’ alsó részét, a’Ki­rályi Só-házat, Szál-partot, és egész Kis- Tokajt végső veszedelemmel fenyegette. Ámbár a’ Hegyallyai Járásbéli Fő Szol­ga-Bíró Teli. Ns. és Vitézlő Szemerei Szemere Péter Ur bölts rendelései ál­tal, (ki mind nappal, mind éjjel több lámpásoknak világosítása mellett szemé­lyesen a’ törés’ tsináltatásában maga is fáradozott) a’ Kir. Sóház, és Szál-part a’ végső veszedelemtől szerentsésen meg­oltalmaztatott, ’s azt tökélletes bátorság­ban ,hagyván, mint igaz Hazafi, és az ínségben lévőknek valóságos gyám­at­­tyák, a’ veszedelemben lévő ember tár­saihoz sietett; minden embert a’ vesze­delmes árvíz által megrontsolt töltések­nek tsinálására újonnan serényen buz­dított, azokhoz az egész Hegyallyai Já­rásból több száz embereket, marhássze­kereket Tokajba beparantsolt,’s a’már­­már kétségbe esettek’ vagyonainak meg­szabadításával foglalatoskodott, ’s hiva­talos kötelességét , nagyon elgyengű­ít egéssége , ’s ereje felett is, a’ helybeli Nemességet magához meghíván, azok­nak segedelmével minden módon telye­­síteni iparkodott; — de fájdalom­­ mind ezen fáradhatatlan szorgalmatossága mel­lett is a’ víznek rettentő erejével nem bírván, Ilusvét után való Szerdáig há­rom helyen nagy dühösen a’ töltést ki­szakítván, Nagy-Tokajnak két alsó út­­szám­ 50 háznál többet lerontott, többet dűlő­félben hagyott, az egész Kis-Tokajt pedig végképpen lakhatatlanná tette, ’s lakosait marháival együtt a’ végső ín­ségre juttatta; — félő hogy az éhség miatt marha-dög ne legyen. — Ezen rettenetes hír füleibe hatván Megyénk As Ispányányának Mélt. Báró Vajai Vay Miklós Úr Ő Nagyságának, azonnal Április 17-dikén mint kegyes atya, a’megszomorodottaknak látogatá­sára, vigasztalására és bajaiknak lehető orvoslására a’ Járásbeli Tiszt Urakkal megjelent, ’s több hathatós rendelései között az igen nevezetessé lett, hogy Szombat lévén, a’ töltésen sétáló,’s vér­rel izzadt szegény adófizető népek’ mun­kálkodásait néző Zsidókat mindjárt mun­ka alá fogatni, ’s az egész, és szomszéd Járásból is őket több napokra a’ töltés­­tsináláshoz beparantsolja. A­mint is a’ Zsidó Község még mai napig is számo­san folyvást dolgozik.

Next