Magyar Kurir, 1830. július-december (44. évfolyam, 1-53. szám)
1830-11-02 / 36. szám
nak valásában a’ mit Szövetségeseink a’ déli tartományokra nézve majd végezni fognak, úgy nézzék magokat, mint egyedül és tsupán az Éjszaki tartományoknak Képviselőit.“ — E’ szerént, a’ mit a’ Belgák kívántak, megvágjon. A’ Király itt Belgiumnak Hollandiától való különválását forma szerént megesméri. Az Austriai Tsászári Követ Hágába megérkezett, és rövid napok alatt elkezdődnek a’ fontos Diplomatikai értekezések és Conferentziák, mellyeket a’ nagy Hatalmasságoknak Követei itten tartani fognak. Ezen Conferentziáknak tzélja a’ két fél Országnak megbékéltetése. A’ legelső lépés e’ tárgyban hihetően abban fog állani, hogy mind a’ két résztől tellyes fegyverszünést fognak kívánni. — Jól tudósított emberek beszéllik , hogy minekelötte az Oraniai Hertzeg eltökéltette volna magát az Od.lödiki esméretes Nyilatkoztatásnak kibotsátására ezt a’ következő környülállások előzték meg. A’ Hertzeg t. i. megírta a’ Királynak, hogy ö a’ déli tartományoknak megnyugtatására semmi módot nem lát annál egyebet, hogy ö (a’ Hertzeg) Belgiumnak koronáját felvegye vagy úgy mint független fejedelem, vagy mint Helytartó ; ez utolsó néki kedvesebb volna , de a’ mint látszik a’ Belgáknak az tellyességgel nem fogna tetszeni. A’ Király erre egy igen szívesen és Atyásan írott levelében azt válaszolta, hogy, ha a’ Hertzeg a’ Koronával megkínáltatnék, és ez által a’ Zendülésnek vége szakasztathatnék, a’ vérontásnak elkerülésére megegyezését fogja adni a’ következő három feltételek alatt: 1) hogy arra a’ Szövetséges Hatalmasságoknak megegyezése is megszereztessék ; 2) hogy a’ felforgó alkudozásoknak ideje alatt a’ Királyi Seregek a’ várakban, mellyeknek meg birtokában vagynak, megmaradjanak: 5) hogy a’ Luxemburgi Nagy Hertzegség Belgiumhoz semmi esetben ne kaptsoltassék. E’ levélnek vétele után a’Hertzeg, minekutánna az Antverpiában ott lévő főfő Belgákkal nevezetesen Gróf Gelles, le Hon,Brouckere’sa’t. Urakkal szóllott volna, ki adta a’szóban forgó Nyilatkoztatást, de a’ mellyet a’ Királytól a’ Hertzegnek melléje adott három Ministerek (Hg Ursel, le Coste, és Gobbelschroy) aláírni nem akartak, nem is írtak, hogy a’ felelést magokra ne vonják. Mind hárman oda hagyták Antverpiát és eltávoztak a’Hertzeg mellől. Brüszszelben Oct. 18-kán a’ Provisoria Igazgatószék a’ következő hirdetést tétette közönségessé: „Polgár társainkhoz. Egy Antverpiában kihirdetett Nyilatkoztatás , Wilhelm Oraniai Hertzegtöl aláírva, éppen most küldettették ide a’ Provisoria Igazgatószékhez. — Belgiumnak függetlensége, mellyet a’ nép diadalma már kivívott, és a’ mellynek többé semmi Ratificatiora szüksége nintsen , ama Nyilatkoztatásban forma szerént megesmertetik. De szó vagyon benne ollyan tartományokról is, mellyekben a’Hertzeg nagy hatalmat, sőt igazgatást gyakorol. A’ Provisoria Igazgatószék, kire sorsát a’ Belga nép bízta, míg Képviselői által önn maga meghatározná miképpen igazgattassék jövendőben, protestal et kifejezés ellen. Antvcrpia és Maestricht városok, és Termonde vára, mellyek el pillantásban még az ellenségei, egyedül a’ Provisoria Igazgatószéknek fognak engedelmeskedni , mihelyt magokra fognak hagyattatni; ők semmi más igazgatást semmi más hatalmat el nem esmerhetnek azon kívül, melly e’ pillantatban az egész Hazát igazgatja. A’ nép az, ki a’ Revolutiot tette: a? nép az, ki az