Magyar Kurir, 1831. január-június (45. évfolyam, 1-51. szám)
1831-04-12 / 29. szám
225 marsal Gróf Diebits - Sabarkanskyhoz Martz. 19-kéről. — Elsőben meg* említi Skrzynecz ki, hogy a Feldmarsal nem néki magának válaszért, hanem tsak a’ Fő Kvártelymester által adatta a’ választ Gróf Mycielskinek. Ezt ő tsupa Diplomatikai formalitásnak kívánja nézni, de a’ maga részéről kimondja hogy ő, idegen a’ diplomatikai tzemmoniazástól, és tsak katonás nyíltsággal ’s emberséggel fogja a’ dolgot;és megmarad szándéka mellett (a’ béke-ajánlásra nézve) mellynek — vélekedése szerént — kedvesnek kell lenni a’ Monarchia nemes szíve előtt, mivel benne egyedül az a’ tzél , hogy a’ további vérontás megelőztettessék a’ két Nemzet között, kiknek egymást költsönösen tisztelőiek és szeretniek kellene. — Azután újra ellentmond azon állításnak General Neidhart levelében, hogy a’ lengyel Revolutio tsak egy éretlen ifjúi felhevűlésnek munkája, és azt a’Constitutio sokszoros megtérettetése következésének állítja. — Továbbá álta tér Sándor Tsászárnak (a’ Constitutio adójának) emlékezetére , erősítvén hogy a’ Lengyel Nemzet háládatossággal megőrzi szívében, a’ mit ettől a’ Monarchatól vett, és azt tiszteli követőiben is; óhajtaná annálfogva, hogy Ő Felségének az Uralkodó Monarchának tetszenék személyesen megjelenni az Országnak fővárosában. Lengyel Ország, ha Ő Felsége (egy Maga) az Ország házainak közepette Atyaiképpen megjelenne , és a’ Lengyel Nemzetnek , jussainak megtartását királyi szavával felfogadná, — kevélykedve egy illyen birodalomban Atyai karjaiba fogná magát vetni, és köszönettel elfogadná a’ békességet, mellyet a’ Fejedelem személyesen hoz. — A’ mi a’ Ned h art levelének azon tzikkelyét illeti, melly szerént a’ Throuist üresnek hirdető Végzés minden korrelatiokat felbontott az Orosz tisztviselők és Lengyelek között, és hogy mindeneknek előtte ezt a’ Végzést kell visszavenni — arra nézve megjegyzi a' Generalissimus , hogy ez a’ Viszszavetes,másképpen meg nem eshetik , hanem ha más részről a’ Nemzet jussainak és szabadságainak erős és bizonyos zálogok és Garantiák adattatnak. — Egyszóval, mondja továbbá a’ Generalissimus, ha ő és a’ Feldmarsal egyaránt meg vannak is győzettetve a’ háborúnak végzéséből következő jó felől, mindazáltal még is inkább illik a’ Feldmarsalnak magának keresni egy oltyan béke-eszközt, melly mind a’ Monarcha nagy szívének, mind a’Lengyel Nemzet betsűletének egyformán megfelel; mert ha bár úgy történnék is, hogy a’ Tsászári Seregek a’legnagyobb diadalommal térnének meg a Thertzból, meg akkor sem lehetnének kedvesek a’ Monarcha nagy lelkének azok a’ győzedelmek és diadalmak, mellyek egy gyengébb népnek megsemmisítésével végződnek. — Végre bizonyossá teszi a’ Generalissimus a’ Feldmarsall, hogy azok az érzések , mellyeket őbenne a’ General Neidbart levelének olvasása gerjesztett , ugyan azok,a’ miket a’ Nemzetnek józan gondolkozásig, értalmes és Vitéz része magában érez. 4) Feldmarsal Gróf Diebits-Szabalkanski levele General Geismarhoz, mellyben írja, hogy azt a’ levelet , mellyet Kolaczkowski és Gróf Mycielski Urak a’ Generálnak kezébe adtak, ő (a’ Feldmarsal)vette. Ezeknek a’ béke-alkusoknak, mihelyt újra megjelennek ez Elő öröknél, megmondhatja General Geismar, hogy jelenléteket a’ dolgoknak mostani helyheztetésében a’ Feldmarsal tellyesen hasztalannak tartja, minekutánna Grochowban Gróf Mycielskivel való többszöri öszvejöveteleiben nyíltan és tartózkodás nélkül kimondta Vélekedését a’ Lengyel X *