Magyar Lapok, 1939. április-június (8. évfolyam, 69-138. szám)

1939-05-12 / 100. szám

s Magyar Lapok VIII. évf., 100. sz. — Péntek, 1939. május 12. Társadalmi élet Gyermekkórus-ünnepély. — Kongregációs tag­avatás. Székely­udvarhely. Saját tud. Megírtuk, hogy május 14-én­ (vasárnap) két nagyjelentőségű eseménye lesz a székely anyavárosnak. Egyik a­­gyermekkórus-ünnepély, másik pedig a kongregá­ciós tagavatás. A megye különböző részeiből, 14 b­evallásos iskolából mintegy 700—800 gyermek soramlik össze, akiknek 2—3—4 szólamú énekei és kánonjai kedves és örömet nyújtó ünnepet sze­reznek a nagyközönségnek. A gyalog és szekere­ken érkező kis énekeseket meleg­­fogadtatásban­­fogják részesíteni. Az ünepély délután két órai kezdettel a Bucureşti szállóban fog lezajlani. A gyermeksereg délután 5 órakor a plébánia­temp­lomban vonul, hogy tanúja legyen annak a nagy­szabású kongregációs tagavatásnak, amelyet Sándor Imre kerületi főesperes végez .A fel­nőtt lányok, a középiskolás lányok és a főgimná­zium növendékei közül nyolcvanat avatnak Mária leventévé. Az alkalmi beszédet P. D­é­z­s­y Ipoly ferences atya mondja. A templomba való be- és kivonulás körmenetileg zászlók alatt történik. A menetben fognak haladni a facigerek is a dol­gos méhet jelképező laborum mellett. A római katolikus egyházközség évi közgyű­­ul­lése Désen. Saját tud. A római katolikus egyház­község most tartotta meg évi közülését és egyben megválasztotta az uj egyház tan­ácsot. A közgyűlé­sen elnöklő dr P. Vitéz Berard plébános kérdé­sére a megjelentek általános áldozatkészséggel és le­kesültséggel elfogadták a kivetett egyházi adót, majd rátértek az új egyháztanács megválasztása­ira. P. Vitéz Berard plébános a választás meg­kezdése előtt szép beszédben vázolta az öntudatos­­katolikus hívek és egyházi vezetők kötelességeit Ezután jelölő biottságot küldöttek ki, amelyik összeállította a tanácstagok jelölőlistáját. Ameny­­­nyiben egy másik lista is volt, titkos szavazással­­választották meg az egyháztanács tagjait. A szava­zás eredményeként az új egyháztanács rendes­­tagjai a következők lettek: Baritz Árpád, Baritz­­György, dr Cettele Károly, Gärtner Ernő, Hara­­g­y János, Kovr­ig Albert, Knizsek Károly, Koller Rudolf, B. Krém­er Lajos, Láczslófffy Samu, dr .Mischlinger Viktor, Osztián Kálmán, Papp Elek,­­Plachintár S., Scherhausfer Albin, Skoda Ferenc­­és Várady Károly. Póttagoknak a következőket­­választották meg: Szakács Jenő, Antal Dániel,­­Franc Jenő, Kárász Mihály és Vadász Bogdán. A­­közgyűlést közös imával fejezték be. Adományok a bucureşti magyar diákbálra.­­(Folytatás.) 100 lei: Müller Vilmos Beltiug, Weisz ■József Beltiug, Konya Irén Nagyszeben, dr Nagy I Endre Nagyenyed, Vajda Mihály Viisoara, Kulha­­m­ay Ferenc Kovászna, dr Boros György Kolozsvár, fl ,dr Cziiffra Kálmán Nagyvárad, Faragó István Szászváros, dr Kabró Béla Nagyvárad, dr Szent­királyi Samu Kolozsvár, Bálint József Kolozsvár, Vajda Márton Marosvásárhely, Tasnádról: Szon­­goth József, Orbán Mihály, Hubka Károly, dr Thury Kálmán Nagyvárad, Kovács István Maros­­vásárhely, Bálint Vilmos Tomesti, Déli Hírlap Te­mesvár, Láng János Kálmánd, Marosvásárhelyről Adorján Gábor, dr Kábdebó Kálmán, Takács Maul, dr Schmidt Béla, dr Szilágyi János, dr Szi­lágyi Olivér, dr Sebes Jenő, dr Fekete Gyula, dr ■ Balázs Béla, dr Telegdy Márton, Csiky László dr. ■ Kovácsy, Breckner Vilmos, dr Horváth Jenő, j­ Csiky Emil, Kovács Andor, Kőváry József, Vidder ■ Andor, Nagy István, dr Trombitás József, Ritz ■ Antal, Nagy Jenő, Föld­eán Márton, Duducz­­er­ E­­ván, dr Ropper Hugó, Csont Testvérek, Jaross­y Béla, dr Bod­óla Ferenc, özv. dr Telegdy Istvánná, dj Száva József, Müller Róbert, Hornyák Béla, Ger- ■ gely József, Váradi Árpád, dr Szakács Sándor, gr Szántó János, Révész Rezső, özv. Benkő Lászlóné,­­ dr Számos Zoltán, Közhasznú Takarék, dr Biró­fi István, Apor Józsefné, Elekes Béla, Gyalui gyógy- s szertár, dr Kovács Temesvár, Kelemen Imre Sep­­si­siszentgyörgy, Gurgifl­ Albert Kolozsvár, Csutak­i Ferenc Hátszeg, dr Boros A. Temesvár, dr Biró Sándor Sacueni, Holstein Gyula Dés, dr Imreh­al Samu Kézdivásárhely, Céh Károly Nagykároly, Telekyné Ferenczy László Marcella Kolozsvár, B Dósa István Maroshéviz, Hirsch Rudolf Székely- H­udvarhely, dr Farkas Miklós Petrozsény, László I­stván Eléd, dr Kolosy Márton Déva, Kiss Vilmos fl Brassó, Szabó Józsefné Nyárádszereda, Mischin- E­ger Miklós Szászrégen, Reményi Sándor Kolozs­ fl vár, Molnár Gyula Nagyenyed, Hexner Béla Ko­l­­ozsvár, Bocsánczy Márton Nagysomkut, Leguma fl Rt. Arad, Aradról, Casa Industria si Comertul, I dr Parecz Béla, Kálmán Lajos, Molnár Lajos, Nie H­derroager Ferenc, Plaesi de Jósról, Hitelszövetke­­f­­zet, Fogyasztási Szövetkezet, Bencze Béla, Miklós Il Marton, gróf Pallavicini Károly Uj-Arad, Janka Il Jenő Arad. (Folytatjuk.) _________ Regény újdonságok Kagyi: A kiválasztottak, kötve . . .173 lej Tóth: Pénztár 9—2-ig, kötve...................202 „ Foeter: Amerika álma, fűzve . . . .148 „ Kérnieth: Északnyugati átjáró L. 11 fűzve......................................................297 „ A SMBSVfiS GHU/uiuSto kkdtd$$& * Nemrégiben érdekes közlekedési kiállítás nyílt meg Párizsban, amelyen a ma már szinte teljesen feledésbe merült omnibuszok kis modelljeit is be­mutatták. Várjon, ki emlékszik még — néhány öregebb ember kivételével — azokra az idillikus időkre, amikor nem veszettül száguldó gépkocsik, lármás villamosok és benzinkűzt árasztó autóbuszok bo­nyolították le a nagyvárosok felszaporodó forgal­mát, hanem csendesen gördülő lóvasút és o om­nibusz. A járművek közt is hódítva előretörő technika fejlődése előbb a lóvasutat küldte mú­zeumba.­­ A világháború előtt még Buda­pesten, a Margit-szigeten is járt lóvasút, az alsó és felső sziget között. Egész élmény volt rajta utazni. Az autóbuszok aztán kiszorították a ló­vasutat is s ma már csak Krúdy Gyula édes-bús ro­mantikus regényeiben lehet olvasni róla. Az omnibusz tovább bírta az életiramot. A há­ború első éveiben még jártak omnibuszok Buda­pesten, főleg a Gizella­ tér és az Iparcsarnok kö­zött, az Andrássy­ úton végig és a Lánchídon át Budára, a Déli vasútig. Húsz év előtt azonban már Pesten se lehetett omnibuszt látni, a gyorsjárású autóbuszok rohama elől kénytelen volt nyugalomba menni. A régi Gizella-tér (ma Vörösmarty-tér) ódon palotáival eltűntek az omnibuszlovak is, amelyek Kugler cukrászdája előtt várták a felvál­tást. Az ódon paloták helyén felhőkarcolók nőttek és az előkelő világ Gerbaud-ba jár­ó autóbuszok dübörögnek a Dorottya­ utcán a Lánchíd felé. Elmúlt a romantikus kor és a múlt század jel­legzetes nagyvárosi közlekedési eszköze, az omni­busz — most kiállítási tárgy lett Párizsban, ahol egykor a legnépszerűbb alkalmatosság