Magyar Lapok, 1937. április-június (6. évfolyam, 61-118. szám)

1937-05-12 / 81. szám

VT év 1., 51. szám. — Szerda, 1937. május II. 4 Eto­flLiPQg ­essinger: A toronymagas a világ leghosszabb embere, 242 centiméter magasból interjút ad Budapest, május hó. Walter Mes­singer, a világ legmagasabb embere Budapesten mutogatja magát.. Bárki megnézheti őt tíz fillérért a Városligetben. (Gyermekeknek és katonáknak en­gedmény.) Nem tud semmi különlegeset, nem nyel tü­zet, vagy kardot, nem tud gyufadobozokat meg­rágni és jóízűen lenyelni, még csak divatos dzsessznótákat sem tud énekelni. Produkciója mindössze abból áll, hogy magas. A világ legmagasabb embere! Kétszáznegyvenkét centiméter! ő most a vurstli fősztárja, a zsakettes, cilin­­deres, fehérkeztyűs „hosszú Tóni“, aki 242 centiméter magasan hordja blazilt, unatkozó arcát. A hírek arról suttognak, hogy „hosszú Tóni“ azért jött Pestre, hogy feleségül vegye a magyar származású, 235 centiméter magas óriás nőt, Grizeldát, akit nem is ismer személyesen, csak az arcképét, látta meg egy német magazinban. A világ legmagasabb embere kikereste magának a legmagasabb as­s­­zonyt a világon... Interjút kérünk tőle. Mintha Gulliver valamelyik óriása elevene­dett volna meg, olyan hihetetlenül magas és valószínűtlenül hosszú Messinge­r, az óriás. Bokszolófeje van, nagy, erős fogai és dü­­börgő, mély hangja. Egyéb tulajdonságairól csak annyit, hogy 58-as lábon viseli ezt a ször­nyű nagy testet. Komoly ember, szertartásos merevséggel él a széken, a világért nem mosolyodna el. — Milyen érzés a világ­ legmaga­sabb emberének lenni? — kérdezzük. Sokáig gondolkodik és megfontoltan vála­szol. — Nekem cseppet sem kellemetl­­­e­n. Sőt! A nagyapámnak azonban, aki ugyan­csak fenemód magas ember volt, sok baja volt miatta. Tetszik tudni, — dübörgi, — öreg­ségére borzasztóan nagyot hallott. Egy ilyen magas ember nagyot hall! És amellett a gyomrával is volt valami baj, úgyhogy le­hajolni sem tudott a beszélőhöz. Mindig 1 ó­­­­rára kellett mászni, ha valamit kö­zölni akartak vele. — Magának nincsenek kellemetlenségei szo­katlanul túlméretezett termete miatt? — Dehogy­nem. — mondja kissé szomorúan, — nagyon is sok. Például villamosra csak akkor tudok felszállni, ha ülőhely van, mert külön­ben beütöm fejemet a villamos tete­jébe. Autóban pedig csak hasonfekve tu­dok utazni. A legnagyobb szomorúságom azon­ban az, hogy moziba és színházba csak az utolsó sorba adnak el nekem jegyet, mert zavarom az előadást És pechemre — rövid­látó vagyok. Aztán a székekkel is rengeteg bajom van. Nem mondok sokat, ha azt állítom, hogy több mint háromszáz szék tört már idáig össze alattam... — Miért nem ment bokszolónak? — Diákkoromban annak készültem, azon­ban kénytelen voltam lemondani erről a pályá­ról. Ugyanis partnereim tréning közben, mivel karjukkal nem értek magasabbra, állan­dóan csak a gyomromat ütögették. Úgy kellett felmosni engem a tréningek után... — Szeret verekedni? — Nem szeretek! Életemben csak egyszer verekedtem. FONTOS! Alkoholizmus Alkoholkérdés Irta dr Donáth Gyula. Ara 40 lei. Megrendelhető konyvosztályunknal Tavaszi napfény írta: Pados Pál Wéber tanár úr ma is, mint mindig, lement a parkba. Ez tavaly óta a rendes délelőtti fog­lalkozása. Tavaly óta... Ha Wéber tanár úr erre