Magyar Lettre Internationale 2006. nyár (61. szám)

A MIGRÁNSOK EURÓPÁJA - Kongslien, Ingeborg: Migráns írók Skandináviában

túrák találkozását, ami néha tragikus, néha viszont komikus, különösen amikor a görög férfias visel­kedés összeütközésbe kerül a svéd liberalizmussal. A klasszikus migráns-történet a kettős perspek­tívát mutatja be, számos visszatekintéssel a fiatal főhős és elbeszélő én szülőföldjére, aki azt tervezi, hogy választott hazájában újrateremti magának a „valóságot”. Úgy látszik sikerül megbirkóznia a fel­adattal, végül még a svéd tájjal is bensőséges kap­csolatba kerül: „A testem fütyörészett. Leültem, és gátlástalanul flörtölni kezdtem a téli tájjal.” 25 évvel később a legkülönbözőbb témákról írott számos könyv után Kallifatides a Det sista ljuset (1995) c. könyvében újra a bevándorlók életét és a multikulturális közösséget állítja a középpont­ba. A helyszín ezúttal Rinkeby, Stockholm egyik külvárosa, ahol a bevándorlók aránya kiemelkedő­en magas - ahogy erre a „rinkebysvenska” kifeje­zés is utal, amely a bevándorlók nyelvének hatását erősen magán viselő svéd beszédet jelenti. A törté­net egy középkorú görög és családja, különösen a fia sorsa körül szövődik. A főhős, Odysseas kény­telen elgondolkozni egész görög hátterén és svéd­országi életén, miután a bevándorlók tradicionális kultúrája és a modern individuális élet közti ösz­­szeütközések fia tragikus halálát okozzák. A szerző széles perspektívában ábrázolja az egész bevándor­ló közösséget, miközben számos egyéni életsorsot és embert is megismerünk, akik különböző orszá­gokból és földrészekről egy új élet megteremtésé­nek reményében érkezve kerestek menedéket a legkülönfélébb elnyomások elől. A bevándorlók és a második generáció képviselői egyaránt feltűnnek ebben a könyvben, amelyből remek képet alkotha­tunk a mai multikulturális Svédországról. Érdekes módon a tradicionális és patriarchális tár­sadalom elől menedéket kereső három iráni írónő is nagy sikerrel tűnt fel az elmúlt évtizedben a svéd irodalmi élet színpadán. A regényíró Fateme Behros és Azar Mahloujian (utóbbi esszéket és visszaemlékezéseket is ír) valamint Jila Mossaed költő egyaránt kedvező fogadtatásra talált mind az olvasók, mind a kritikusok körében. Mossaed már hazájában is alkotott, és a költői nyelvváltást alkotó kihívásnak tekinti: „Tanítsd meg nekem a szavak eredetét /hadd játsszam a szavaiddal, hadd találjak ki / nekik új és furcsa jelentéseket / hadd adjak a szavaknak / új színt, új dimenziókat / add hát a nyelvedet/ a főneveket / hadd vigyem őket kalandos utazásra.” A Felfordított képek című első könyvében Mahloujian a politikai menekült sorsáról szól, kiváló érzékkel vegyítve az elemző és az emoci­onális aspektust a folyamat három szakasza, az eltávozás, az út és az újra berendezkedés leírásá­ban, miközben merész megfigyeléseket tesz az őt befogadó országról, új hazájáról is. Behro 2001-ben megjelent regénye, A rabok kórusa, egy női felszabadulás-történet, egy fia­tal iráni bevándorlónő fejlődésútja saját kultúrája szabályainak és értékeinek tiszteletben tartásától az önállósuláshoz vezető tragikus és boldogító tapasztalatokig. A svéd társadalomba való integ­rálódás folyamata mellett más, különböző etnikai hátterű nők sorsát is bemutatja, miközben képek villannak fel a múltjából, ahogy visszaemlékszik nagyanyja hangjára és megjegyzéseire. A beván­dorló-történetekre olyannyira jellemző kettős látás­mód itt fontos strukturális alakzattá válik. A törté­net végén a főhős és elbeszélő elhatározza, hogy A rabok kórusa címen egy könyv írásába kezd. A költő Clotus Nelson Nwadike újabb dimen­zióval gazdagítja a svéd multikulturális irodalom általános körképét. Nwadike Nigériában született 1966-ban, és a politikai üldöztetés elől menekült el hazájából, így került 1990-ben Svédországba. A számára kínálkozó három, eleve beszélt nyelv (az igbo, a hausa és az angol) helyett Nwadike a svédet választotta írói