Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)

1831-10-04 / 28. szám

Tisztelendő Morva­y Úrtól talált mód szerént (mellyet Magyar és Oláh nyel­ven kinyomtattatott) a’ betegekkel való bánásra, és gyógyításra megtaníttatván, kezekbe jó előre elegendő orvosló sze­reket adatott, hogy ha a’ veszedelem eljő, a’ kívánt segedelem vivésére ké­szen legyenek. Lakó városának pedig, midőn az különös Kórház szerzésében és elintézésében munkálkodnék, segít­ségül 5000 V.For. egyszersmind 20 be­tegekre minden szükséges eszközöket ajánlott­; tulajdon szölleje alatt lévő épü­letjét Kórháznak, egyik Seminariumát pedig a’ gyógyulók számára engedvén, által. Ezen Fő Pásztornak személy vá­logatást nem esmerő Atyai jótéteményét mindenkor háládatos szívvel emlegetik mind a’ Nagy Váradi kü­lömböző vallás­­beli Felekezetek, kik között a’ szegé­nyeknek Lelki Pásztoraik által 1000, mind a’ Debreczeniek, a’ hol ismét a’ szegények között minden Vallásbeli kü­­lömbség nélkül a’ T. N. Tanáts által 3000 V. For. osztatott ki. Valójában méltó dolog, hogy egy illyen Fő Pásztornak, a’ k­i nem magáért ’s nem tsak az ő Ju­haiért, hanem a’ szenvedő emberi ne­mért él, ki száma nélkül való nyomo­rultak. Özvegyek élelmén, kívül, esz­tendőnként több mint 600 Árvák nevel­tetéséről, tápláltatásáról és ruházat­áról gondoskodik , minden háládatos szív, sok esztendőkre kiterjedő boldog éle­tet óhajtson! K.J. Th. Szent Keresztben Sept. 10-kén. A’ mi ilyen édes örömmel telik el egy nemes lelkű ember akkor, midőn szenvedő felebaráti elánt, a’ könyörü­letesség, jóltétel és szeretet tetteit gya­korolja, éppen ollyan jól esik a’ hálá­datos szívnek, ha az elvett jótétemé­nyekért, midőn egyébbként nem lehet, legalább szóval háládatos indulatját ki­nyilatkoztatja. Illyen érzéstől indíttatva kívánják a’ Szent Kereszti Uradalom jobbágyai azon buzgó háládatosságokat közönségesen kijelenteni, mellyel Besz­­tertze Bányai Megyés Püspök Méltósá­­gos és Fő Tiszt. Belánszki Jó’sef Ur eránt viseltetnek, a’ ki ennekelőtte is, különösen pedig a’ jelen való szo­morú környülállások között Fő Pászto­ri gondviselésére bízott híveihez von­­szódó Atyai szívét, jobbágyi elánt visel­tető földes Úri gondos kegyességével egyesítette. Hálaadó érzéssel említik még az Uradalombeli nagy Tiszteletű Pleba­­nus Urakat is, úgy mint Szent Kereszti Scherer János, Nagy Lovisai Kern Péter, Lutillai P­ro­tz­ik József, Uj Le­­hottai Hanini Ignátz, Janó­ Leholtai Raysz János, Jásztratai Havas Ta­más , Trubini B­e­n­d­i­k János, Garan­­szöllősi Prunyi János és Németi Ter­­sztyánszky Antal Urakat, a’ kik hí­veitek az epe veszély dü­hösködése ide­je alatt, fáradhatatlan és önn­életeket nem kéméllő gondossággal ápolgatták. Csere hát Ab­a­új Vármegyében soha elegendő­képpen, sem meg nem dítsérhető, sem meg nem köszönhető Péchújfalussi Péchy János Úrnak, Já­rásunk tisztelve szeretett Fő Bírájának, a’ szegénység valódi ápoló Attyának, és a’ szenvedő emberiség, hív, és se­géd kezét nyújtó barátjának, azon lel­kes törekedése, és nemes maga elszánása, mellyet a’ rémítő epekorság megyénk­be való bé harapozásával, egy részről a’ végső szükséggel küszködő szegény­ség eránt, más részről az előttünk ál­ló , hirtelen, ’s borzasztó halál rette­gései miatt, kétségbe eséssel küszködő, minden sorsú, rendű, hivatalú, ’s álla­potú, Fő Bírói Felvigyázása alatt lévő lakosok eránt, buzgólkodva megbizo­nyított.X

Next