Magyar Lapok, 1939. július-szeptember (8. évfolyam, 139-215. szám)
1939-07-07 / 144. szám
6 Magyar Lapok VIII. évf., 144. szám, Péntek, 1939. július 7. Huzella Ödön riportja: Ismeretlen levelek a segesvári harcokról és Petőfi eltűnéséről Petőfi Sándor megálmodta a vízaknai vereséget Nagyvárad, július b6. Az idén lesz kilencvenedik éve annak, hogy a segesvári csatasíkon eltűnt Petőfi Sándor. Az irodalom lelkes hívei fényes ünnepségekre készülődnek ebből az alkalomból s néhány széphangú felhívás meg is jelent már a lapokban erre vonatkozólag. Pedig azt a helyet, ahol Petőfi eltűnt, vagy hősi halált halt, s ahol kilencven év előtt eltemették, még ma is homály fedi és a történészek is csak bizonytalanul találgatják a nagy magyar költő elmúlásának utolsó pillanatait. Arany János, Madách Imre és többi nagyjaink utolsó óráit szinte pillanatról pillanatra ismerjük, csupán Petőfi tűnt el a szabadságharc lázas és forró lángolásában nyomtalanul. Ez a kérdés, hogy minő körülmények között halt meg Petőfi, nemcsak az irodalomtörténészeket, de a nagy költő kortársait is élénken foglalkoztatta. Ezt bizonyítják azok az immár ötven évnél idősebb levelek is, melyeket gróf Halter György és Petőfi tiszttársa, Veress János volt negyvennyolcas honvédfőhadnagy, Bem vezérkari tisztje, váltottak egymással 1888-ban. Ezek az értékes írások egészen véletlenül kerültek a napokban birtokomba s az erős, kék árkuspapírra vetett sorok között felelevenedik a segesvári csata s néhány olyan mozzanat, melyek sem Petőfi életrajzában, sem a történelmi napok leírása között nem szerepelnek. Ezekből a levelekből a következő, érdekes részleteket közöljük: Gróf Haller György — Petőfi kőhalmi „futásáról.“ Gróf Haller György Székelykeresztúron, 1888 március elején kelt levelében a következőket írja: „Dobai ezredes Kőhalom városát tartotta 600 gyalog 6-dik határszéli zászlóaljal, Asztor Ferenc őrnagy alatt, 120 Kossuth és Vilmos huszárral, 8 ágyúval és petricsevics Horváth Dániel nemzetőri őrnagynak 600 botossával. 1849. évi július hó 28-ik napján Fogarasból érkezett muszkák megtámadván, azokat Uzon (?) felé nyomta kik 29-én segélyt kapván, 30-án Dobait Kőhalomból a Homorod terére nyomván, hol Dobai nyolcszor állást foglalván, 31-én Udvarhelyre érkezve, egyesült Gál Sándor hulladék seregével és együttesen Parajdra húzódtak. Szkurka -akit személyesen ismertem és Gömböcznek hívtunk, 31. Julii nem jelenthetett Vájnának Kőhalom piacán .. . éjjel 11 órakor Héjasfalván Bemet fél 10 órakor tanálták, tehát Szkurka előzőleg Petőfit egy negyed 10 órakor tanálhatta a leírás szerint a dunra vezető mezőút kezdeténél, az országúton, honnan Héjasfalváig 1400 élet szaladva, tudhatta meg Bem megmentését. Héjasfalvától Kőhalomig 50 km a távolság, kerülő utakon, kalauz nélkül menve, futhatott másfél óra alatt 20 kilométert. Azon ponton, hol Szkurka Petőfitől elvált, este 10 órakor Héjasfalváról Segesvárra húzódva, kízálták György József h. hadnagyot az úton tanulván, fejét megfartiskálva, Segesvárra vitték, a kórházba, honnan augusztus hó 21-ik napján megszökött. György ma is él Csíkszentimre helységben; ő 1849-ben egy sugár magas, tejes (milch) pofájú alak volt és a balszárnytól az erdőkbe menekülve, tévelygés után jutott a jelzett helyre, hol Kosi Sándor hadnagy 30 legényével tartalékban állván, mint részeges Ripsel-kozák, elpárolgott, ő ma is él Háromszék megyében, Bodolán.