A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1902 (21. évfolyam, 1-40. szám)

Tartalomjegyzék

243 15. Az elnök sajnálattal jelenti, hogy elhunytak ezek a tagok: Fábián János, Steindl Imre alapító tagok, Antal Ferenc, Lichtenebert Károly, Rózsahegyi Aurél, Nikolits Lázár, Benedek Béla, Mondschein Zsigmond, Dr. Nagy Béla, Hehler Károly, Glanzer Gyula, Hoffer Lajos, Lorczányi Pál, Brenner Vilmos, Fromm­ Miklós, Böhm Nándor, Belé­nyesy Zsigmond, Busch Dávid, Milkovics Imre, Hauff Lajos rendes tagok. Szomorú tudomásul szolgál. 13. Az egyesület tagjai sorából kilépnek: Kopp József és Zombory Lajos. 14. Az elnök felkéri a választmány tagjait, hogy a múlt ülésen tagul jelentkezettek fölvétele dolgában legyenek szívesek szavazataikat beadni. Ez megtörténvén, fölvételnek: Dr. Szilasi Jakab vegy., szab. ügy­v., al. Bernauer Zsigmond. Szemere Mór g. mérnök, tanár, ajánlja Balás Károly. Heincz Frigyes kir. mérnök, ajánlja Poppel Gyula. Schmidt József mérnök, ajánlja Körmendy Imre. Oberschall Zoltán gépészmérnök, ajánlja Dvorák Hubert. Ezekkel a tagok száma 2169. 15. A másodtitkár felolvassa huszonkét tagul jelentkező névsorát. A névsor az egyesület helyiségeiben kifüg­­gesztetvén, a felvétel iránt a jövő ülés határoz. 16. Az igazgató jelenti, hogy Gaál Adorján özvegye és árvái részére eddig 672 K. 90 f. összeg van gyümölcsözően elhelyezve. Tudomásul szolgál. Ezzel az ülés véget ért. Vegyesek. Kitüntetések. Pákei Lajos kolozsvári «építész-mérnök» és városi tiszteletbeli főmérnököt . Felsége a kolozsvári Mátyás-szobor létesítése körül kifejtett érdemei elismerése­képpen a Ferenc­ József-rend lovagkeresztjével tüntette ki; továbbá Fadrus Jánosnak, a szobor létesítőjének a­ 111. osztályú vaskoronarendet adományozta. Kirándulás. Az egyesületi kirándulások közt emlé­kezetes marad az algyői, mert nemcsak arra adott alkalmat, hogy a fővárosi tagok a Szegeden és kör­nyékén lakó tag- és kartársakkal közvetetlenül is érint­kezzenek, a­mi a kartársi szellem és az összetartás érzetének ápolása szempontjából nagyfontosságú, hanem a kiránduláson résztvevők oly ritka szép és sikeres technikai művelet szemtanúi voltak, mely egyrészt a magyar technikus kar önérzetét fokozza, másrészt dicséretére, sőt dicsőségére válik a magyar technikus karnak, illetőleg az ezt rendezett magy. államvasúti gépgyárnak és a vezetőinek, október 14-én ünnepet ültek a magyar hídépítők. Azért utalva múlt heti rövid közleményünkre, ennek a műszaki részleteit nem is kísérthetjük meg e helyütt ismertetni, csak azt jegyezzük föl, hogy a hazai híd­technika diadaláról ezrek tanúskodnak, mert nem említve a számtalan technikus érdeklődőt, kik messze földről gyülekeztek össze, a Tisza mindkét partját ellepte az ezernyi közönség, mely a közeli Szegedről és Hódmező­vásárhelyről tódult ki bámulni a 104 méter hosszú vándorló vashidat, melyet víznyomású gépekkel 8 ember emelt föl és 8 csigasorral 32 ember vonszolt 25 méter távolságban épült új oszlopaira. E rendkívüli érdekes művelet tüzetes ismertetése egyesületünk fölolvasó asztalára tartozik. — F. hó 13-án délután 25-en indultunk Budapestről, de mire Szegeden a társas vacsora meg­kezdődött, 82-en ültünk az asztalnál, köztünk Szeged orsz. képviselője dr. Lázár György; a többi technikus névsora ez: Czigler Győző, Steiczer Frigyes, Mihályi József, Heeger Gyula, Máté Károly, Láczay Jenő, Misley Béla, Huhle Gyula, Valkó Viktor, Pap Gyula, Richter Károly, Berger Ignác, Fónagy Samu, Mahrer Lipót, Szikssay Gerő, Sarkadi