Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-10-04 / 28. szám
Tisztelendő Morvay Úrtól talált mód szerént (mellyet Magyar és Oláh nyelven kinyomtattatott) a’ betegekkel való bánásra, és gyógyításra megtaníttatván, kezekbe jó előre elegendő orvosló szereket adatott, hogy ha a’ veszedelem eljő, a’ kívánt segedelem vivésére készen legyenek. Lakó városának pedig, midőn az különös Kórház szerzésében és elintézésében munkálkodnék, segítségül 5000 V.For. egyszersmind 20 betegekre minden szükséges eszközöket ajánlott; tulajdon szölleje alatt lévő épületjét Kórháznak, egyik Seminariumát pedig a’ gyógyulók számára engedvén, által. Ezen Fő Pásztornak személy válogatást nem esmerő Atyai jótéteményét mindenkor háládatos szívvel emlegetik mind a’ Nagy Váradi külömböző vallásbeli Felekezetek, kik között a’ szegényeknek Lelki Pásztoraik által 1000, mind a’ Debreczeniek, a’ hol ismét a’ szegények között minden Vallásbeli külömbség nélkül a’ T. N. Tanáts által 3000 V. For. osztatott ki. Valójában méltó dolog, hogy egy illyen Fő Pásztornak, a’ ki nem magáért ’s nem tsak az ő Juhaiért, hanem a’ szenvedő emberi nemért él, ki száma nélkül való nyomorultak. Özvegyek élelmén, kívül, esztendőnként több mint 600 Árvák neveltetéséről, tápláltatásáról és ruházatáról gondoskodik , minden háládatos szív, sok esztendőkre kiterjedő boldog életet óhajtson! K.J. Th. Szent Keresztben Sept. 10-kén. A’ mi ilyen édes örömmel telik el egy nemes lelkű ember akkor, midőn szenvedő felebaráti elánt, a’ könyörületesség, jóltétel és szeretet tetteit gyakorolja, éppen ollyan jól esik a’ háládatos szívnek, ha az elvett jótéteményekért, midőn egyébbként nem lehet, legalább szóval háládatos indulatját kinyilatkoztatja. Illyen érzéstől indíttatva kívánják a’ Szent Kereszti Uradalom jobbágyai azon buzgó háládatosságokat közönségesen kijelenteni, mellyel Besztertze Bányai Megyés Püspök Méltóságos és Fő Tiszt. Belánszki Jó’sef Ur eránt viseltetnek, a’ ki ennekelőtte is, különösen pedig a’ jelen való szomorú környülállások között Fő Pásztori gondviselésére bízott híveihez vonszódó Atyai szívét, jobbágyi elánt viseltető földes Úri gondos kegyességével egyesítette. Hálaadó érzéssel említik még az Uradalombeli nagy Tiszteletű Plebanus Urakat is, úgy mint Szent Kereszti Scherer János, Nagy Lovisai Kern Péter, Lutillai Protzik József, Uj Lehottai Hanini Ignátz, Janó Leholtai Raysz János, Jásztratai Havas Tamás , Trubini Bendik János, Garanszöllősi Prunyi János és Németi Tersztyánszky Antal Urakat, a’ kik híveitek az epe veszély dühösködése ideje alatt, fáradhatatlan és önnéleteket nem kéméllő gondossággal ápolgatták. Csere hát Abaúj Vármegyében soha elegendőképpen, sem meg nem dítsérhető, sem meg nem köszönhető Péchújfalussi Péchy János Úrnak, Járásunk tisztelve szeretett Fő Bírájának, a’ szegénység valódi ápoló Attyának, és a’ szenvedő emberiség, hív, és segéd kezét nyújtó barátjának, azon lelkes törekedése, és nemes maga elszánása, mellyet a’ rémítő epekorság megyénkbe való bé harapozásával, egy részről a’ végső szükséggel küszködő szegénység eránt, más részről az előttünk álló , hirtelen, ’s borzasztó halál rettegései miatt, kétségbe eséssel küszködő, minden sorsú, rendű, hivatalú, ’s állapotú, Fő Bírói Felvigyázása alatt lévő lakosok eránt, buzgólkodva megbizonyított.X