Magyar Kurir, 1834. január-június (48. évfolyam, 1-51. szám)

1834-04-08 / 28. szám

nak egy szegeletében, elrejtezik, míg katonái verekednek, Onn maga lenne Fejére a’ fellázzadt Provintziáknak, a’ Félszigeten olly polgári háború támad­na , mellynek vége előre el nem látha­tó. Bártsak a’ Királyné helyezetéböl ad­dig húzna hasznot, míg nem késő, bártsak kénszerítené Cabinetjét a’ zsib­­badságból való kiállásra, bárcsak mi­nél előbb hathatós rendszabásokat ten­ne, hogy Spanyol­ország megszaba­duljon. (Judicateur.) Azt beszéllik , hogy Merino ismé­t megjelent legyen, és hogy Murci­ában, hol eddig békesség uralkodott, bandák csavarognak. Egyik vezérjek Broncha agyon lövettetett. (Indicateur de Bordeaux.) Bayon­ne Mártz. 23 kán. Az utolsó— V­it­to­riából,— Madridba indult Kurír Madrigalejoban , Aranda, és Burgos közti 40 Guerilla által feltar­tóztatott, ’s 6 legényből álló kísérete felkontzoltatott. Espartero Brigade­­ros, a’ ki megtudta, hogy a’ Don Si­mon Torres által vezérlett Guerilla, Munguiában, Bilbao mellett tartózko­dik, Mártz. 20-kán arra felé indúlt, azt megtámadta, ’s egészen széllyel ver­­te, 300 legényt pedig fogollyá teve. Egy útazó szava után, a’ ki Pam­plo­nát Mártz. 21 kén hagyta el, ’s 24 kén Bayonnéba érkezett, a’ Ki­rályné katonái az úgy nevezett Bás­tya völgynek indúltak, későbbi tu­dósítások szerint pedig Elisondoba érkeztek, melly helyet, az itt volt Gar­­listai Junta tüstént elhagyott, ’s Val­­carlosba viszszavonúlt. ÉJSZ. AMERIKAI EGYES­ STÁTUSOK. Newyorkban Febr. 24-dikén nagy Gyűlés tartatott, azon Biztosok tudósí­tások meghalgatások végett, kik W­a­s­­hingtonba küldettek avval a’ meg­hagyással, hogy a’ Ne­wy­or­ki keres­kedők , és mesteremberek részekről, a’ Congreszszushoz egy Felírást nyúj­tsanak bé. A’ tudósító elbeszélt minden Praesidens látogatásakor elöfordúlt kör­­nyűlállásokat. Febr. 14-kén reggel,így kezdé, General’J­a­c­k s­o­n­hoz mentünk, a’ ki ezen szavakkal fogada bennünket: „Jó napot Uraim ! üljenek le.Iff Éppen két Ur volt nálla, kik nehány pert­ múlva eltávoztak. Erre az Elölülő egy székre ült, több rendbeli íroványokat aláírt, — egy levelet feltört,’s azt ké­nyére olvasta : ezt tette egy másikkal, harmadikkal is, mikor éppen látoga­tókat jelentettek be. Úgy látszott,hogy jelenléttünkkel nem is sokat gondol, azért is attól való félelemben , hogy ta­lán valamelly fontos dolgában hábor­gatjuk, vártunk, míg magától meg nem szóllít, de minek utánna láttuk, hogy az időt és alkalmat a’ Praesidenssel beszél­hetni majd elszalasztjuk , ekképpen szállittottuk meg: „Tudja az Úr, hogy mi N­ewyorkV­árossától vagyunk küld­ve, olly ízésből, hogy értésére adjuk a’ Kormánynak, minő pénzszükségben vagynak jelenleg minden rendű lako­sok !“ Jól van, felele Jackson, hát mit tsináljak, miért jöttetek azért hoz­zám, ’s miért nem folyamodtok az E­­gyesűlt Státusok Bankjához? Menjetek Biddle Miklóshoz ! (ez a’ neve a’ Bank igazgatónak.) „Mi nem a’ Bank­hoz vagyunk utasittatva, felelénk, ha­nem a’ Kormányhoz, azért itt kell ke­reskednünk. — Tudja az Isten, én szü­net nélkül ostromoltatom, — mind a’ nyakamra járnak Newyorkból, Phi­ladelphiából, Baltimoreból; — egy—kettő—öt, hét kiküldöttég , ’s ti már a’ 8-dik vagytok. Én mindegyiknek megmondtam az igazat, ’s nektek is megmondom, hogy én az egyesült Stá­tusok Bankjának soha se adok új Char­tát, és valameddig Jackson András­nak hívnak, soha sem írok alá más Bank

Next