“ Eddig szól gróf Haller György levele. Sokkál részletesebben foglalkoznak Petőfi Sándorral Veress János volt negyvennyolcas főhadnagy levelei, amelyekből — azok nagy terjedelménél fogva — csak a Petőfire vonatkozó részleteket ragadjuk ki. A csatatérvázlatát gróf úr kívánságához képest Gyalokay Lajos úrtól (a Gyalokayak híres, régi bihari családból származtak s egykor nagy szerepet vittek a megye és Nagyvárad életében. Szerk.) megszerezvén, azon feltevésben, hogy annak egy példánya a gróf úr kezei között van és hogy előadásomnak a csatatérre vonatkozó részét annak alapján elbírálhatja; — megjegyzem, hogy az igen felületes és azon célra, hogy a Petőfi Sándor el- Lőriczi százados, irodai önök kilenced magával, álutakon a segesvári csatából menekült s augusztus 7-én Szászsebesre érkezett. A táborkarnál általános érdeklődésnél fogva első helyen Petőfire terjedt a kérdezősködés, Lőrinczi a részletek megjelölése nélkül elmondta, hogy Petőfi elesett, de ugyanekkor a Lőrinczivel megérkezettek között volt egy huszár, (nevét már elfelejtettem), azon Koburg huszár, aki ordonánci szolgálattétel végett a fővezéri irodához volt beosztva és ki előzőleg Petőfinek nem hadiszolgálatot tett, hanem őt lovagolni tanította, következőleg Petőfit igen jól ismerte és aki azt állította, hogy Petőfi nem esett el a segesvári csatában. Veress János levele itt megszakad, de az 1888. évi március 30-án kelt írásában kiegészíti ezt a levelét és részletesen foglalkozik Petőfi személyével is Petőfi — a kortárs tükrében A sablonos udvariaskodási és az ötven év előtt szokásos levél bevezetési formaságok után a következőket írja Petőfivel kapcsolatosan Veress János: Én Petőfi Sándort az 1848—49. évi erdélyi hadjárat alkalmával nemcsak személyesen ismertem, hanem a táborozás alatt a közöttünk létrejött azon megállapodás folytán, hogy aki menetelés közben hamarább a tábori állomás helyére ér, szállásról gondoskodni tartozik, vele együtt egy szálláson többször voltam, s mint ilyen igen jól emlékszem, hogy az első grebeni csata és a szelindeki csatározások után 1849 január 31-én este Vízaknára érkezve, egy sótiszt vendégszerető házában szálltunk meg s velünk volt Kiss Sándor vezérkari tiszt és hírlapi tudósító is. Az időt a vízaknai csatáig kedélyesen töltöttük, mit fokozott azon körülmény, hogy Petőfi a szelindéki nehéz napok előtt érkezvén először az erdélyi hadsereghez, nemcsak a magyarországi politikai élményeit mesélte el, kísérve mindmegannyi sarcastikus megjegyzéseivel, hanem megismertette velünk családi körülményeit is, jelesen elbeszélte, hogy nejét, Szendrei Júliát, Bihar megyében, Nagy-Szalontán, Arany János költő barátjánál hagyta. Petőfi megjósolta a vízaknai csatát Ezután a következőket írja érdekes levelében Veress János: Petőfi reggel öltözködés közben odaszólt szobatársainak: — Fiúk! Az éjjel azt álmodtam, hogy a tábornok (Bem apó), csákójáról lehullott az árvalányestének helye constatáltassék, alig alkalmatos. Hiányzik e térvázlaton különösen Héjasfalvának kitüntetése és a levélben említett „Ördögpatak“ megjelölése, ezek nélkül pedig helyes tájékozást azon pontok megoldására, mellyeket gróf úr levelében elsorolt, szerezni nem lehet. Ennek rövid előrebocsátása után megírom, miszerint teljesen igaz, hogy a segesvári csatát előzőleg Bem tábornok által, mint vezérkari tiszt, sürgönnyel Szitáskeresztúrról Székelyudvarhelyre küldettem s ezen küldetés a következő körülmények között történt: Találkozás Petőfivel a segesvári csata előtt 1849 július 27-én a Besztercénél Gottelheim orosz tábornok elleni csata vívása és a vezényletnek Damaszkin ezredes kezére