A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője, 1907 (26. évfolyam, 1-46. szám)

1907-02-10 / 6. szám

1907 februárius 10 6. szám 57 ság nincs bent Bodola tanár úr felszólalásában, hanem csak az enyémben. Hogy ennek az ismerettöbletnek a tagosító mérnök kárát látná-e, az iránt alig merülhet fel kétség. Nem tartanám tehát jogosultnak azt sem, ha a kellő jogi kvali­fikáció megszerzése után erdőmérnökeink sem szerezhetnék meg a tagosító munkálatokhoz való alaki képesítést, noha geodéziai tudásuk megfelel a tagosító mérnököktől megkívánandó mértéknek és ezt az ismeretüket még kiegészíti az a műszaki tudás is, mely a tagosító munkálatokkal Bodola tanár úr szerint is kapcsolatos. Selmecbányán, 1907. évi januárius hó 25-én. Kiváló tisztelettel a főiskola ezidőszerinti rektora: Herrmann. * A Selmecbányái m. kir. Bányászati és Erdészeti Főiskola igen tisztelt rektorának fent közölt soraira legyen szabad a következőket megjegyeznem. A múlt évi december hó 7-én tartott választmányi ülésen hosszabb megokolással igyekeztem kimutatni, hogy mennyire elodázhatatlanul szükséges volna és pedig tisztán közérdekből is, hogy nemcsak Erdélyben, hanem egész Magyarországon jogérvényes intézkedéssel biztosíttassák, hogy földmérési gyakorlatot csakis kvalifikált szak­emberek űzhessenek. Utaltam arra, hogy minő nagy haladást tett a geodézia a közel­múlt évtizedekben úgy az alapműveletek — a vízszintes és magas­sági alappontok meghatározása — mint a részletfelvételi módok — a vízszintes és magassági részletpontok meghatározása — tekin­tetében, úgy városi, mint mezei mérésekben egyaránt. Hang­súlyoztam, hogy mennyire pontosabbak a modern numerikus eljárások a régi mérőasztalos és iránytűs módszereknél. Már pedig a birtokállapotnak kellő megbízhatóságú feltüntetése csakis kellő pontosságú részletfelvételi módszerek alkalmazásával érhető el. És hogy ez, különösen a kisbirtokosok parányi földecs­­kéinél szociális szempontból is mennyire fontos, minden e kér­désekkel foglalkozó tudja. A tagosításokat pedig úgy kell végrehajtani, hogy teljesen meg­felelő, kész anyagot szolgáltassanak az országos kataszter számára. A tagosítónak tehát tisztában kell lennie az országos háromszögelés és kataszteri felmérés mérő és számító módszereivel. Aligha tagadható, hogy mindezekből az erdőmérnöknek kevesebb kell, mint a hivatásos geodétának és hogy az erdőmérnökök kevesebbet kapnak is belőle, bizonyítja az erre vonatkozó része a Selmecbányái főiskola programmjának és tantervének. Más a bányamérnökök esete. Ezeknek nagyon pontos geodéziai munkálatokra van szükségük. Pontos földszini alapműveletekre azért, hogy a szükséges biztossággal végrehajthassák, többnyire nehéz körülmények között, földalatti részlet-műveleteiket. Ezt a választmányi ülésen is hangsúlyoztam. A szavakra is emlékszem, amelyeket, éppen a földalatti kitűzésekre utalva, használtam: „A bányamérnököknek kiváló érzékük van a pontos geodéziai munka iránt." Hogy ennek elsajátítására a Selmecbányái főiskola kellő mértékben alkalmat nyújt, bizonyítja programmjának és tan­tervének a bányamérnökök mathematikai és geodéziai okfatásáról szóló része. Nem tagadható azonban, hogy a földszini részlet­fölvételek még sem játszanak olyan fontos szerepet a bánya­mérnökök működésében, mint a hivatásos geodéta gyakorlatában, hogy tehát nekik ebből kevesebb kell, mint emennek. Mindezeket az ülés jegyzőkönyve természetszerűen csak nagy­jából mondja el. Ami a jegyzőkönyvben van, az 2—3 perc alatt elmondható; amit pedig én mondtam, az 20—30 percig tartott. De hova is fejlődnék a Heti Értesítő, ha minden felszólalást szóról­­szóra hozna. A tisztelt rektor úr bizonyára egyetért velem abban, hogy sem bányamérnöki, sem pedig erdőmérnöki szakosztálynak nem köz­vetetten feladata hivatásos geodétákat nevelni. Viszont azt én ismerem el készségesen, hogy aki a Selmecbányái főiskola e két szakosztályának egyikét végezte, az oly jó tudományos alapon áll, hogy utólag magától is