Magyar Lapok, 1937. április-június (6. évfolyam, 61-118. szám)
1937-05-12 / 81. szám
VT év 1., 51. szám. — Szerda, 1937. május II. 4 EtoflLiPQg essinger: A toronymagas a világ leghosszabb embere, 242 centiméter magasból interjút ad Budapest, május hó. Walter Messinger, a világ legmagasabb embere Budapesten mutogatja magát.. Bárki megnézheti őt tíz fillérért a Városligetben. (Gyermekeknek és katonáknak engedmény.) Nem tud semmi különlegeset, nem nyel tüzet, vagy kardot, nem tud gyufadobozokat megrágni és jóízűen lenyelni, még csak divatos dzsessznótákat sem tud énekelni. Produkciója mindössze abból áll, hogy magas. A világ legmagasabb embere! Kétszáznegyvenkét centiméter! ő most a vurstli fősztárja, a zsakettes, cilinderes, fehérkeztyűs „hosszú Tóni“, aki 242 centiméter magasan hordja blazilt, unatkozó arcát. A hírek arról suttognak, hogy „hosszú Tóni“ azért jött Pestre, hogy feleségül vegye a magyar származású, 235 centiméter magas óriás nőt, Grizeldát, akit nem is ismer személyesen, csak az arcképét, látta meg egy német magazinban. A világ legmagasabb embere kikereste magának a legmagasabb asszonyt a világon... Interjút kérünk tőle. Mintha Gulliver valamelyik óriása elevenedett volna meg, olyan hihetetlenül magas és valószínűtlenül hosszú Messinger, az óriás. Bokszolófeje van, nagy, erős fogai és dübörgő, mély hangja. Egyéb tulajdonságairól csak annyit, hogy 58-as lábon viseli ezt a szörnyű nagy testet. Komoly ember, szertartásos merevséggel él a széken, a világért nem mosolyodna el. — Milyen érzés a világ legmagasabb emberének lenni? — kérdezzük. Sokáig gondolkodik és megfontoltan válaszol. — Nekem cseppet sem kellemetlen. Sőt! A nagyapámnak azonban, aki ugyancsak fenemód magas ember volt, sok baja volt miatta. Tetszik tudni, — dübörgi, — öregségére borzasztóan nagyot hallott. Egy ilyen magas ember nagyot hall! És amellett a gyomrával is volt valami baj, úgyhogy lehajolni sem tudott a beszélőhöz. Mindig 1 órára kellett mászni, ha valamit közölni akartak vele. — Magának nincsenek kellemetlenségei szokatlanul túlméretezett termete miatt? — Dehogynem. — mondja kissé szomorúan, — nagyon is sok. Például villamosra csak akkor tudok felszállni, ha ülőhely van, mert különben beütöm fejemet a villamos tetejébe. Autóban pedig csak hasonfekve tudok utazni. A legnagyobb szomorúságom azonban az, hogy moziba és színházba csak az utolsó sorba adnak el nekem jegyet, mert zavarom az előadást És pechemre — rövidlátó vagyok. Aztán a székekkel is rengeteg bajom van. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy több mint háromszáz szék tört már idáig össze alattam... — Miért nem ment bokszolónak? — Diákkoromban annak készültem, azonban kénytelen voltam lemondani erről a pályáról. Ugyanis partnereim tréning közben, mivel karjukkal nem értek magasabbra, állandóan csak a gyomromat ütögették. Úgy kellett felmosni engem a tréningek után... — Szeret verekedni? — Nem szeretek! Életemben csak egyszer verekedtem. FONTOS! Alkoholizmus Alkoholkérdés Irta dr Donáth Gyula. Ara 40 lei. Megrendelhető konyvosztályunknal Tavaszi napfény írta: Pados Pál Wéber tanár úr ma is, mint mindig, lement a parkba. Ez tavaly óta a rendes délelőtti foglalkozása. Tavaly óta... Ha Wéber tanár úr erre gondolt, mindig valami határozatlan szomorúság fogta el, úgy érezte, mintha valami hiányozna az életéből. Pedig nem volt oka panaszkodni, volt szép szobája, könyve talán ezer is. Nyilasné, a gazdaasszonya gondoskodott róla és dolga sem volt semmi... Igen, hiszen éppen ez volt a baj, a munka... Gondolt már erre Wéber tanár úr is többször. Hogy egyedül él, Istenem, ez még talán nem volna olyan nagy baj, hiszen így élt már évek óta, de eddig valahogy észre sem vette ezt a nagy egyedüllétet. Mégis az iskola, a tanítás, a gyerekek lekötötték az idejét, de most...? Egész nap semmi dolga, még délelőtt csak hagyján, itt van ez a kis park, tele vidámsággal, játszó gyerekekkel. Wéber tanár úr leült egy padra, kényelmesen hátradúlt, az arcát belezárta a napsütésbe és szemét lehúnyva hallgatta a játszótér vidám zsivaját. — Jesszus, Cseppi, miért nem vigyáztál...? Csak ennyi hallatszott, Wéber tanár úr egy kis ütést érzett az ölében, önkénytelenül odakapott, egy labda volt... A tanár úr felnézett. Vele szemben egy kis lányka állt, egész gyerek még, olyan négyéves forma, kis kék ruhában, kék sapkában, amely alól széles csigákban hullott ki az aranyszőke haj... Állt a kislány és nézett ijedten az öregúrra, hogy mi lesz most... A kislány mellett egy asszony állt, csinos, szépen öltözött asszony, ő is nézett Wéber tanár .»**» «Tatáj hacsár vatkozó mosollyal. A tanár úr először szigorú arcot vágott, de aztán elmosolyodott, fogta a labdát és úgy mondta a kislánynak: — No most, volt labda, nincs labda... A kislány tanácstalanul nézett először az anyjára, azután újra az öregúrra. Az asszony is elmosolyodott, mert látta, hogy nem haragszik az ismeretlen úr és kicsit komolykodó szemrehányó hangon mondta a gyereknek: — Látod, most kérd csak el szépen a labdádat, ettől a bácsitól... A kislány csak nézett Nem tudta, mit mondjon... De aztán mégiscsak odaállt az öregúr elé és halk, félénk hangon mondta: — Tessék odaadni... Wéber tanár úr elnevette magát: — No, tessék, itt van ... A kislány boldog ujjongással kapta el a feléjedobott labdát és úgy mutatta az asszonynak: — Látod mami, megvan ... Wéber tanár úr pedig megjegyezte: — Kedves gyerek... Az asszony bólintott, boldogan ... — Az, csak olyan csintalan ... — Istenem, — mondta Wéber tanár úr széles mozdulattal, — higgye el nagyságos aszszonyom az sohasem baj, ha egy gyerek élénk, később úgyis megkomolyodnak és belőlük lesznek a középiskolában a legjobb tanulók ... Az asszony csodálkozott: — Középiskolában... — Igen — Wéber tanár úr elmosolyodott és magyarázva mondta, — én ugyanis mindig ilyen szemmel nézem a gyerekeket, tanár vagyok, gimnáziumi tanár ... — Hogy őszinte legyek, — Wéber tanár úr magyarázott tovább, — csak voltam tanár, már nyugalomba vagyok. Igen, tavaly óta... De tetszik tudni, nagyon szeretem a gyerekeket, azért jövök ide le a parkba ... A kislány odajött az anyjához, láthatólag nem tetszett nekik, hogy a mami leült az idegen úr mellé. De még nem szólt semmit, csak odasimult az asszonyhoz. Wéber tanár úr megkérdezte: — Hány éves a kicsike? — Négy, felelte az asszony, — négy lesz most júniusban és mennyi bajom van vele Istenem, igaz-e Csöpi...? — Nem baj az, — mondta az öreg úr és megsímogatta a kislány haját, — de