Magyar Kurir, 1831. július-december (45. évfolyam, 1-53. szám)
1831-11-04 / 37. szám
—« 29» «— Az eddig előhozott vitatásokat, azoknak summás előadásával Gróf Grey rekesztette be. Legelőször is azon szemre hányást akarván magáról elhárítani , mellyet az Opposition sokan felhoztak ellene , hogy t. i. az Újításra nézve előbbeni vélekedésétől eltávozott; azt kérdezte, hogy valyon nevezheti el azt valaki, magával való ellenkezésnek, hogy ő az Újítás felöl kedvezőbb módon gondolkozott 1310 dik esztendőben , mint 1831 ben. Talán senkinek sints kevesebb jussa engem azzal vádolni, hogy magammal ellenkezésbe jöttem , mint Lord Lyndhurstnak, a’ ki pedig azt leginkább tselekeszi. Ugyan is jól emlékezhetnek reá Uraságtok, hogy a’ tisztelt tudós Lord, mikor az Emancipatio dolgának olly nagy óltalmazója lett, az előtt kevéssel, melly veszedelmesnek festegette azt, az alsóházban , mind a’Constitutióra mind az Irianaiai protestáns Ekkle’siára nézve. Mikor tehát a’ Nemes Lord engemet helytelen következéssel vádol, kérem, ne felejtkezzék el, az említett alkalmatossággal tartott tulajdon beszédjére. — Tagadom, hogy, — a’ mint Hertzeg Wellington mondja — én valaha az ő Ministeriumát kárhoztattam volna. Azt én soha sem cselekedtem, — hanem csak a dolgok akkori állapotját festettem le, mikor az első Ministerséget én vettem által. — Azt is vetik szemünkre, hogy a mostani Ministerium ingerlette fel az embereket, holott azok , már mikor mi hivatalunkba léptünk nagyon is felvóltak ingerelve; — de , ugyan miért és mi által is tudtuk volna mi ezt tselekedni ? Legfőbb tzélja minden Igazgatószéknek mindenkor a’ békesség és tsendesség fenntartása.— Illyen vádat is hallunk Rendszabásunk ellen felhozni; hogy az, az Aristocratiának, ’s azzal együtt az Ország Constitutiójának romlására jár. Én tökéletesen meg vagyok felőle győzetetve, hogy a’ Bilinek ez a’ tulajdonsága nintsen. — Mondják, hogy Rendszabásunk helyes voltának megmutatására elegendő okokat nem hoztam fel, ’s tzélját illendőképpen nem magyaráztam ki. Én a’ mint gyengeségem engedte, a’vitatásokat megnyitó beszédemben, minden módon igyekeztem megmutatni , hogy minket, a' Bilinek polgári alkotmányunkba leendő bevitelére a’ közönségessé lett elégedetlenség , és azon nagy viszszaélések, mellyekre figyelmetességek már mindeneknek reá volt függesztve, indítottak. — De kérdés, valyon eleget tett e’ az (a* Bili) a’ nép kívánságának? Úgy tartom, hogy ezen kérdésre elegendőképpen megfelel, a’ népnek, az a’ tsaknem közönséges vélekedése, melly a’beadott számtalan kérőlevelekböl világos; és az a’ nagy epekedés, mellyel az ezen vitatások kimenetelét várja, és a’ mellyel az (a’ nép) a’ Bikinek elfogadását úgy nézi, mint az Ország békességet és bátorságban létét munkáló eszközt, ugyan annak viszszaverését pedig, úgy tekinti mint ollyan dolgot, mellynek következése ezen Házat veszedelemmel fenyegetné (nagy tetszés). Sokan azt is emlegetik, hogy az Ország mostani felinges lett állapotját a’ Bilinek kell tulajdonítni, ’s egyszersmind azt is állítják, hogy a’népnek ezen dologban voksa nin tsen. Mitsoda a’ népnek, egy reá nézve olly fontos dologban semmi voksa, semmi szóllója ? Az illyen állítás az Anglus nemzetet tetemesen megsérti. sesintha bizony nem értené az, mik a’ paradoxumok, (a’ képtelen állítás) mintha annak nem férne a’ fejébe, az az új és különös Morál, melly a’ mező városokban véghezment kinevezések adását ’s verését mentegeti; — de ha tsakugyan megengedjük is azt, hogy a’ nép az efféle dolgok megfogására valósággal alkalmat