megszerezheti azokat a speciális ismereteket, Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Heti Értesítője amelyeket még nélkülöz és magam semmi gáncsolni valót nem találnék abban, ha az ilyen a tagosításokra jogosítványt nyerne. A tisztelt rektor úr azt mondja, hogy én a mezőgazdasági isme­reteket nem említettem azok közt az ismeretek közt, amelyeknek a tagosító nagy hasznát veheti. Pedig felszólalásomban ezeket is felemlítettem. Sőt egy írásbeli felterjesztésemben, amelyet ugyanez ügyben a közelmúltban egy hivatalos fórumhoz intéztem, szóról­­szóra ez fordul elő: „Amennyiben a birtokrendezői pályára a jövőben, várakozásom ellenére, még sem jelentkeznék annyi okleveles mérnök, mint amennyit a tényleges szükséglet megkíván s ennek folytán szükségesnek mutatkoznék a hiányon valami speciális tanfolyam szervezésével segíteni, akkor is nem tartanám elegendőnek ezt a speciális tanfolyamot pusztán csak egyoldalú mathematikai és geodéziai alapon szervezni, hanem — figyelembe véve hazánknak eminenter mezőgazdasági ország jellegét — egyedül helyesnek azt vélném, ha az e célra szükséges specialisták egy gazdasági mérnöki tanfolyamon képeztetnének ki." Bodola Lajos. □ □ □ □ A „Czigler-érem“ alapító-levele és szabályzata. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet mű- és középítési szakosztályai néhai Czigler Győző építész, műegyetemi tanár, a műépítési szak­osztálynak 13 éven át az egyesületnek pedig két ízben volt hervad­hatatlan érdemű elnöke emlékének megörökítésére 1906. évi már­cius hó 26-án — az elhunyt halála napjának első évfordulóján — elhatározták, hogy a szakoszlályi tagok körében rendezendő gyűjtés útján az elhunyt nevét viselő emlékérmet alapítanak. E „Czigler-érem" a mű- és középítési szakosztályok szellemi tevékenységének fejlesztése céljából, egy-egy működési év rendes szakosztályi üléseiben tartott, önálló előadások, illetőleg felolvasások közül, legkiválóbbnak ítélt előadás kitüntetésére fog fordíttatni. Az érem kezelésére és odaítélésére vonatkozó eljárás a következő szabályzat szerint történik. 1. §. A „Czigler-érem" az elhunytnak domborművű arcképét tartalmazó ezüstplakettből áll, melynek arra a célra fenntartott mezejébe az érem nyertesének neve s előadásának napja domborúan verendő ki. Az érem odaítéléséről az összes bírálók által alá­írandó okirat állítandó ki a pályanyertes részére, mely az éremmel egyidőben adatik át. A érem legalább 100 koronányi jutalommal ki fog egészíttetni, ha ez a Czigler-alap tőkéjének kamataiból fedezhető lesz. 2. §. A Czigler-plakett, az elhunytnak tisztelői, valamint gyűj­tők számára bronzanyagból 200 példányban fog árúba bocsáttatni. Az abból befolyó összeg a Czigler-alap tőkéjéhez fog csatoltatni. Több ily „gyűjtő-példány" nem verethető. 3- §• A gyűjtésből, valamint a plakett-eladásokból befolyt tőke, az összes költségek levonása után, „Czigler-alap“ néven gyümölcsö­­zőleg fog kezeltetni. E tőke kamataiból fedezendő az ezüst plakettnek évenkint ismét­lődő veretési költsége. A kamatok megmaradó része mindaddig fog a tőkéhez csatol­tatni, amíg a kamatjövedelemből a plakett költségein kívül, még legalább 100 K-nyi pénzjutalom is folyósítható lesz. 4- §• Úgy a plakett fémverő tőkéje, mint a Czigler-pénzalap is, kezelés s megőrzés céljából anyagi felelősséggel az egyesület elnök­ségének adatik át. 5. §. A Czigler-éremre pályázik minden egyesületi tag, ki a mű- és középítési szakosztályok rendes szakosztályi ülésén az építő­művészet, építőipar avagy azokkal rokonszakmába vágó s önálló munkásságon alapuló előadást, illetőleg felolvasást tart. 6. §. Évenként, azaz egy működési évad folyamán csak egy ezüstplakett adható ki. A díj nyertese azontúl versenyen kívül marad. 7. §. A Czigler-érem odaítélésére kilenctagú bíráló bizottság ille­tékes, melynek tagjai: a mű- és középítési szakosztályok által egy évi időtartamra választandó 4 tag, továbbá a két szakosztálynak 6

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék