A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1905 (24. évfolyam, 1-41. szám)

1905-10-29 / 35. szám

1905. október 29. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője 35 247 sz. mint a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet tagjai ez ősmagyar város falai közé érkeztek azért is, hogy itt vándorgyűlésüket megtartsák, azért is, hogy a folyamszabályozás és ármentesítés elhunyt nagy munkája emlékének hódoljanak, legyenek Önök a város falai között legmelegebben üdvözölve. Azon sikereknek, melyeket a magyar mérnök- és építészeti kar a leg­utóbbi félszázad alatt kivívott s melyek nemcsak nagy­szabású közgazdasági művekben és mindenfajű építészeti alkotásokban jegecesültek, de a külföld szakköreinek is igaz elismerését is kivívták maguknak, a főváros után első­sorban Szeged város közönsége igaz elismerésében kell méltatást nyerniök, amely Szeged város mostani árvíz-biztosságát, topográfiai rendezettségét és szépségét a magyar mérnök- és építészeti kar zsenialitásának s odaadó munkásságának köszöni. Akkor, midőn a negyed­század előtt bekövetkezett katasztrófa után a magyar mérnök- és építészeti kart először van szerencsénk testületileg e város falai között üdvözölni, őszinte köszö­netet és hálát mondok önöknek a város érdekében kifejtett buzgalmukért, odaadó munkásságukért azon óhajtással, hogy a Gondviselés a magyar köz- és társa­dalmi élet ez illustris korát az egyéni jólét és munka­dicsősége, összes örömeiben részesítse. Isten hozta, Isten éltesse Önöket! Ezután Reök Iván méltatta Vásárhelyi Pál munkás­ságát tartalmas emlékbeszédben, amelyet a Heti Értesítő mai számában egész terjedelemben közlünk. Az elő­adást lelkesen megtapsolta a közönség. Sámezey Endre volt a következő fölolvasó, aki nagy tudással és szakismerettel fejtegette, hogy a kisvasutak­­nak milyen nagy szerep jut az Alföld gazdasági életé­nek fölvirágoztatásában. Előadását a Heli Értesítő követ­kező számában fogjuk közölni. Fölolvasását nagy tetszés­sel fogadták. Ezután Lisznyay-Damó Tihamér ismertette Szeged város árvédelmi helyzetét és védőműveit. Igen érdekes szabad előadását, amelyben kifejtette, hogy Szeged városát a mai védőművek, minden elképzelhető árvíz ellenében megvédik, a hallgatóság lelkes tapssal honorálta. Végül Tóth Mihály, Szeged város főmérnöke érdekes előadást tartott Szeged város vízellátásáról. Az előadást, melyet szintén legközelebbi számunkban fogunk ismer­tetni, hosszasan éljenezték. Az előadások befejeztével Hieronymi Károly köszönetet mondott az előadóknak tanulságos és élvezetes fejtege­téseikért, az egybegyűlt közönségnek pedig s különösen a hölgyeknek a tanúsított rendkívüli érdeklődésért, melyet a rájuk nézve kevés változatosságú felolvasások­nak mindvégig szenteltek és a vándorgyűlést berekesz­tette. Vásárhelyi Pál szobrának felavató ünnepe Szegeden folyó hó 22-én. Lélek emelő ünnepet ült a magyar technikusok kara Szeged polgáraival egyetemben. Vásárhelyi Pál, a magyar folyamszabályozás úttörője szobrának volt felavató ünnepe Szegeden. Régóta éreztük, hogy kötelességünk megörökíteni emlékét annak a kortársnak, kinek munkálkodása hazánkra annyi áldást hozott. Bízva a haza hálás polgárainak áldo­zatkészségében, egyesületünk 1897-iki közgyűlése elha­tározta, hogy Vásárhelyi Pálnak szobrot emel. Lelkese­déssel csatlakoztak a megindult mozgalomhoz a Tisza­­völgyi Társulat és a vízszabályozó és ármentesítő tár­sulatok. Egyesületünknek és a Tiszavölgyi Társulat­nak tagjaiból megalakult a szoborbizottság és meg­indult az országos gyűjtés, melyet csakhamar oly siker koronázott, hogy a bizottság már 1903-ban a szobor mintájára szűkebb körű pályázatot tartott, melyen Szécsi Antal, ifj. Mátrai Lajos és Kiss György szobrászok vettek részt. A bizottság Szécsi mintáját fogadta el és nyom­ban elhatározta, hogy azt e jeles mérnök működése helyén, a Tisza mentén, Szegeden állítja föl. Szécsi halála után Mátrait bízták meg a szobormű befejezésével. Most vasárnap tartottuk felavatását borús, hideg idő­ben, de annál melegebb érzéssel szívünkben. Féltizenkettőkor érkeztek meg a küldöttségek: elnö­künk, Hieronymi Károly vezetésével egyesületünk tagjai, az ármentesítő társaságok küldöttei, dr. Lázár György polgármester vezetésével a városi bizottság, a vidéki mérnök egyesületek küldöttei stb.; hozzájuk csatlakoz­tak Vásárhelyi Pál családja és rokonsága, Rakovszky György miniszteri tanácsos, mint a kormány képviselője, dr. Bánffy Dezső képviselő és a város számos elő­kelősége. Az ünnepélyt a szegedi dalárdák együttes kara nyi­totta meg a himnuszszal. Majd Kovács S. Aladár mondta el szép felavató beszédét,a­melyet lapunk elején hozunk, a Magyar Mérnök- és Építész-Egylet és a Tiszavölgyi Társulat nevében. A beszéd után lehullott a lepel és elénk tárult Szécsi és Mátrai művészi alkotása, Vásár­helyi Pál szobra. Árvédelmi töltést ábrázol az alépít­mény, hátul a balsarokban alföldi kubikos alakja lát­ható taligával és csomnakkal, mint az árvédelmi munka megtestesülése, elől balra Egyesületünk bronz cser­koszorúja, jobbra búzakévén ülő anya gyermekével, az árvédelmi munka áldását élvező család, felül kőszikla­alapon áll Vásárhelyi Pál alakja, jobb kezében tervrajzot tart, baljával előre int, mintha az árvédelmi munkát vezényelné. A lepel lehullása után dr. Lázár György polgár­­mester a következő beszéddel vette át a szobrot ko­szorút helyezvén annak talapzatára: M. t. ünneplő közönség! E szobor talapzatáról szólalok fel Szeged város közönsége nevében akkor, midőn arról a lepel ez ünnepség keretében lehullott s elénk tárult azon művészi alkotás, mely a Vásárhelyi Pál működésének irányát szimbolizáló mellékalakokkal együtt országos alkotások alapvetőjének hálaemlékét örök időkig fentartani hivatott. Nem volt éppen szüksége Vásárhelyi Pál emlékének arra, hogy szoborral megörökíttessék. Megvan az ő emléke örökítve Magyarország közgazdaságának tör­ténetében, megvan örökítve azon százezrek soha nem múló visszaemlékezésében, kik hazai folyóinkon a for­galom áldásait élvezik s az ármentesítés zseniális kon­cepciója által mentesített rengeteg területeket szántják­­vetik, hogy saját maguk javára, de a közhaza javára is kivegyék abból az Isten áldását. De kellett e szobor s kellett éppen Szegeden, a tiszaszabályozás legfonto­sabb pontján, azért, hogy örök hálánk jeléül szolgáljon azon alkotó szellem és végrehajtó energia iránt, aki a nagy Széchenyi eszméinek keresztülvitelével a forgalom javára első kezdte rombolni az Alduna kataraktáit, a zúgó, a terjengő, pusztító árnak meg iijt kiáltott s kinek rendszere az idők folyamán tökéletesítve ma már forgalmat, vagyont és életet biztosít, s biztosítani fog végtelen időkig. Amidőn e szobrot a Magyar Mérnök- és Építész- Egylet s a tiszavölgyi társulat központi bizottságának illusztris képviselőitől úgy, az alkotó művésztől, a nagy alkotó mérnök t. leszármazói jelenlétében örök időkig való fentartás ígérete mellett Szeged szab. kir. város

Next