A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)
7-8. szám - Könyvismertetés
Ezután pár sorral alább következik a tévesnek mondott következő állítás: „az árvizek valóban veszélyt okozható része a medren kívül az ártéren húzódván le, rája az átvágásoknak semmi vagy alig számbavehető hatása sincs". A legagyafúrtabb ügyvéd sem olvashat ki ebből egyebet, minthogy oly átvágások hatásáról van szó, melyek töltésezetlen folyókon hajtatnak végre. Ezeknél pedig az árvíznek a természetes színig telt medert meghaladó legnagyobb része már azért is a medren kívül folyik el, mert a folyók közvetetlen partjai a legmagasabbak, a mint minden hydraulikus, de talán a legtöbb laikus is tudja; ha tehát a víz a partokon már túlcsordul, akkor az alacsonyabb távolabbi árterekre jut és azokon húzódik lefelé; ez oly egyszerű és természetes valami, hogy az ember csodálkozik, hogyan találkozhatik egy vízimérnök, aki ezen fel tudjon akadni. A bíráló úr, a Tiszának töltések közé fogott állapotában az ártéren, illetőleg hullámtéren és töltések között a meder fölött felduzzasztott árvizet összezavarja a töltések nélkül a természetes mederben lefolyó árvízzel ! Persze úgy azután nem nehéz a saját magától felállított és másra relfogott tételnek abszurditását kimutatni! De még erről sincsen a kifogásolt állításban szó, mert olvassa el azt a mondatot bárki kissé gondolkozva, és abban csakis azt fogja találni, hogy az árvíz ama részére, amely a medren kívül az ártéren folyik le, az átvágásoknak semmi, vagy alig számbavehető hatása sincsen. Hogyan képzeli el a bíráló úr, hogy az ártéren lefutó, tehát sokszor a medertől mérföldekre eltávolodó árvízre az átvágásoknak valami befolyásuk egyen ? Erre csakugyan mindenki kíváncsi lehetne. 5. A következő nehézség, amelyet a bíráló úr fölemlít, a kiszakadások kérdése, melyet ő csak a nagy esésű folyókra nézve ismer el. Úgy látszik, hogy a mi Dunánkat és kivált annak Mohácstól Zimonyig terjedő szakaszát egyáltalában nem ismeri. Ő előtte csak a Tisza kis esésű folyó, a többi már mind nagy esésű , mert különben tudná azt is, hogy a Duna hajózható ágai egyik árvíztől a másikig, egyik évtől a másikig változnak. Pedig az a kilométerenként 3—5 cm-nyi esés még csak nem jogosít föl arra, hogy e folyót, illetőleg ennek ezt a szakaszát kivegyük a csekély esésűek közül ? A bíráló úr maga közöl adatokat, melyekből kitűnik, hogy a Tiszának Csapon alul hosszabb szakaszokon nagyobb az esése, mint a Dunáé ! Tessék ebből már most okosnak lenni, hogy hol kezdődik tehát a csekély esésű folyó, melyre nézve a bíráló úr külön elveket kér és követel! A 6. pontban teljesen úgy bánik el velem a bíráló úr, mint a többiben.