Magyar Lapok, 1939. október-december (8. évfolyam, 216-290. szám)
1939-10-20 / 232. szám
VIII. évf., 232. sz. — Péntek, 1939. október 20. Magyar Lapok Mit akarnak az oroszok a Dardanellákban? Egy régi probléma új megoldása. A tengerszoros ázsia egyik fontos kulcsa. Szebasztopol ostroma — a történelemé A moszkvai orosz-török tárgyalásokkal ismét új fordulat áll be a Dardanellák kérdésében. 130 éve állandóan felszínen van ez a probléma, amely létét a földrajz szeszélyének köszönheti. Ázsia és Európa sok helyen csak 1000 méternyi távolságra közelítik meg egymást és a Dardanellák birtoka annak a kapunak birtokát jelenti, amelyen a két világrész egymástól elérhető. Ennek a kapunak két zárja van: az egyik a Dardanellák, ez a 61 kilométer hosszú folyosó, amelynek szélessége 1—7 kilométer. A másik zár a Boszporusz, amely 27 kilométer hosszú, szélessége 750—2500 méter és partjain a régi török főváros terül el. Aki átjön a Boszporuszon, az még nem törte fel a zárat éppen úgy, mint aki a Földközi-tenger felé jövet a Dardanellákon kel át, de még nem jutott el a Fekete-tengerbe. A két szoros között terül el a Márvány-tenger. A szeszélyes, földrajz, a teremtésnek a hangulata sok fejtörést okozott a diplomatáknak. Amíg a két tengerszoroson át megközelíthető Ázsia, másfelől, mint a Földközi-tenger nyugati medencéje felől, addig nem mondható, hogy aki Szuezt, Porzsadot uralja, az úr egyúttal Ázsia felett. Százharminc éves diplomáciai harc a földszoros körül. Mindenek előtt nézzük, milyen diplomáciai harcok folytak le a Dardanellák körül. Ezeknek a vitáknak az éle vagy Oroszország, vagy Anglia ellen irányult. A Dardanellákhoz fűződő nemzetközi egyezmények a következők: 1809. Anglia kötelezi Törökországot arra, hogy zárja el a tengerszorost „minden“ hatalom elől. A „minden“ alatt csak Oroszországot kell érteni. A Dardanellák kijáratánál állott a brit flotta, a Fekete-tengeren az orosz, de nem tudtak egyesülni és az áttörési kísérlet — bár többszázezer ember életébe került — 1917-ben eredménytelen maradt. Holott csak múzeumba illő ágyuk álltak a partokon, de kiderült, hogy az 1,2 kilométeres szorosban az angol Dreadnoughtok nem tudtak átkelni. Az angol flotta védelme alatt partra szállított brit expedíciós hadsereg borzalmas veszteséget szenvedett. Ez maradt a helyzet a világháborúban: az elzárt Dardanellák. A világháború után Anglia ismét visszatért arra a Dardanella-politikára, amely Oroszországgal, mint ellenféllel, számol. 1923-ban a tengerszorost teljesen szabaddá nyilvánították. Ez azonban csak más eszköz jelt ugyanazon cél eléréséhez. A cél az volt: meggátolni Oroszországot abban, hogy földközi-tengeri hatalommá nőjje ki magát, meggátolni abban, hogy a fekete-tengeri flottával a kisázsiai partokat nyugtalanítsa és fegyveres beavatkozást, vagy akár kereskedelmi pozíciója a Közel- és Közép-Keleten lehetővé váljék. Természetes, hogy a Dardanellák teljes megnyitása egyben annak teljes leszerelését jelentette. Anglia biztosítani akarta magát aziránt, hogy flottát küldessen a Fekete-tengerre, amely ott Oroszországot sakkban tartja, viszont ennek a flottának visszavonulását csak a fegyvertelenített Dardanellákkal lehetett biztosítani Montreux: A nagy fordulat. Ennek a politikának a nyomása alatt Oroszország azt a választ adta, hogy 1929-ben barátsági szerződést kötött a török köztársasággal. Valamikor Oroszországnak az volt az érdeke, hogy a török hatalmat letörje és a cárizmus terjeszkedésének célpontja: Konstantinápoly. A Szovjet urai azonban feladták ezt a távollevő célt és inkább azt látták, hogy egy gyenge Törökország az angol befolyás emelkedését jelenti és ezért hirtelen az ifjú köztársaság megerősítésében lettek érdekeltekké. Bertenger török követ igen találóan jegyezte meg: — A mi szerepünk Konstantinápolyban igen egyszerű. Vagy a legjobb barátságban, vagy a legnagyobb ellenségeskedésben kell lennünk Törökországgal, amelynek növekvő hatalmát Anglia így akarta megfékezni. 1833. Oroszország eléri, hogy a szultán megengedi hajóinak a szoroson való átvonulást. 1840. Angol nyomásra a cár kényszerül arra, hogy lemondjon az 1833-ban szerzett jogairól. 1856- A párizsi kongresszus elvként ismeri el a tengerszoros elzárását és a Fekete-tengernek semleges területté való nyilvánítását. 