A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1901 (20. évfolyam, 1-40. szám)

Tartalomjegyzék

Vegyesek. Tervpályázatok. A Zágrábban és Pécsen emelendő posta- és távirda-épület terveire hirdetett pályázat alapján a zágrábi épületre 19, a pécsi épületre pedig 28 pályaterv érkezett be. A zágrábi épületre beadott tervek szerzői közül az I. díjat, 1500 koronát Ferk Ernő és Sándy Gyula, a II. díjat, 1200 koronát, Kopeczek György, a III. díjat (600 koronát), W­ellisch Alfréd nyerte el; azonkívül 300—300 koronáért megvetettek: Wellisch Alfréd, Balázs Ernő, Aigner Sándor és Dryak József tervei. A pécsi épületre beadott tervek szerzői közül az 1. díjat, 1200 koronát, Balázs Ernő, a II. díjat, 800 koronát, Bálint Zoltán és Jámbor Lajos, a III. díjat (600 koronát), Komor Marcell és Jakab Dezső nyerték, azonkívül pedig 300—300 koronáért megvetettek: Száraz István, Kempler Vilmos és Egri Sámuel, Pártos Gyula és Leitersdorfer Béla terve. A díjazott és a megvásárolt pályatervek a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet helyi­ségeiben f. hó 8-tól 15-ig közszemlére állítják, a zágrábi terveket pedig a Horvát Mérnök- és Építész-Egylet helyisé­geiben is kiállítják.­­ Bertalan Lajos a földmívelésügyi minisztérium osztály­­tanácsosa, az országos vízépítési igazgatóság tiszai osztályának vezetője július hó 30-án életének 64-ik évében szívszélhűdés következtében meghalt. Legközelebbi hozzátartozóit súlyosan, de nem váratlanul érte a sors e csapása, mert már két év óta tudták, hogy a látszólag még erős, edzett testben a vég már közel lehet, de megdöbbentette a csapás kartár­sait, kikkel még halála napján is az ő páratlan jó kedé­lyével társalgott. Megdöbbentette és elszomorította e csapás kartársait, mert mindnyájan érezik, hogy azon a rendkívül kényes és a közérdek szempontjából fontos állomáson, honnan ő vezette a Tisza és mellékfolyói műszaki ügyeit, egyhamar alig követi oly utód, a kivel az érintkezés is oly kellemes s a ki iránt a bizalom oly igazi legyen. Életrajzi adatait a következőkben adjuk: Született 1838. évi június hó 30-án Baranyamegye Beremend községében; középiskolai tanulmányait a pozsonyi főreáliskolában végezvén, 1855-ben a bécsi politechnicumra ment és már 1858-ban mint mérnök­gyakornok a rumai uradalomban működött; 1859-től 1861-ig mint tagositó mérnök Nagybecskerek, Elemér és Kalocsa községek határában dolgozott. 1861-ben Temes vármegye főmérnökévé választották, majd 1863-ban a dárdai urada­lomban foganatosított vízszabályozó munkákat. 1863-tól 1869-ig a temesszabályozás szakaszmérnöke volt, majd 1877-ig mint magánvállalkozó mérnök működött, 1877-től 1881. év közepéig a Sebes-Kőrös szabályozásának társulati főmérnöke volt, míg végre 1881-ben Bodoki Lajos meg­hívására és ajánlatára államszolgálatba lépett és előbb mint külső hivatalvezető, 1883-ban pedig mint kerületi felügyelő került fel az akkori közmunka- és közlekedésügyi minisztériumba, hol 1887-ben neveztetett ki műszaki taná­csossá. 1889-ben a vízügyeknek a földmívelésügyi minisz­tériumba történt áttételével őt is ide osztották be és itt 1889-ben a dunai osztály vezetésével bízatott meg; 1890. évben azonban a tiszai osztály vezetését is átvette és egy ideig mindkét osztályt vezette; 1891. végén az osztálytanácsosi címet és jelleget kapta, 1893-ban pedig a tiszai osztály veze­tését vette át, mely osztályt haláláig vezette. 