Magyar Lapok, 1939. április-június (8. évfolyam, 69-138. szám)

1939-05-13 / 101. szám

— 8—MB1^BMMaBiKWBBBMMIMflHIHMMMM» Főszerkesztő és szerkesztésért felelős: dr Paál Árpád Laptulajdonos: SZENT LÁSZLÓ NYOMDA Felelős igazgató: FOLLMANN GÉZA Törvényszéki bej. szám: Tr. B 11/11. Jun. WtMajSia BUDAPEST -Ferenciek tere R.-T. 1938. Főmunkatára: dr Gyárfás Elemér Mutter és Chamberlain beszéde Anglia és Franciaország magatartásáról „Franciaország ma egyetlen nagy munkaműhely, melyben az emberek milliói szakadatlanul dolgoznak a honvédelem érdekében“ Párizsból jelentik: Daladier francia miniszter­elnök csütörtök délután hatalmas beszédet mon­dott a képviselőház ülésén. Beszédének fontosabb részei a következőképpen hangzanak: — Tiszteletadással tartozunk az egész fran­cia nemzetnek, mely több hét óta állandóan vi­seli és viselni fogja mindaddig, míg szükséges, a jelenle­gi súlyos megpróbáltatás terhét, mellyel egyesek meg akarják gyengíteni erkölcsi ellen­állását. Franciaország ma egyetlen, nagy munka­műhely, melyben az emberek milliói szakadat­lanul dolgoznak a honvédelem érdekében. — Utaltak-e most — folytatta Daladier, — bizonyos nyugtalanító eseményekre, be nem tar­tott ígéretekre, széttépett szerződésekre? Utal­­jak-e arra, hogy ma, húsz évvel a nagy világ­háború befejezése után, az emberek millió is­mét állig fegyverben állnak? A békeszeretet mindezek ellenére olyan mély az emberek lel­kében, hogy még maga az erőszak is kénytelen vállalkozásait a békére való hivatkozással fe­dezni. De vájjon ez a béke abban áll-e, hogy egyesek megrohanják mások területét és mindig új követelésekkel álljanak elő, amelyek csak a háborús nyugtalanságot növelik? Abban áll-e a béke, hogy egyesek nyomorra ítélik a népeket azáltal, hogy állandó fegyverkezést kényszeríte­nek rájuk, holott a velük való együttműködés óhaját hangoztatják. Már­pedig szükséges, hogy azok a nemzetek, amelyek ragaszkodnak a békés együttműködés módszereihez, a legteljesebb szilárdságot szegezzenek szembe a fenyegetések­kel. Ez Franciaország elgondolása és akarata. Ez az elgondolás és akarat sugalmazza a francia kormány cselekedeteit. Franciaország nem ismer gyűlöletet, őszinte rokonszenvvel viseltetik min­den nép iránt, és hosszú tapasztalatok árán jól tudja, hogy a háború nem oldja meg a jelenlegi kérdést, ellenkezőleg: megnehezíti azok megol­dását. Franciaország senkit sem fenyeget, és mindenkivel az őszinte együttműködést óhajtja. Politikánk arra törekszik, hogy az embereket és népeket a béke érdekében egyesítse. Franciaország és Anglia közös kötelezettségvállalása — Franciaország és Anglia szolidaritása — folytatta a francia miniszterelnök — ma szoro­sabb és bizalomteljesebb, mint valaha. Ez az ösz­­szetartozás alkotja külpolitikánk alapjait és ne én engedjük meg, hogy ezt hazug propagan­dával és fenyegetésekkel meggyöngítsék. Francia­­ország mindig hangoztatta, hogy magáévá teszi azt az elgondolást, mely általános egyezmény­ben kívánja egyesíteni a biztonságukat védel­mező népeket. A maguk részéről határozott, egyszerű és világos kötelezettségeket vállaltunk azokkal a nemzetekkel szemben, amelyek csat­lakoztak a mi politikánkhoz. Európa más kör­zetében bizonyos államoknak Angliával egyetér­tésben egyoldalú szavatosságot adtunk. Más, ha­sonló irányú tárgyalások is folyamatban vannak. Ismétlem: az összes békebarát hatalmak előtt ásítva áll­ ennek az együttműködésnek az útja. Romániával közöltük, hogy amennyiben táma­dás érné, segítségére sietünk. Hasonlóképpen Görögországot is biztosítottuk segítségnyújtá­sunkról. Beck lengyel külügyminiszter londoni útja és az angol-lengyel politikai szavatossági egyezmény után a nemes és bátor lengyel nem­zettel együtt meghoztuk azokat az intézkedése­ket, amelyek szövetségi szerződésünk alkalma­zása céljából szükségesek. Törökországgal ga­rancia-egyezmény megkötéséről tárgyalunk, melynek célja a keleti földközi-tengeri békefenn­tartása, ahol a francia és a török érdekek egy­mással találkoznak. A legbarátibb szellemben akarunk rendezni Törökországgal egy másik, régóta fennálló kérdést is. Weygand tábornok törökországi látogatása során kitűnt, hogy a két nemzetet milyen kölcsönös rokonszenv és meg­értés fűzi egymáshoz. Úgy véljük, hogy kívána­tos Szovjetoroszország részvétele a kölcsönös se­gélynyújtási akcióban. Ha az erre irányuló egyezmény megkötésének módozatai tárgyában Anglia, Franciaország és Szovjetoroszország kö­zött még bizonyos nézeteltérések állnak is fenn, a kérdés lényegét