Magyar Méh, 1909 (30. évfolyam, 1-12. szám)

1909. január / 1. szám

Méhészeti megfigyelő állomásokról. Valló János pozsonyligetfalusi áll. méhészeti vándortanító által fel­színre hozott megfigyelő állomások megvalósítása Magyarországon sem utópia. A méhészeti megfigyelő állomások működése úgy a gyakorlat, mint a tudomány szempontjából nagybecsűek s döntő érvül szolgálná­nak egyben arra is, hogy vidékenkint mely kaptárral méhészkedjünk legsikeresebben. A megfigyelőknek méhészek által való felállítása, vagyis társadalmi úton való megvalósítása nehézségekbe ütközik. Hol van az országban oly privát ember, kinek méhészetében a használatban levő kaptárak bevezetve volnának. Minden méhész, kinek méhészete jelentékeny —­ akkor, midőn a méhészettel nagyban kezdett foglalkozni — saját tapasztalata alapján állást foglalt egy rendszer mellett s méhészetét azzal folytatta. A különféle kaptárak megfigyelése csak a méhészeti megfigyelő állomásokon vihető keresztül. A megfigyelők leghivatottabb vezetői a méhészeti vándortanítók volnának, miért is állomáshelyeik megfelelően berendezendők. A földmívelési kormány a méhtenyésztés fejlődését szem előtt tartva, lehetetlen, hogy azon pénzbeli költséget, mely a megfigyelő állomások berendezésére szolgálna, meg ne adná, de segítőkezet nyújthat maga az egyesület is. Természetes, hogy pontos, megbízható adatokat a vándortanító urak is megfelelő segéderő alkalmazásával gyűjthetnek, mivel ők az év 3/c részét tanítással töltik el. A segédszemélyzet a gödöllői méhészmunkás másodéves hallgatóiból osztatnának be a kerületekbe s ezzel a kormány kettős célt érne el : nevezetesen kevés költséggel a kérdést megoldaná, másodszor a kirendelt méhészmunkás szakismerete, látóköre bővülne. 23 És most csend van. Halk, megelégedésre valló zümmögés mindenütt. Csak az istenadta széncinkékkel vesződöm még sokat. Hiába takarítom el a lehullottakat, ők rendes vendégei méhesemnek. Biz’ én néha rájuk is puffantok, mert igen szemtelenek, rajtafogtam egyet a betörés kísér­letén is­! Persze, hogy a méheket akarta kitörésre bírni és azután felfalni. A legveszedelmesebb téli rablókhoz, a harkályokhoz és az egerekhez, még nem volt szerencsém, de résen is vagyok! Ők megérdemlik, így figyelem, így gondozom hű barátaimat, Míg a virágok feltűnnek, S a dermesztő szél eláll, A méhesnél vizsgálódva Valaki ott meg-meg áll. Míg a halál birodalmát új életre nem hívod, óh dicső feltámadás! Donáth Aladár.

Next