azért jónak kell ám lenni, szót kell fogadni anyukának... — Jó apa lehet ön, — mosolygott az aszszony. Wéber tanár úr sóhajtott: — Nekem sajnos nincs gyermekem, feleségem sem, egyedül élek ... Az asszony is elkomolyodott: — Ő ez olyan szomorú... Látja, kedves tanár úr én megtudom ezt érteni, az uram most halt meg nemrégen... Csend lett, csak a madarak lármáztak a fák között, vidáman, gondtalanul. — Magának nagyságos asszonyom — mondta Wéber tanár úr csendesen, — mégis csak jó, itt van ez a kislány... De az én életem bizony üres, nagyon üres... Mami, — a kislány megrántotta az anyja kezét, — gyere játszani... — Maradj csendben Csöpi — mondta az aszszony, — most a mami beszélget a bácsival... — Pedig higyje el nagyságos asszonyom, — mondta az öreg úr elgondolkozva — megnősültem volna szívesen, de valahogy nem találtam soha kedvemre való asszonyt. Mert, kérem nehéz dolog az ilyesmi, ugyebár. Jól meg kell gondolni, olyan sokféle nő van és nem biztos, hogy az ember éppen egy jólelkűvel találkozzék öszsze. Mert tessék elhinni, ez a legfontosabb, a lélek. De hát mama, Istenem, talán nincs is jólelkű asszony... Az asszony ránézett az öregúrra és komolyan mondta: — Azért talán még akad ilyen is... — Ugye — csillant meg Wéber tanár úr Eredeti közlemény. Öregségem könnyű lett, mert visszakaptam egészségemet... ezt írja nekünk C. Georgescu kereskedő Turnu- Magurele, Str. Cpt. Stanciulescu 12. — aztán így folytatja: „71 éves vagyok. Évek óta gyomorbajban szenvedtem és szédüléseim voltak, annyira, hogy ágyban kellett maradnom az erős gyomorégés és erjedési fájdalmak miatt. Kettő üveg Gastro D felhasználása után teljesen helyre jöttem. Hálám jeléül ajánlottam ezt a gyógyszert mindazoknak, akik megkérdezték tőlem, hogyan lehetséges az, hogy makkegészséges lettem, mikor azelőtt olyan súlyos beteg voltam“. A levél hálálkodó szavakkal végződik. Ebből látható, hogy miért lett a világhírű amerikai Gastro D olyan népszerű a sok gyomor és bélbetegségben, emésztési zavarokban szenvedők között. Gastro D. kapható a gyógyszertárakban és drogériákban, valamint 135 fej beküldése ellenében a készítőnél Császár E. gyógyszertárában. București, Calea Victoriei 124. szám. — Egyszer nyugodtan ülök a moziban és figyelem a filmet, amikor mögöttem egy férfi a vállamra ül és dühös hangon megszólal, hogy üljek le és micsoda disznóság, egész előadás alatt állni. Erre én békés hangon megnyugtattam, hogy nem állok, hanem ülök. Erre hazug fráternek nevezett ... és annyit mondhatok, hogy a mozi berendezésére, amelyet teljesen összetörtünk, kéthónapi fizetésem ment rá. — Carnerat, az olasz bokszoló óriást ismeri? — Negyszer találkoztam vele Hamburgban. Nem számít. Egész kisfiú, még a válláráig sem ér. — Szerelem? — kérdezzük. Zavartan néz maga elé, nem akar válaszolni. — Grizelda, az óriásnő? — térünk gyorsan a témára. Hümmeg, bólogat, torkát köszörüli, feszeng a széken. — Feleségül akarja venni Grizeldát? — kérdezzük. Körülnéz, hogy senki sem hallja, amit mond. — Tetszik tudni, kellemetlen nekem erről a Grizelda-ügyről beszélni. Az egészet reklám miatt találták ki. Annyit mondhatok, hogy nőben nekem csak az alacsonyak, csak az egész alacsonyak tetszenek... R. E. wm mamummmmmmmmmmmvmmmmmawmi, i gsaa