Magyar Lányok, 1933-1934 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-03 / 36. szám
564 MÁRTA SZÜLETÉSNAPJA EGYFELVONÁSOS SZÍNDARAB Személyek: Győri Márta, Kertész Lenke, Nagy Klári, Makár Erzsi, Sándor Edit és Polgár Irén gimnazisták. Történik ma, Győriék lakásán, vasárnap délután. Márta, Klára, Edit az asztal mellett állnak és Márta születésnapi ajándékait nézik. Lenke: Ugye, az úszótrikódnak örülsz legjobban? Gyönyörű! Régóta szeretnék ilyen gyapjútrikót .. . Erzsi: Én a könyvekért irigyellek, nagyon okos rokonaid lehetnek, ha ilyen jókat választottak ki neked ... Márta: Igen, én is örülök az ajándékaimnak, de az édesapám tíz pengője a legkülönb mind között. Mert ezzel a tíz pengővel annyi mindent kezdhetek; elkölthetem, adhatok belőle bárkinek, senkisem vonhat érte felelősségre; apám azt mondta, hogy szabadon rendelkezzek vele . .. Edit: Látjátok? Ilyen ez a csacsi Márta! Már adni akar belőle... Gondnokság alá kellene helyezni ezt a leányt... Klári: Százszor mondtam, hogy Mártán nem lehet segíteni. Ön«jó»! Ez a rögeszméje, ez a jóság! Igazán csodálom, hogy születésnapi uzsonnát rendezel. Ez is pénzbe kerül, ezt a pénzt is odaadhatnád valami éhező-fázó családnak, miért nem teszed? Márta: Csak gúnyolódjatok... Nem vagyok olyan jó ... Erről a mai mulatságról nem mondtam volna le a világért sem! Úgy örülök, hogy eljöttetek és később eljön a két unokabátyám és Karcsi három osztálytársa. Apa megígérte, behozza a gramofont és akinek van kedve, az táncolhat... És óriási indiáner-fánk lesz rengeteg tejszínhabbal! Edit: Jaj, már érzem az ízét... De megvárjuk a fiúkat is az uzsonnával? Mert mindenki kedélyesebb, ha már evett... Márta (nevetve): Ne félj, megvárjuk őket... Lenke: Azt mondtad, hogy öt fiú jön? A bátyád a hatodik fiú... És mi öten vagyunk, épp jó. Remélem, nem hívtál meg több leányt? Márta (kicsit elfogadva): De igen, még egy leányt hívtam, csodálom is, hogy még nincs itt... A lányok (megrökönyödve): Kit hívtál? A mi társaságunkba az osztályban más nem tartozik ... Márta: De szeretném, ha ő is hozzánk tartozna: Polgár Irént hívtam még meg... A lányok (szörnyű felháborodással): Polgár Irént... Márta, megkergültél? Polgár Irént hívod meg? Erzsi: Hiszen a Polgár az ellenséged! Hiszen az Önképzőkörben ő kritizálta meg olyan igazságtalanul a tavaszról írt dolgozatodat... Klári: És különben is, mindenki tudja, hogy a Polgár kellemetlen, emberkerülő, kiállhatatlan leány, akinek talán a fejébe szállt az a pár egyese és a Kabók tanár úr dicsérete ... Edit: Ami igaz, az igaz: meg kel adni, hogy írni: jól ír a Polgár. Lenke: De undok! No, majd megköszönik neked a fiúk ezt a kellemes társaságot... Klári: Bizonyára ezt is csak «jóságból» tetted, Márta! Szegénykének kopott a ruhája, szegényke kicsit henceg és elkeseredett, tehát leszidja a te kitűnő dolgozatodat, — tehát nincs más megoldás: meg kell hívnod szegénykét, hadd rontsa el a születésnapi jókedvedet is... Jaj de különös teremtés vagy te, Márta! Erzsi: Mondd, nincs önérzeted? Márta (haragosan): De igenis van önérzetem és épp azért akarom, hogy Polgár Irén, az osztály legokosabb leánya, a barátnőm legyen! Ő azért elkeseredett, mert nekik otthon anyagi gondjaik vannak... Klári: Talán nekünk otthon nincsenek? Ma minden családban akad egy kis anyagi gond... Lenke: De akad ám, sajnos ... Márta: Ami pedig az én dolgozatomat és az ő kritikáját illeti: teljesen igaza volt, mindenben igaza volt. Csupa frázist írtam, utólag magam is beláttam és akinek nincs valami eredeti, friss mondanivalója, az maradjon veszteg és ne akarjon az önképzőköri dobogón, a tanár úr mellett parádézni. Én nagyon sokat tanultam az ő bírálatából és ha ma írnám meg a tavaszt, nagyon különbözne a múltkori gyakorlattól... (Kopogtatnak.) Márta: Tessék! Irén (kicsit elfogódva, bejön): Szervusz, Márta! Lenke: Szervusz! Klári, Erzsi, Edit: Szervusz, Polgár! Irén (felszabadultan nevet): Szervusz Lenke, szervusztok Nagy, Makár és Sándor! (Mártához.) Először is gratulálok, Márta: Ne haragudj, hogy elkéstem, de soká dolgoztunk a bátyámmal a meglepetéseden. Tessék, ez a kis gyöngyvirág és ez a tekercs ... Fogadd jószívvel... A lányok (kíváncsian): Tekercs? Mi lehet ez? Márta: Köszönöm, Irén. (A gyöngyvirágot a vázába, a többi virághoz teszi. Aztán a pergamenttekercset felbontja és megnézi.) Jaj, de gyönyörű! Ezek a szépen rajzolt betűk és ez a művészi iniciálé! A múltkor tanultunk a kódexekről és az ilyen iniciálékról ... Irén: Úgye? Azért jutott eszembe, hogy megkérem a bátyámat, aki az Iparművészeti Iskolába jár, hogy ő írja le a mesémet... Mert más születésnapi ajándékot én nem hozhattam neked, Márta, — csak egy pár szál virágot és egy kis mesét... Márta (boldogan): Köszönöm, Irén, köszönöm... Erzsi (kíváncsian): Elolvashatjuk mi is a mesét? Irén (halkan): Szeretném, ha először Márta olvasná el... Márta (olvassa a mesét): «Mese — Mártának. Nagy, napos fehér szobában öt leány elmondta a vágyát: mit szeretne elérni az életben? És az első azt kívánta, hogy ő lehessen a legszebb a világon... — Én a legokosabb akarok lenni, — mondta a második. — Én pedig a legelegánsabb, — mondta a Karma-