nyelvül. Ahogy egy interjúban fogal­mazott: „Olyan a svéd nyelv, mint a méz, én pedig olyan vagyok, mint a méh”. A költészetet „centrális költészetnek” lehet nevezni; láthatólag sokat merít a mesemondás szóbeli hagyományából, egyik jel­legzetes formája a rövid, aforisztikus költemény. Első, 1998-as kötetének címadó darabjaiból valók például a következő sorok: „Ha meghalok, két sírba temessetek el­­ a barátaim szívébe, és egy rövid, fekete versbe”. Nwadike a svédországi költé­szeti fesztiválokon is sikerrel szerepel verseivel. Az 1953-ban született törökországi kurd Mehmed Uzun különleges figyelmet és helyet érdemel ebben a bemutatásban. 1977-ben politi­kai menekültként érkezett Svédországba. Három nyelven ír: kurdul, törökül és svédül. Nagy terve és teljesítménye a kurd nyelvű kortárs irodalom megalapozása, amelyhez jelentősen hozzájárult Egy elveszett szerelem árnyékában című regé­nye, amely 2001-ben jelent meg svédül. Uzun a kurd nyelvért, irodalomért és kultúráért folytatott tevékenységét a transzkulturalizmus előmozdítá­sával kapcsolja össze. Ez A világ Svédországban. Nemzetközi antológia című kötetből is világosan látszik, amelynek ő volt az egyik szerkesztője. A mintegy 75 írót felvonultató antológia a svédor­szági migráns vagy multikulturális irodalom gaz­dagságáról tanúskodik. Ahogy az előszóban olvas­hatjuk, irodalmi formában tudósít arról a sokféle valóságról, amit a világ legkülönbözőbb részeiből hoztak magukkal a bevándorlók. Svéd körképünket egy svéd nyelven alko­tó Finnországba emigrált író egészíti ki. Zinaida Lindén Leningrádban született, az egykori és mai Szentpéterváron, ott tanult svédül, mielőtt Abóba települt volna a 90-es évek közepén, ahol íróként és műfordítóként azóta is dolgozik. A legutolsó könyvét (Földrengésre várva, 2004), amely egy Oroszország és Japán között utazgató férfiról szól, azért dicsérték, mert régen várt új témákat és tar­talmakat hozott a finn-svéd irodalomba. Norvégia Általános vélekedés szerint a norvég migráns iro­dalom Khalid Hussain: Pakik című 1986-os művé­vel vette kezdetét, amely egy második generáci­ós pakisztáni kamaszfiú integrálódását és iden­titáskeresését mutatja be, aki a szigorú értéke­ket és normákat hirdető családja és a szabadelvű többségi társadalom elvárásai között őrlődik. Női párja, Nasim Karim egy évtizeddel később jelent­kezett IZZAT: A becsület miatt című könyvével. Az IZZAT - mely urdu nyelven becsületet jelent - a tinédzserré válás fejlődésfolyamatát ábrázolja egy olyan problematikus, kultúraközi helyzetben, ahol a nyugati liberális egyéni jogok összeütkö­zésbe kerülnek egy kollektívebb, családorientált keleti kultúrával. Mindkét író meglehetősen fiatal volt könyve meg­jelenésekor, mindketten a Norvégiában legnagyobb létszámú bevándorló-közösség második generáció­jához tartoznak, és mindkét könyv az akkulturáció és az identitásképződés folyamatát ábrázolja a tör­ténetben szereplő fiatalokon keresztül. Helytállónak látszik Müller megfigyelése, mely szerint „a nemze­déki konfliktus motívuma” sokszor szolgál „kollektív szubtextusként a regény sorai mögött, amikor a mai bevándorlók és a gyerekeik számot vetnek a sorsuk­kal”. Ez a motívum az antológiákban szereplő szá­mos elbeszélésben is visszatér. A migráns vagy multikulturális norvég szerzők többsége nem európai hátterű, ami hűen tükrözi az ország bevándorló-lakosságának összetételét. Sajátos hangot képvisel ebben a csoportban egy európai, nevezetesen a cseh Michael Kom­pek. Ő Prágában született 1948-ban, 1977-ben érkezett Norvégiába, első könyve 1987-ben jelent meg, és azóta publikált regényeket, elbeszéléseket és esz­­széket is. A maga idejében című 1993-as regénye valamelyest Kallifatides Udlänningarraa emlé­keztet. Egy cseh fiatalember történetét meséli el, annak emigráns vagy száműzött életéről szól a 70-es, 80-as évek Norvégiájában. A könyv tele van iróniával, a tragikum és a nevetségesség között A K­ICRÁNSOK EURÓPÁJA

Next