Nagy Lajos, Felmayer Károly’ Vigh Dezső, Kováts Ferenc, Adler Vilmos, Hartmann Dezső, Dékány Fülöp, Biró József, Endrei Lajos, Hubert Lajos, Poppel Gyula, Kelecsényi Hugó, Bresztovszky Béla, dr. Czenner Jenő, Szirányi Béla, Mad­ay István, Novák László, Trónka Károly, Noszlopy Kálmán, Klein Vilmos, Gottlieb Lajos, Torlai Arthur, Liska Béla, Biró Benő, Fitz Gyula, Waltner Dezső, Zelovich Kornél, Maurer Mór, Farkas Ferenc, Lindmayer József,­­ Windholz Márk, Kun József, Re­dl Sándor, Taussig Ármin, Zerkovitz Emil, Novák Tivadar, Lányi József, Schuschng Zsigmond, Benedek Sándor, Tárnoky Mór, Fodor József, Mikes Gyula, Spitz Hugó, Kann Ödön, Weisz Zsigmond, Rosenfeld Nándor, Ottovay István, Fluck Dezső, Regdon Geiza, Simák Ferenc, Panak Károly, Ákos Arnold, Kubicsek Manó, Lemberger Mór, Vámos Ármin, Reök Iván, Zsák Hugó, Aádory Nándor, Rupck­ György, Eckermann Ede, Jármay Jenő, Pártos Gyula, Polgár Péter, Prileszky Pál. A lakomát természetesen áldo­mások is fűszerezték. Czigler Győző a fogadtatást köszönve Lázár Györgyöt, ez viszont a magyar technikus kart, Pártos Gyula a szegedi kartársakat, Fónagy Samu Steiczel Frigyest, ez pedig az egyesület elnökét Czigler Győzőt, Zelovich Kornél a szegedi kartársak távollevő feleségeit, Czenner Jenő a magy. államvasutak technikusait, Reök Iván a vidéki technikusokat éltette. — Másnap reggel a Szegedi közúti vaspálya-társaság által előzé­kenyen rendelkezésünkre bocsátott lóvasúti kocsikon vonultunk a rókusi állomásra és onnan Algyőre, honnan csak délben kerültünk vissza és a 2 órakor elköltött ebéd előtt még megtekintettük a Kossuth szobrot, majd pedig a már majdnem kész zsidó templomot, melyet úgy egészében, mint részleteiben a társaság valamennyi tagjának egybehangzó­­véleménye szerint a tervező Baumhorn Lipót tagtársunk pompásan alkotott meg, úgy, hogy messze földön kell párját keresni. Itt Lőw Lipót főrabbi és dr. Rósa Izsó kalauzolta a társaságot. A város egyéb nevezetességeinek megtekintése, majd ebéd után a társaság nagy része Budapestre utazott. Hálásan kell megemlékeznünk a város hatóságáról, a­mely a megérkezésre is, az elutazásra is saját kocsijait bocsátotta rendelkezésünkre; valamint köszönettel kell adóznunk Reök Iván és Steiczel Frigyes tagtársainknak a rendezésért, végre a Magy. Államvasutak igazgató­ságának az Algyőre való utazás megkönnyítéséért. A m.­f Sziberth Arthur kir. főmérnök, az Országos Víz­építési Igazgatóság vízrajzi osztályának derék tisztviselője f. hó 16 án, életének 46. évében, hosszas betegség után elhunyt. Benne kiváló vízimérnököt vesztettünk, ki ala­pos műszaki tudása, nagy nyelvismerete, s kiváló mun­kássága révén egyaránt kiérdemelte a becsülést. Szüle­tett 1856-ban V.­Naményban; a műegyetemet 1881-ben Budapesten végezte s itt is nyert mérnöki oklevelet. Állami szolgálatba 1881-ben lépett s először a szentesi állami kirendeltség tiszai fölvételeivel foglalkozott; 1889-től fogva a vízrajzi osztályban működött; részt vett a Tisza műszaki fölvételében és két vaskos kötet­ben tanulmányt írt a Tiszáról «A Tisza Hajdan és Most» című munka keretében. A kormány két ízben küldötte külföldi tanulmányútra Olasz- és Franciaországba. Lelki­ismeretes, pontos hivatalnok volt, kit kartársai őszintén szerettek és becsültek. Áldás legyen emlékén i­s Virchow Rudolf. Szeptember hó 6-án halt meg Berlinben a világhírű tudós 82 éves korában. Ő Petten­­kofernek, a hygienia megalapítójának méltó társa volt. Nálunk Fodor József, a németeknél Virchow fejlesztette

Next