Magyar Lapok, 1937. január-március (6. évfolyam, 1-60. szám)
1937-02-14 / 36. szám
h?I. évf., 36. 87. Vasárnap, 1937. február 14. Magyar Lapok KÖD A FOLYÓN irta: ölbet írén A szürke, tér via fölött, Vastag, szennyes köd hömpölyög. Mint százkarú szörny átölel Mindent S nincs távol, nincs közel, Magasság s mélység: nincs. Nehéz ködpára hullámába vész. Idő, a tér, a tárgy, a hang. Elvész a lény. Fent és alant Csak köd kígyózik, köd evez, A bús föld első napja ez, Lehet. Kőröskörül habos Semmi és csak hideg kapsz. Nincsen égbolt, csak lebegő, Vak gomolygó viz. Az Erő Azt sem zárta mederbe még. Terül, árad az szerteszét Szeszélyesen. A süket éjjel A nappaltól nem válott még el Most csak maga a Nagy, Csodás, A változatlan Változás Lobog, világít, melegít. Azáltal, hogy van, létezik. Az egyedüli, ki örökíl a sötét vizek fölött Olvassa el a Scherk arcvíz üvegen levő kis könyvecskét, látni fogja. Hogy csak az alaposan megtisztított bőr friss és szép, csak ez bír az egészséges szépség vonzóerejével. Scherk arcvíz tökéletesen megtisztítja a bőrt és az arcot ruganyossá, gyengéddé zsássá teszi. Üvegek : 162,103,164,300,475 ♦ Litvinov, a bukó szovjet csillag írta: Tehát az ő csillaga is hüllőfélben van. A legújabb szovjet jelentések szerint Wallach- Finkelstein-Graff-Litvinov kegyvesztett lett s nincs kizárva, hogy valamelyik legközelebbi Trotzkista-pernél őt is ott találjuk a vádlottak padján, a Zinovjevek, Kamenevek és Radekek után. Most, amikor olyan nekrológ-félét kell írnunk a világpolitikának erről a sötét szelleméről, éles kontúrokban bontakozik ki faji jellegzetességekben gazdag profilja. Előttünk van a kép, amint joviálisnak látszó sunyi, zsírpárnás arccal ott sürgött-forgott a genfi színpadon s a forradalmárhoz csöppet sem illő frissen vasalt frakkban, hol csendben, ravaszán, hol — különösen az utóbbi időben — arrogánsan és agressziven — ágált a világ bolsevizálása mellett. Amint fokozatosan tört előre a genfi politikában, abban élesen tükröződött a világpolitika kórképének láz-grafikonja. Litvinov tündöklése és csillogása jelentette, hogy a világpolitikában veszedelmes bacillustelepek képződtek, amelyek az egész európaikultúrát veszélyeztetik. Most, amikor Litvinov bukófélben van, érdemes ennek a kalandos múltú szovjetvezérnek pályafutására visszatekinteni, attól a perctől kezdve, hogy a lengyelországi Biolystok ghettójában világot látott egészen a genfi tündöklésig. Már az igazi nevét is ki kellett kutatni ennek a lengyel zsidónak. Csak kevesen tudják, hogy Litvinov valódi neve Wallach Meier Mózes. A Maxim Maximovics nevet akkor vette fel, amikor többszöri névátvedlés után az oroszos hangzású Litvinov névvel ajándékozta meg magát. Közben — különböző rendőrségektől körözve, — Németországban Gustav Graff volt, Angliában pedig Finkelstein. A névváltoztatásokkal megszakadtak családi kapcsolatai is. Legidősebb testvére, Leó, az 1905-ös orosz forradalom után menekülni kényszerült s jelenleg San Franciskóban ócskás. Eszter nevű nővére a legnagyobb nyomorban él Varsóban. (Nota bene: Már ő is Finkelstein és sokat panaszkodik fivérére, aki nem támogatja.) Rebeka nevű nővére Angliába sodródott, ahol elzüllött és eltűnt. Solomon nevű fivére banktisztviselő volt, majd a szovjet kormány párizsi kereskedelmi képviseleténél kapott állást, ahol azonban már 1931-ben lopáson kapták és elcsapták. Harmadik fivére, Jónkei, Lengyelországban ortodox rabbinus. Ebből a díszes családi körből a legmagasabbra lendült Meier Mózes Wallach karrierje, azé a Mózesé, aki minden munkától irtózva, már fiatal korában az egyetlen, számára teremtett életpályát a forradalmiságban látta s csatlakozott Lenin bolsevista mozgalmához. Zinovjevhez és Kamenevhez régi barátság fűzte. A cári Oroszországban izgatásért két évre börtönbe zárták és itt ismerkedett meg Zinovjev-Apfelbaummal és Kamenev-Rosenfelddel. Egy fegyenclázadás alkalmával sikerült megszöknie, majd egy általános amnesztiarendelet során hátralevő