Magyar Lányok, 1906 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-08 / 15. szám

- 242 - i szemét örökre; a másik egy ősz, öreg, ember­kerülő orvos, aki csalódott, rideg szívvel járja az élet útját, máig is egyedül... A lányok megilletődve hallgattak. Ella hirtelen megcsókolta az apáca kezét: — Soha, soha többé, Katalin testvér,­­ szólt könnyes szemmel. Katalin testvér mosolygott és megsimo­gatta a lány haját. — Lám, milyen jó az Isten. Az én sorsom már nagyon sok más lányt mentett meg, aki úgy indult el az életbe, mint egykor én. így lett az én nagy bánatom sok öröm, boldog élet forrásává. Ha ez a szomorú történet egy-egy önző, hiú kis leányt a jó útra térni, úgy érzem, dúsan megjutalmazott az ég minden szenvedé­semért. Tercsikét, aki elaludt, a karjára vette és elindult vele be a házba. A leányok úgy látták, mintha fényesség járna a nyomában, a fájdalmak­ban megtisztult önzetlenség és emberszeretet glóriája. Bokor Malvin, Tulipán-kert. Március 15-én egy hölgytársaságban a nemzeti föllendülésről volt szó s a társaság tagja­i versengtek a lelkesedésben. Ugyanez a lélek tölt-e el mindenkit az országban a megpróbáltatás e napjaiban ? Ez a kérdés merült föl s szülte a gondolatot, milyen jó volna külső jelét viselni a nemzeti érzés lelke­sebb voltának, hogy a testvérek a hazaszeretetben az utcán, a templomban, a szalonban, a színház­ban, mindenütt egymásra ismerhessenek s legalább egy tekintettel üdvözölhessék egymást. A hölgyek elhatározták, hogy e végből közös jelvényt fognak viselni s viselésére ismerőseiket is buzdítani fogják. Egy művész, Burger Lajos vállalkozott egy jelvény készítésére, melyhez a magyar népies díszí­tés vezérmotivumát, a tulipánt választotta nemzeti színekben. Az ötlet és kivitele közt az ötletből eszme lett . Nem lehetne-e az ideális mozgalmat az egész nemzetre kiterjeszteni, ez ország minden lakosára rang, nem, osztály, vallás, párt és nemzetiségi különbség nélkül. A művész ajánlkozott az eszme ily kivitelére, a jelvények előállítására és elterjesztésére pedig a magyar nemzeti ipar egyik elsőrendű zászlóvivője, ha a hölgyek hajlandók a jelvények elterjesztésé­nek patronátusát elvállalni A hölgyek erre lelkes készséggel vállalkoztak. Elsőbben is föltűzik maguk a jelvényt és kérnek mindenkit, hogy álljanak be a jelvény viselésével a hazaszeretetnek, a nemzeti vágyaknak, a magyar történeti nagyságok kultuszá­nak, minden magyar ügy: művészet, ipar, iroda­lom támogatásának, a névtelen, szervezetlen, egy­séges, általános, eszményi egyeségébe. De a Tulipán kötelez is. Nem alapszabállyal, hanem hazafias eltökéléssel. A hölgyek a követ­kező pontokba foglalták ösz­­sze a Tulipán-kert köteles­ségét, melynek célja: 1. Tüntető állásfogla­lás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mel­lett s minél hathatósabb közre­működés arra, hogy semmi ezzel ellenkező irányzat a Az egykoronás­ társadalomban érvényesülni ne tudjon. 2. A megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben s főként a nevelés terén. 3. Minden fényűzésnek és nélkülözhető kedv­telésnek mellőzése mindaddig, míg a nemzetre sza­kadt „nyomor és szenvedés“ enyhítésére van szükség, amennyiben a magyar kultúr­törekvéseknek nem árt. 4. Minden a nemzeti jel­leg és önállóság előmozdítását célzó társadalmi, kulturális vagy gazdasági vállalkozás és kez­deményezés buzdító támogatása. 5. Elsősorban saját pél­dánkkal, de egyszersmind minél szélesebb körű agitációval való közreműködés arra, hogy ma­, , , . , A háromkoronás, gyár­ember lehetőleg minden szükségletét magyar termelők­től és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből sze­rezze be.* Mai számunkban közöljük a tulipán-jelvé­nyeket, melyet ma már millió, meg millió ember visel Magyarországon, fiatal és öreg, asszony, leány és gyermek egyaránt — jeléül annak, hogy él a magyar érzés a magyar szívekben.

Next