1893-ban lett valóságos osztálytanácsos. E minőségében­­ Felsége 1900. novemberében a vízügyi szolgálat terén szerzett érdemeinek elimeréseül a III. oszt. vaskorona-renddel tüntette ki. Az elhunyt, mint mérnök nem azok közé tartozott, a kik elméleti tudással csillognak és hosszas töprenkedés, tanakodás után jutnak eredményre, hanem azoknak a ritka férfiaknak az egyike volt, a kik a gazdag gyakorlat és tapasztalat útmutatása mellett járnak s adnak másoknak is gyors tanácsot. Kényes vitákban mintegy az utolsó szót ő adta meg. Kartársai nagy részvéte kisérte folyó hó elsején sírjába. Legyen neki könnyű a föld! A budapesti építésügyi szabályzat kiegészítése. A fővárosi közmunkák tanácsa a Budapest székes­főváros területére érvényes építésügyi szabályzat 152. §-ának kiegé­szítéséül a következő rendelkezést állapította meg és lépteti hatályba: Az első övezetben oly épületnél, melynek földszinti helyiségei egészben üzletek befogadására szolgálnak, ezek a helyiségek szabályszerű menyezettel két részre oszthatók, a következő feltételek mellett: 1. az épület homlokzatának úgy kell kiképezve lennie, hogy a megosztott földszint külsőleg egy emeletsort mutasson; 2. a megosztással kelet­kező alsó helyiségek ürmagassága legaláb­b­ oo m, a fölöttük levő helyiségek ürmagassága pedig legalább 3-oo m legyen; 3. a megosztott földszintnek úgy alsó, mint felső helyiségei csakis üzleti célokra használhatók, lakásul pedig egyedül a házmester számára. Az első elektromos nagy vasút. A napilapok írják, hogy a Rete-Adriatica-Valtellina vonalán július 30-án siklott végig az első villamos próbavonat. Nevezett vasúttársaságnak ez a százhat kilométeres vonala Felső-Olaszország legszebb részén, a Como-tó partján halad a svájci határig. E vasutat a budapesti Ganz-gyár építette az általa kidolgozott Kandó­­féle magasfeszültségű forgóáramú rendszer szerint. A vonat, melyet Kandó Kálmán vezetett, legcsekélyebb zavar nélkül, teljes menetsebességgel haladt végig a pályán. Az anyagvizsgálók nemzetközi egyesülete ez idei kongresszusát szeptember hó 9—14. napján Budapesten tartja; a kongresszust az «Anyagvizsgálók magyar egye­sülete» a Magyar Mérnök- és Építész-Egylettel karöltve szervezi, azért kívánatos, hogy azon a magyar technikus kar méltón legyen képviselve. A kongresszuson ugyan csak a nemzetközi egyesület tagjai vehetnek­ részt, de taggá — bár csak a folyó évre is — bárki beléphet, ha 7g6 korona évi díjat fizet; ezenkívül a kongresszus részvételi díja 20 korona, hölgyeknek 15 korona, a­mely díjért az üléseken és a kirándulásokon is részt vehet s megkapja díjtalanul a nyomtatványokat. A kongresszus tiszteletére egyesületünk szept. 9-én estélyt rendez. A budapesti kir. József-műegyetemen működő szervező bizottság (Czigler Győző elnök, Rejtő Sándor főtitkár, Zhuk József titkár) az érdeklődőknek készséggel ad felvilágosítást; a nyilatkozat és a díjak is hozzá küldendők. Közszállítások nyilvántartása. A kereskedelemügyi minisz­ter a közszállítások körül szükséges nyilvántartással, külö­nösen a beszerzési forrás hazai voltának ellenőrzésével a m. kir. kereskedelmi múzeum igazgatóságát bizta meg. 276

Next