Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-08-16 / 14. szám
gyógyításából tapasztaltam, bibét a’ halai torkából ezen egyszerű és igen természetes orvossággal ragadtam ki: természetes , mondom, mivel maga a’nyavalyának természete úgyszólván újjal mutatja miképpen kell azt orvosolni. Ugyanis abban megegyeznek mind azok, kik illyen nyavalyát láttak, hogy az az epének feleslegvalóságától származik. Továbbá az is bizonyos, hogy a’ nyavalya mintegy maga jelenti miként kell azt orvosolni, mert az illyen betegek mind hajlandók a’ hányásra, sőt hánynak is, de többnyire tsak vizet. Azért tehát mihelyt ezen nyavalyának legelső jeleit észreveszi az ember, mellyek fej- és has fájás mint a’ köznép nevezi, és a’ tagok reszketése, melly utolsót mindazáltal mindenkor nem tapasztalni/ a’ betegnek mindjárt hánytatót kell béadni, és midőn ez a’ gyomrot kezdi háborgatni, az mi egy fertály, legfeljebb fél óra alatt, némellykor pedig egynéhány minitta múlva megesik, igyék reá a’már készen lévő langy vagy lágy meleg vízből legalább is fél meszszelyt. Erre el kezd a’ beteg zöldet, sárgát, sőt ha a’ nyavalya már nagyobb mértékben volt még feketét is hányni. Étellel vagy itallal a’ beteget nem kell erőltetni, mert ez mind haszontalan, mivel még a gyomra egészen ki nem tisztúl, a’ mit eszik vagy iszik mind kihányja, majd ha gyomra egészen helyre áll maga is fog kérni. Igaz ugyan, hogy ez egy kevéssé erős kúra, mivel az embernek minden portzikáját megrázza, de a’haszna bizonyos, úgy hogy azon ötven hatvan beteg közül, kikkel így bántam ’s kik a hánytatot annak idejében vették egyetlenegy sem halt meg, a’ mit ők magok megbizonyithatnak; ellenben, kik azt vagy későn vagy éppen nem is vették, ki több, ki kevesebb óra múlva szörnyű kínok , görcsök, rángatodzások convulsiók között múltak ki a’ világból. Arról is versengenek mind ekkoráig az Orvosok váljon ragadós e’ ez a’ nyavalya vagy sem ? Én erről azt mondhatom, hogy Plébános lévén , a’ melly beteghez isak hittak, kötelességem szerént mindenikhez elmentem, ’s azt a’ Katholika Egyház szokása szerént a'halálra elkészítettem; de mégis ekkoráig, hála Istennek! egésségemben semmi változást sem tapasztaltam; sőt azt is mondhatom, hogy egy házból rövid idő alatt négyen kihaltak , kik közül a’ nevezett hánytatóval egy sem élt; az ötödik úgy mint egy tizenegy esztendős gyermek, kinek hánytatót adtam meggyógyúlt, a’ hatodiknak pedig ugyan azon házból még ekkoráig semmi baja sints. Azt a’ többször említett hánytatót,ez színére nézve a’ serhez hasonló hígság vagy lé, íze kellemetes édes, meglett embernek egy evő kanállal, gyermeknek féllel kell adni, és az különös, hogy hirtelen dolgozik , és alólról is hajt, mellynek az uralkodó epe-nyavalya ellen olly hathatós ereje van, készíti Cs. Birsei István Seborvos Úr Nagy-Magyaron a’ Csalóközben. — Kérem a’ Redactor Urat ezen rövid tudósításomat az emberiség közjaváért ne terheltessék Újság levelébe felvenni’s közönségessé tenni, hogy kiki tudhassa miként kelljen e’ gonosz nyavalyát elfojtani. Nagy Födémesen Poson Vmegyében, Augustus 3 dikán 1831. Tóth Pál, Plébános. Szerkesztető és Kiadó Márton József, Professor. (Landstrasse Nro 315.) Nyomtató: Keines Haykul A,utal (Obere Bäeker-Strasse Nro 755.)