Magyar nyelv külföldieknek. A 6. magyar lektori konferencia anyaga (Budapest, 1985)

Előszó. Köpeczi Béla művelődési miniszter beszéde

KÖPECZI BÉLA művelődési miniszter beszéde Tisztelt Konferencia! Kedves Kollégák! Kedves Elvtársak! Köszöntöm a konferencia résztvevőit, azokat a vendégtanárokat és lekto­rokat, akik a világ különböző egyetemein magyar nyelvet és irodalmat és — hadd tegyem hozzá — hungarológiát adnak elő. Azt hiszem, hogy ezek a konferenciák alkalmasak arra, hogy helyzetfel­mérést végezzünk, tapasztalatcserét tartsunk szakmai, módszertani kérdé­sekről, de arra is, hogy a munka problematikus vonásait, megoldandó fel­adatait megvitassuk. Én ebben a szellemben szeretnék szólni a helyzetről és a feladatokról egyaránt, és azokról az eredményekről, amelyeket elér­tünk, de azokról a gondokról is, amelyekkel szembetaláljuk magunkat. Kezdem a vendégtanár vagy lektor helyzetével, aki hungarológiával fog­lalkozik és ebben az esetben szűkebb értelemben irodalommal és nyelv­tanítással. Azt hiszem, teljesen nyilvánvaló, hogy kettős kötöttségű az, aki ezt a funkciót felvállalja, és éppen ezért indokolt, hogy ennek a kettős kötöttségnek mind a két oldalát vizsgáljuk: azt a külső helyzetet, amelyben dolgozik és azt a hazai hátteret, amelyből elindul, és ahonnan állandóan várja a segítséget, az ösztönzést, amellyel rendszeres kapcsolatot tart. Ami a nemzetközi helyzetet illeti, közismert, hogy az utóbbi időben nö­vekedett a feszültség a kapitalista országok és a szocialista országok között, és bizonytalanná vált a harmadik világ egy részének orientációja. Mi ugyan állítjuk — és a magam részéről ezt nagyon fontosnak tartom —, hogy a po­litikai kapcsolatok nem gyakorolnak közvetlen hatást a kulturális összeköt­tetésekre, mégsem tagadhatom, hogy a romló és feszülő nemzetközi lég­körben a kulturális kapcsolatok is szenvednek. Mindent meg kell tennünk egyébként, hogy — amennyire lehet — megőrizzük a kulturális együttmű­ködés relatív autonómiáját az általános politikán belül. Ismétlem, relatív autonómiáról van szó, hiszen botorság volna tagadni azt, hogy politika és kultúrpolitika között összefüggések vannak, és ez érvényes a nemzetközi politikára is. A nemzetközi kulturális kapcsolatokat külön is terheli a két világ között kiéleződött ideológiai harc. Közismert, hogy olyan konzervatív, neokonzer­vatív hullám öntötte el a nyugati világot, amely agresszív antikommuniz­mussal jár együtt. Nyilvánvaló: amikor arról beszélünk, hogy kapcsolatokat kell tartani a más társadalmi rendszerű országokkal, nem felejthetjük el, hogy olyan ideológiai atmoszférában élünk, ahol a legagresszívebb körök kétségbe vonják a szocialista országok létét és természetesen ideológiájukat, a marxizmus-leninizmust is. Ilyen körülmények között arra van szükség, hogy itthon, a szocializmus építésében érjünk el meggyőző eredményeket, és a tapasztalatokból olyan elméleti következtetéseket vonjunk le, amelyek táplálni, fejleszteni tudják az ideológiai munkát. Emellett szorosabbra kell

Next