1870. Oroszország a berlini kongresszuson kiverekszi a semleges Fekete-tenger megszüntetését és ugyanakkor elzárják a tengerszorost a hadihajók elől. Ez az egyezmény volt hatályban, amikor a világháború kitört. Anglia egy titkos szerződéssel Oroszországnak ígérte Konstantinápolyt és a tengerszorosokat, ami szakítást jelentett Anglia évszázados oroszellenes magatartásával. Történt pedig ez azért, mert a világháborúban a törökök a németek mellé állottak és tartani lehetett attól, hogy német támogatással Törökország függetleníteni fogja magát és tengerszorosi politikáját Angliától és Oroszországtól. A Fekete-tenger török partjain új és erős vetélytárs lépett fel a német birodalom személyében. Ez bátorította fel Törökországot arra, hogy maga játsza ki Anglia tromfját Oroszország ellen és magához kaparintotta azt a kulcsot, amellyel a brit birodalom egy évszázadon át hol elzárta, hol felnyitotta a Fekete-tengerhez vezető utat. Ezzel a ténnyel Törökország és Németország a világháborúban megakadályozták, hogy az angol acél és az orosz gabona kicseréltessenek, ami pedig létkérdésnek látszott a háborúban álló két birodalom részére. Törökország a montreuxi konferencián elérte azt, hogy teljes szuverenitást nyert a Dardanellák felett. A nemzetközi bizottságokat visszavonták. Meghajoltak a török köztársaság azon érve előtt, hogy a török partok biztonsága a háború után életbe lépett nemzetközi rendszerrel kellően nincsen biztosítva. A Legelszántabb védője a török álláspontnak: Oroszország volt. A montreuxi megállapodás szerint a fekete-tengeri államok hajói békében szabadon használhatják a tengerszorost, míg az idegen hatalmak csak legfeljebb kilenc egységből álló hajórajt küldhetnek, amelynek tonnaűrtartalma a 15 ezer tonnát nem haladhatja meg. Egyidőben azonban az úgynevezett idegen hatalmak (tehát nem feketetengeri) együttesen csak 30.000 tonna hadihajót tarthatnak a Feketetengeren. Csak a fekete-tengeri hatalmak búvárhajói kelhetnek át a Dardanellákon és a szoroson való átkelés alatt a hajókról repülőgép nem szállhat fel. Röviden tehát: Szovjet-Oroszország a béke idején teljes mozgási szabadságot kapott a szorosokban és így nyugodtan építhette hadihajóit Sebastopolban mert azok továbbíthatók voltak Kronstadtba, vagy akár Vladivostokig is. Ezzel szemben gyakorlatilag külföldi flotta elől el voltak zárva a Dardanellák. Mit akar a Szovjet? Ez volt a helyzet békében. Sokkal kényesebb megoldás áll fenn jelenleg, a háború esetére. A montreuxi egyezmény szerint háború esetén szabad átkelése van a Dardanellákon minden olyan államnak, amely a népszövetségi alapokmányon nyugvó kötelezettség alapján valamely más államnak segélyt nyújt. Annak idején Anglia ellenezte a legjobban ezt a formulát, de végül az orosz-francia követelés előtt meghajolt. Az angol politikusok jól tudták, hogy teljesen a török kormány tetszésére van bízva az, hogy a jövőben, háború esetén, ki kel át a Dardanellákon, mert hiszen a törökök most már gondoskodtak a partok megerősítéséről és a tengerszoros kritikus pontjain modern ágyuk csövei meredeznek. Megváltoztatta tehát az évszázados politikát és nem nyomással, hanem barátsággal igyekezett a Dardanella-kérdést a saját javára gyümölcsöztetni. Dacára a törökorosz barátságnak. Kemal elnök is jónak látta az orosz szárazföldi hatalommal szemben a brit tengeri hatalmat felsorakoztatni és ez az elgondolás lett a magva az angol-török barátságnak. Ennek a politikának a vonalát zavarta meg a Szovjet újabb, külpolitikai aktivitása. Az egy-két napon belül nyilvánosságra kerülő moszkvai egyezmény a hírek szerint azt tartalmazza, hogy háború esetén csak a fekete-tengeri hatalmak kelhetnek át a tengerszoroson. Angliát ez a kérdés csak annyiban érinti hátrányosan, hogy nem lesz abban a helyzetben, hogy egy orosz-angol háború esetén a Fekete-tengeren nyugtalanítsa az ottani orosz hadiflottát, vagy pedig, hogy a Kis-Ázsia északi részére elhelyezett expedíciós hadsereggel oldalba támadja az oroszok bekövetkező kiázsiai előrenyomulását. Oroszországnak ezzel szemben nyugodt csapatszállítási lehetősége mutatkozik a Fekete-tengeren, az angol csapat- és áruszállítmányokat a Földközi-tengeren megtámadhatja, követheti a kisázsiai kikötőket, Cyprust és — szükség esetén — a Dodekanézoszt. Középkeleti céljait, vagy esetleges közelkeleti célkitűzéseit zavartalanabbul valósíthatja meg. Az új moszkvai egyezmény elzárja a közvetlen angol tengeri támadás lehetőségét és Szebasztopol ostroma végleg a történelemé. A Dardanelláknak csak a brit világbirodalom kiépítése idején volt nagy jelentősége, ma, amikor Anglia védekező politikát folytat, ennek a célnak megfelel az, hogy Franciaországgal együtt birtokolja a kisázsiai partokat. Ma már leplezetlenül áll a Szovjetnek az a célja, hogy ezt a birtoklást megzavarja. Ebben az eljövő harcban az új Dardanellaegyezménynek fontos, de korántsem döntő jelntősége van. A lefegyverzett Dardanellák 5