büntetésének elengedésében részesült, így ismét, polgári foglalkozást űzhetett. Sikerült is a zsidó Günsburg báró cukorgyárában állást szereznie, de itt sikkasztáson fogták, amiért ismét másfélévi börtönbüntetést kapott. Amint kiszabadult, teljes lendülettel fogott hozzá a bolsevista forradalmi munkához. Előbb Párizsba, majd Svájcba küldték, majd Londonba került, ahol megismerkedett Bernstein- Trotzkijjal is. Titkos megbízása a fegyvercsempészés és a terrorisztikus merényletek megtervezése, előkészítése és szervezése volt. Munkatársa a hírhedt agent provokátor Asenjev volt. Az ő ördögi agyában született meg a Sergius nagyherceg és Szolypin miniszterelnök elleni merénylet terve is. Mindig a háttérben állva, távolról irányította ezeket a terrorcselekményeket. Ő maga gyáva volt ahhoz, hogy saját terveit maga hajtsa végre. Legnagyobb tette az volt, amikor Stalin vasúti merényletének zsákmányát Párizsba csempészte. Stalin 1908-ban Tiflisben a vasúti banktranszport ellen merényletet követett el, amelynél bandája 32 ember életét oltotta ki s ahol sikerült 300.000 rubelt zsákmányolnia. A rablott pénzt a híres A. M. 621.900—63.541. szériát Litvinovnak kellett értékesítenie. A „pénzművelet“ közben Párizsban elfogták« ismét, most már harmadszor, egy esztendőt, kellett börtönben töltenie. Milyen megcsúfolása minden nemzetközi erkölcsnek, minden magasabb politikai etikának, hogy ez az ember, aki egy rablómerénylet zsákmányában az orgazda szerepét játszotta, 1934-ben Genfben egy tanácsülésen minden, ellenvetés és a jelenlevők gúnykacaja nélküli mondhatta: „A szovjet kormány elveti és mindig elvetette a merényleteket, mint politikai eszközt, felháborodással és undorral fordul el ilyenektől, értelmetleneknek és károsaknak találván azokat.“ A genfi palotában nem akadt senki, aki halkan figyelmeztesse Litvinov urat a tiflisi történetre. Litvinov a világháború alatt is Londonban volt s amint Oroszországban kitört a forradalom, sietett felajánlani szolgálatait a szovjet- kormánynak. A bekapcsolódás azonban — váratlanul — nem ment simán. 1919-ben csupán a kopenhágai követi állást ajánlották fel neki, a dán kormány azonban megtagadta számára az elismerést. Hasonlóképpen járt el két ízben Anglia is. A kudarcok azonban nem kedvetle-ínítették el, lankadatlanul küzdött, hogy hatalomra kerüljön. 1920-ban sikerült is Csicserint külügyi népbiztos elé helyettes külügyi nép- biztosnak kineveztetnie. Megindította az aknamunkát Csicserin ek, len s 1930-ban sikerült is Csicserint kiintrikálnia és magát Stalin által külügyi népbiztosnak kineveztetnie. Ezzel azután megkezdődött a világ közvéleménye előtti szereplése és tüne- ményes ragyogása a genfi nagyszínpadon. Életének ezt a fejezetét már ismerjük. Az ő agyában született meg az az új taktika, amelyet a „bolseviki — trójai faló“ módszerének nevezhetünk. Barátságot akart kötni mindenkivel, hogy a legitim szovjetbarátsági leple alatt az illegitim bolseviki szervezkedéyekkel a félvilágot aláaknázza. A népfrontok megalakítása az ő ravasz trükkje volt s hogy jól számított, azt az események már igazolták. Mint világfi mozgott a genfi parketten,, nyájas és udvarias volt s talán csak * hátsói] zsebében hordott revolverből lehetett felismer-*t ni benne az egykori tiflisi merénylet lefmrészedsét. Ez a tüneményes szovjetkarrier most egy* szerre derékbatört. Moszkvai villájában elmerenghet most azokon a szép napokon, amikor még Stalinnak referált a genfi sikerekről , amikor még Stalin barátságosan emlegette a* régi, szép, „romantikus“ időket. A pompás moszkvai villa — valamelyik szerencsétlen orosz milliomos hagyatéka — kellemetlen bőr* jön most Litvinov számára, aki a genfi szép napok alatt már-már megfeledkezett a fogházi emlékekről. Félelmetes magányában elmélkedhet most azon, hogy, íme, a szerencse még a szovjetben is forgandó ... Az európai közvélemény pedig izgatottá várja közben, hogy mi lesz a sorsa ennek a veszélyes, ravasz és undorító „szovjet diplomának.“ JT