történt átadása után a Lüders orosz tábornoknak Szebenből Segesvár felé irányozott mozgalmairól értesült Bem tábornok, még aznap Tekén keresztül Marosvásárhelyre indult és ott július 28-án találkozott Petőfivel, ki hoszszabb távollét után Egressy Gábor társaságában érkezett volt Marosvásárhelyre. Én a fővezéri irodával a tábornokot követtem. Bem tábornok diszpozíciója után a csekélyszámú hadsereg Marosvásárhelyről július 28-án útnak indíttatott és még másnap rendeltetési helyére, Szitáskeresztúrra ment, hová a tábornok kíséretével Petőfi is megérkezett s a tábornok irodájával Szitáskeresztúron a Munkácsi házba szállásoltatott.“ Ezután leírja Veress vezérkari tiszt, hogy még 1849 július 29-én futári minőségben Szitáskeresztúrról el kellett utaznia és csak a segesvári csata után érkezett vissza oda, s útközben a menekülőktől értesült a csata kimeneteléről, s így ő a csatában személyesen részt sem vett, azonban a táborkarnál a következő felvilágosításokat kapta Petőfire vonatkozólag: haj. Meglássátok, hogy ma csatánk lesz! Alig fejezte be Petőfi a szavait, Veress János, aki a szoba ablakánál állt, látta a Puchner által vezényelt hadtestnek a sóaknák felett levő hegyen történt elhelyezkedését s felkiáltott: — Gyertek! Nézzétek! Itt az ellenség! Alig volt idejük a felöltözésre — már el is vesztette Bem a vízaknai csatát s menekülni kellett. Még a vízaknai táborozás idején kedélyesen felolvasta tiszttársai előtt Szendrei Júlia leveleit Petőfi, aki fekete szalagon, a mellén viselte hitvese elefántcsontra festett arcképét s a jegygyűrű mindég feltűnés nélkül volt látható az ujján. Ezután részletesen ír arról Veress János, hogy Petőfi Vízaknán is kecskeszakállt viselt, lehetetlenségnek tartja tehát, hogy a segesvári csata előtt leborotváltatta volna azt, miután ennek a szakállnak Petőfi forradalmi jelentőséget tulajdonított. Levele további részeiben kitér Bem apó egykori vezérkari tisztje Petőfinek arra a közismert tulajdonságára, hogy soha, senkitől és semmitől sem félt, s hogy szeretett parancsolni. Lehetetlenségnek tartja, hogy Petőfi elmenekült volna a segesvári csatából. Kétségtelen tehát, hogy az a bizonyos Lőrinczi, kiről szó van Veress János leveleiben, igazat mondott, mikor azt állította, hogy Petőfi elesett a segesvári csatában s azok tévedtek, akik az ő menekülése tanúi voltak — állítólag. Petőfi úgy élt, úgy rohant át a magyar égbolton, mint egy fáklyával világító staféta — s úgy múlt el, mint a kilobbant fáklyafény, de az ő lelke által vetett hatalmas fényesség még ma is világít. Az első hír — Petőfi elestéről A déva-telepi új „Szent Antal“ templom javára, a templomépítő-bizottság megbízásából Szabó Dömjén dévai ferences atya egy imakönyvet adott ki. — Az imakönyv „ÉGI LÁNG“ i.immel jelent meg. 629 oldal. Ára: 150 lej. Mivel ezen imakönyv tiszta jövedelme az említett templom javát szolgálja, Istennek dicsőségét hirdeti és páduai Szent Antal tiszteletének állít emléket az, ki minél hamarabb bejszerzi. — Kapható lapunk kiadóhivatalánál is. Kállay Miklós: Báthory István Balanyi György bevezető tanulmányával, térképpel, műmellékletekkel. — Ara fűzve 247 Lel, kötve 342 Lel. Báthory látván életének megoldására csak Kállay Miklós vállalkozhatott, ki Jókaira emlékeztető gazdag áradásu fantáziájával hiánytalanul átéli Báthory gazdag és szövevényes életének minden meglepő, új fordulatát. Olyan történelmi film pereg le előttünk, melynek minden jelenete új értékkel és felismeréssel gazdagítja a mai nemzedék életét. Dante kiadás.