gondolt, mindig valami határozatlan szo­morúság fogta el, úgy érezte, mintha valami hiányozna az életéből. Pedig nem volt oka pa­naszkodni, volt szép szobája, könyve talán ezer is. Nyilasné, a gazdaasszonya gondoskodott róla és dolga sem volt semmi... Igen, hiszen éppen ez volt a baj, a munka... Gondolt már erre Wéber tanár úr is több­ször. Hogy egyedül él, Istenem, ez még talán nem volna olyan nagy baj, hiszen így élt már évek óta, de eddig valahogy észre sem vette ezt a nagy egyedüllétet. Mégis az iskola, a tanítás, a gyerekek lekötötték az idejét, de most...? Egész nap semmi dolga, még délelőtt csak hagy­­já­n, itt van ez a kis park, tele vidámsággal, ját­szó gyerekekkel. Wéber tanár úr leült egy padra, kényelme­sen hátradúlt, az arcát belezárta a napsütésbe és szemét lehúnyva hallgatta a játszótér vidám zsivaját. — Jesszus, Cseppi, miért nem vigyáztál...? Csak ennyi hallatszott, Wéber tanár úr egy kis ütést érzett az ölében, önkénytelenül oda­kapott, egy labda volt... A tanár úr felnézett. Vele szemben egy kis lányka állt, egész gye­rek még, olyan négyéves forma, kis kék ruhá­ban, kék sapkában, amely alól széles csigákban hullott ki az aranyszőke haj... Állt a kislány és nézett ijedten az öregúrra, hogy mi lesz most... A kislány mellett egy asszony állt, csinos, szépen öltözött asszony, ő is nézett Wéber tanár .»**» «Tatáj hacsár vatkozó mosollyal. A tanár úr először szigorú arcot vágott, de aztán elmosolyodott, fogta a labdát és úgy mondta a kislánynak: — No most, volt labda, nincs labda... A kislány tanácstalanul nézett először az anyjára, azután újra az öregúrra. Az asszony is elmosolyodott, mert látta, hogy nem haragszik az ismeretlen úr és kicsit komolykodó szemrehányó hangon mondta a gye­reknek: — Látod, most kérd csak el szépen a labdá­dat, ettől a bácsitól... A kislány csak nézett Nem tudta, mit mondjon... De aztán mégiscsak odaállt az öregúr elé és halk, félénk hangon mondta: — Tessék odaadni... Wéber tanár úr elnevette magát: — No, tessék, itt van ... A kislány boldog ujjongással kapta el a fe­­léjedobott labdát és úgy mutatta az asszonynak: — Látod mami, megvan ... Wéber tanár úr pedig megjegyezte: — Kedves gyerek... Az asszony bólintott, boldogan ... — Az, csak olyan csintalan ... — Istenem, — mondta Wéber tanár úr szé­les mozdulattal, — higgye el nagyságos asz­­szonyom az sohasem baj, ha egy gyerek élénk, később úgyis megkomolyodnak és belőlük lesz­nek a középiskolában a legjobb tanulók ... Az asszony csodálkozott: — Középiskolában... — Igen —­ Wéber tanár úr elmosolyodott és magyarázva mondta, — én ugyanis mindig ilyen szemmel nézem a gyerekeket, tanár va­gyok, gimnáziumi tanár ... — Hogy őszinte legyek, — Wéber tanár úr magyarázott tovább, — csak voltam tanár, már nyugalomba vagyok. Igen, tavaly óta... De tet­szik tudni, nagyon szeretem a gyerekeket, azért jövök ide le a parkba ... A kislány odajött az anyjához, láthatólag nem tetszett nekik, hogy a mami leült az idegen úr mellé. De még nem szólt semmit, csak oda­­simult az asszonyhoz. Wéber tanár úr megkérdezte: — Hány éves a kicsike? — Négy, felelte az asszony, — négy lesz most júniusban és mennyi bajom van vele Iste­nem, igaz-e Csöpi...? — Nem baj az, — mondta az öreg úr és meg­­símogatta a kislány haját, — de azért