volt. Az „Ember tragédia“ halanstere jut az em­ber eszébe, ahol a homokba süppedt századok fene­vadjainak kitömött példányai között Keppler csil­lagvizsgáló teleszkópja és c­íme, az omnibusz is ott látható. Mivel minden ilyen emlékkiállítás egy­­egy embertragédiabeli phalansteri múzeumra emlé­keztet. Ámde mit mesélne a modern Phalanster ősz Tudósa az utókornak —• az omnibuszról? Aligha­nem a következőket: Az ember mindig vágyott a távolság legyőzé­sére. Az ókorban lóháton, bivalyfogaton, tevén, elefánton igyekezett elérni távoleső helyeket, majd felfedezte a víziutak előnyeit, szárnyat adott a bárkának s kocsi elé fogta a lovakat. Aztán, ahogy fejlődtek a nagy városok, úgy nőtt az egyes kerü­letek közötti távolság. A postakocsikból előbb vá­rosi bérkocsik lettek, aztán rávezette az embereket ez a közlekedési eszköz — alighanem az angol Mailkoah mintájára és az omnibusz meg­alkotására. Eleinte kétoldalt nyitottak voltak az omnibuszok, aztán a vasúti kocsik formájára zárt szekrényrendszert építettek és egy-egy omnibusz olyan volt, mint valami kisebb méretű vasúti kocsi. A múlt század közepén a tetejét is kiépítették uta­sok számára s hátul keskeny, kanyargós vaslépcsőn lehetett oda felkapaszkodni. Az omnibusz először Párizsban, Bécsben és Londonban lett népszerű. Amikor az első omnibu­szok megjelentek a világvárosok boulevardjain, egyszerre „sikk“ lett az omnibuszon való utazás. Az omnibuszok tetejét elegáns közönség foglalta el, mint egykorú képeken látni, virító napernyők között cilinderes urak szorongtak s széles mozdula­tokkal üdvözölték a kocsikorzón elrobogó hölgy­ismerőseiket. Aztán hosszú időn át csak dolgaik után siető polgárok és munkások utaztak omnibu­szon s „elegáns“ világfi fel nem ült volna rájuk. Budapestre a nyolcvanas évek elején vonult be az omnibusz. Főleg az Andrássy-úton, a ligetbe és Buda távolibb vidékeire járt. Az Alagút előtt rendesen elébe fogtak még két lovat, hogy az emel­kedő pályán elbírják húzni a terhes alkotmányt. Húsz évvel ezelőtt szörnyű katasztrófa tör­tént a Lánchíd közelében. Utasokkal teli omni­busz döcögött a Dorottya­ utca felé és amikor a vil­lamos sínekre ért, az Akadémia felől robogó villa­mos teljes erővel belerohant és az omnibusz ízző­­porrá tört. Az utasok nagy része igen súlyos sérü­léseket szenvedett. Ez a baleset megadta a haldokló pesti omni­busz-forgalomnak is a kegyelemdöfést. Kivonták a forgalomból s autóbuszok vágtató szörnyetegei vál­tották fel a csendesen ügető omnibuszlovakat, amelyek ilyenkor, tavasszal húzták a legtöbb ter­het. Kirándulók, ligetekbe, vasutakhoz igyekezők serege özönlötte el egykor az omnibuszokat s a kocsikorzókat is színessé tették a zörgő, himbálózó,, furcsa alkotmányok. Mindennek már vége. Degas és Manet párizsi képei őrzik az omni­buszok romantikáját s a németek egykor nagy­­elterjedtségű folyóirata a „Moderne Kunst“ színes képmellékletei. Talán egy-két múlt századbeli re­gényben is szó esik az omnibuszról, melyen a pá­rizsi és bécsi polgár családostól rándult ki a Boisba, vagy a Tiergartenbe. A romantika az omnibusszal együtt lomtárba, sőt múzeumba került s régi regények lapjain doho­­sodik. Ma az embernek se romantikára, se omni­buszra nincs ideje. H. Ö. A nagyváradi mozgókép­­színházak műsora . APOLLÓ: DALOL A TAVASZ. CORSO: ANDALÚZIAI ÉJSZAKÁK. DORIAN: AZ ÁLARCOS EMBER. II-ik rét*.

Next