Magyar Merkurius, 1798. január-május (6. évfolyam, 1-39. szám)

1798-03-23 / 23. szám

361 .,2V. Csokonai Mihály­ Kedves Barátjához irt Levele. Nagy lelkű Barátom! nem tudom, mit szóljak. Szemlélt virtusaid előttem, mert olyak Melynek betses vóltát el nem felejthetem, Szívem latjána mérvén­ hóltig emlegetem. Ha nyelvem Angyali szózattal szólna is ; Lakásom Minerva Aszszonnyal vólna is. Akkorom­ is lennék egy igaz tisztelöd, Reményed, a’ leg főbb grádusra emelőd. Minthogy kitsiny vagyok, emelje fel az ég Nagy Tzived reménnyét ne tsalja meg a’ vég, Mikor nem is vélnéd, eged ki derüljön Széltől hányott hajód örömbe merüljön Gyász köd ne borúljék reménylő napodra, Szerencse szekeret készíttsen számodra, *S hordozza azt maga, ama nagy hatalom, A* Jehova , — Vlegyen bástyáúl oltalom. Hozza fel dél szinbe hunyt napodnak fénnyét, Adják meg az Egek várt szived remennyét, Világom­ mint szikra, hamu alá rejtve Vagy, — de sok virtusod nincsen el­felejtve. versemet szívből offerálom, Magam mint Barátnéd jávorodba zárom, Bécs dicső piacc­át mint szarvas úgy járom ( Ha forralt nem lelek, les­sz örökös károm. Természetből folyó, gyenge kicsiny erem Engedd meg hát, bátram­ hogy küldeni merem. A­ jó dió­fa is ha verik úgy terem Majd én is tintámba pennám jobban verem.8.a.t. Csokonai M Mihály Úr válas­sza: i) Jó Barátném panaszkodol, Hogy bal sorsod igen nagy,

Next