illetően már a tárgyalások elején létre­jött a megegyezés. A tárgyalások lényege az, hogy a béke érdekeit kölcsönös tö­rekvéssel kell megvédeni. Ilyenformán Közép­­európában és a Keleten most első ízben megvaló­sult béke fenntartásának egyik nélkülözhetetlen feltétele, Franciaország és Anglia közös kötele­zettségvállalása. Ennek egyetlen célja a népek szabadságának és függetlenségének biztosítása. A jogok tiszteletben tartásán nyugvó békét aka­runk. A francia nemzetvédelem ügye — Az erőszak és fenyegetés — folytatta Daladier, — európai katasztrófához vezetett. Teljes egyetértésben azokkal a népekkel, ame­lyek becsületben és békében­­ akarnak tovább élni, szembeszálltunk ezekkel a fenyegetésekkel. Az éber külpolitika áldozatokat és erőfeszítése­ket kíván a nemzetektől. Franciaországban is a nemzetvédelem katonai intézkedéseket tett szük­ségessé. Ezeket meghoztuk. Nem gondolunk arra, hogy ezeket az intézkedéseket megszün­tessük, ellenkezőleg fokozzuk, ha határainkon túl a különleges katonai és mozgósítási intéz­kedések továbbra is érvényben maradnak. A honvédelem amellett különféle pénzügyi, gazda­sági és társadalmi intézkedéseket is tesz szük­ségessé. Csak 1939-ben eddig ötmilliárd frankot kellett a honvédelem céljaira fordítani. A kincs­tár képes teljesíteni minden kötelezettséget. A csőd és inflációs veszélye már nem fenyeget. Megnöveltük kivitelünket és egyensúlyba hoz­tuk a tőke és a munka együttműködését. — Ebben a pillanatban, — mondotta Dala­dier emelt hangon, — amikor egyesek Francia­­ország elgyengítésére számítanak, megenged­hető lesz, ha csupán annyit mondok, hogy má­jus elején Franciaországban egyetlen vállalat­nál volt sztrájk és mindössze 13 munkás szün­tette be a munkát. Elismeréssel adózom a fran­cia munkásság és a zászló alá hívott francia állampolgárok hazafiasságának. Íme: ebben áll Franciaország emberi és nemzeti politikája és nemcsak az anyaország területére, hanem a gyarmatbirodalom területére is kiterjed. E biro­dalom minden gyermeke, minden nap, teljes el­tökéltséggel kész arra, hogy a nagy francia kö­zösség megvédéséért életét is feláldozza. Ebből merítjük igazi erőnket, azt az erőt, mely lehe­tővé teszi, hogy kiálljunk minden megpróbál­tatást és mely módot fog nyújtani a béke meg­óvására is. Egyesek abban bíztak, hogy az egy­ségében legyőzhetetlen Franciaországot demo­ralizálhatják a békét felbontó nyugtalanítások­­kal és háborús fenyegetésekkel. Tévedtek. Mi készen állunk arra, hogy az igazságon és egyen­lőségen nyugvó béke megteremtésén a hasonló szándékú népekkel együttműködjünk. De ha va­laki megsérti a békét, a fegyvereink súlyával fog megismerkedni. A Ház nagy többsége Daladier beszédét nagy tetszéssel fogadta. Különösen élénken adtak kife­jezést helyeslésüknek akkor, amikor a miniszter­­elnök az angol-francia együttműködésről, tett em­lítést. Chamberlain angol miniszterelnök beszéde „Átéltük az érzelmek minden hullámzását“ Londonból jelentik: Chamberlain angol miniszterelnök a londoni Alfpert­ Hall-ban egy konzervatív nagygyűlésen beszédet mondott. — Az 1938. év Anglia történelmének em­lékezetes ideje lesz, — mondotta többek között. — Átéltük az érzelmek minden hullámzását és végül népünk akarata szilárd elhatározás­ban jegecesedett ki. Erőnkben bízva, tiszta lel­kiismerettel megtettünk és mindent megte­szünk a béke fenntartására. Készek vagyunk bármikor meghallgatni mások nézeteit, de nem vagyunk hajlandók parancsnak engedelmes­kedni. Semmi sem bírhat rá bennünket, hogy háborút, indítsunk, ha csak nem győződünk meg arról, hogy nem kerülhetjük el a háborút szabadságunk és jó hírnevünk feláldozása nél­kül. Soha sem kerestük a mások ügyébe avat­kozó fogadatlan prókátor szerepét. Vannak kö­telezettségeink az európai szárazföldön és álta­lános érdekünk a béke fenntartása, de ennél tovább nem kívántunk menni, amíg bennünket nem fenyegetnek. Németország eljárása nem érintett bennünket szükségképpen mindaddig, amíg az általa lefektetett korlátokon belül ma­radt és kizárólag német érdekek előmozdítását célozta a nem német területek függetlenségé­nek fenyegetése nélkül. Csehország és Morva­ország bekebelezése után azonban a többi or­szágok felvetették a kérdést, hol áll meg ez a folyamat és Németország minden szomszédja természetesen fenyegetettenek érezte a maga biz­tonságát, azt gyanítva, hogy olyan politikával állunk szemben, amelynek célja az egyik álla­mot a másik után elnyelni és a világ felett uralkodni. (Tudósításunk folytatása a 3-ik oldalon)

Next