jónak kell ám lenni, szót kell fogadni anyukának... — Jó apa lehet ön, — mosolygott az asz­­szony. Wéber tanár úr sóhajtott: — Nekem sajnos nincs gyermekem, felesé­gem sem, egyedül élek ... Az asszony is elkomolyodott: — Ő ez olyan szomorú... Látja, kedves ta­nár úr én megtudom ezt érteni, az uram most halt meg nemrégen... Csend lett, csak a madarak lármáztak a fák között, vidáman, gondtalanul. — Magának nagyságos asszonyom — mondta Wéber tanár úr csendesen, — mégis csak jó, itt van ez a kislány... De az én életem bizony üres, nagyon üres... Mam­i, — a kislány megrántotta az anyja kezét, — gyere játszani... — Maradj csendben Csöpi — mondta az asz­­szony, — most a mami beszélget a bácsival... — Pedig higyje el nagyságos asszonyom, — mondta az öreg úr elgondolkozva — megnősül­tem volna szívesen, de valahogy nem találtam soha kedvemre való asszonyt. Mert, kérem ne­héz dolog az ilyesmi, ugyebár. Jól meg kell gon­dolni, olyan sokféle nő van és nem biztos, hogy az ember éppen egy jólelkűvel találkozzék ösz­­sze. Mert tessék elhinni, ez a legfontosabb, a lé­lek. De hát mama, Istenem, talán nincs is jó­­lelkű asszony... Az asszony­ ránézett az öregúrra és komo­lyan mondta: — Azért talán még akad ilyen is... — Ugy­e — csillant meg Wéber tanár úr Eredeti közlemény. Öregségem könnyű lett, mert visszakaptam egészségemet... ezt írja nekünk C. Georgescu kereskedő Turnu- Magurele, Str. Cpt. Stanciulescu 12. — aztán így folytatja: „71 éves vagyok. Évek óta gyomorbaj­ban szenvedtem és szédüléseim voltak, annyira, hogy ágyban kellett maradnom az erős gyomor­égés és erjedési fájdalmak miatt. Kettő üveg Gastro D f­elhasználása után teljesen helyre jöt­tem. Hálám jeléül ajánlottam ezt a gyógyszert mindazoknak, akik megkérdezték tőlem, hogyan lehetséges az, hogy makkegészséges lettem, mi­kor azelőtt olyan súlyos beteg voltam“. A levél hálálkodó szavakkal végződik. Ebből látható, hogy miért lett a világhírű amerikai Gastro D olyan népszerű a sok gyomor és bélbetegségben, emésztési zavarokban szenve­dők között. Gastro D. kapható a gyógyszertárakban és drogériákban, valamint 135 fej beküldése ellené­ben a készítőnél Császár E. gyógyszertárában. București, Calea Victoriei 124. szám. — Egyszer nyugodtan ülök a mozi­ban és figyelem a filmet, amikor mögöttem egy férfi a vállamra ül és dühös hangon megszólal, hogy üljek le és micsoda disznóság, egész elő­adás alatt állni. Erre én békés hangon meg­nyugtattam, hogy nem állok, hanem ülök. Erre hazug fráternek nevezett ... és annyit mondhatok, hogy a mozi berendezésére, amelyet teljesen összetörtünk, két­­hónapi fizetésem ment rá. — Carnerat, az olasz bokszoló óriást ismeri? — Negyszer találkoztam vele Hamburgban. Nem számít. Egész kisfiú, még a válláráig sem ér. — Szerelem? — kérdezzük. Zavartan néz maga elé, nem akar vála­szolni. — Grizelda, az óriásnő? — térünk gyorsan a témára. Hümmeg, bólogat, torkát köszörüli, feszeng a széken. — Feleségül akarja venni Grizeldát? — kér­dezzük. Körülnéz, hogy senki sem hallja, amit mond. — Tetszik tudni, kellemetlen nekem erről a Grizelda-ügyről beszélni. Az egészet reklám miatt találták ki. Annyit mondhatok, hogy nőben nekem csak az alacsonyak, csak az egész alacsonyak tetszenek..­. R. E. wm mamummmmmmmmmmmvmmmmmawmi, i gsaa

Next