A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)

11. szám - Malina Gyula: A Tisza szabályozásáról II.

A­mennyire a rendelkezésünkre állott kevés adatból megítélni bírjuk, úgy látszik hogy a rendszeresebb ármentesítés szükségének érzetét minden nagyobb árvíz már a régibb idők óta fölkeltette. Az akkor megindult moz­galmak azonban eredményre nem igen vezethettek, mert a munkák végre­hajtását illetőleg az egyik vármegye a másikra volt utalva, együttes működé­sük pedig az akkor dívó körülményes eljárásoknál fogva hosszas tárgyalá­sokat tett szükségessé, melyek a szabályozásra való kedvet csakhamar lelohasztották. A szabályozás iránti érdeklődés állandóbb lett és nagyobb hullámokat vert föl a mult század végén és a mostani század elején előfordult rendkívüli áradások okozta súlyos csapások hatása alatt. Úgy látszik külö­nösen az 1816. évi áradások adtak fontosabb tárgyalásokra alkalmat. A Bereg, Zemplén, Békés és Torontál vármegyéktől a szabályozás érde­kében kifejtett tevékenység ekkorra látszik visszavezethetőnek. Zemplén és Békés vármegyék alapos tervek készítésén fáradoztak. A Bodrog szabályo­zási terveit 1821. évi március hó 26-án kormányi jóváhagyásra terjesztették föl. A Kőrösök vízmostani fölmérését pedig 1820-ban kezdették meg nagy erővel. Bereg vármegye a Tisza védőműveinek fejlesztése érdekében Ugocsa­vármegyével egyességre lépett. Torontálvármegye pedig már 1822-ben az ármentesítéshez komolyan hozzá fogott, az Aranka medrét a megye felső hatá­ránál áttöltetvén és egyidejűleg a Maros, valamint a Tisza mentén levő védő­töltések rendszeresebb megerősítéséhez és fölmagasításához hozzá látván. A volt építési igazgatóság irataiból kivehetőleg ez a hatóság a Tisza szabályozásáról már az 1817., 1818., 1825. és 1831. években adott műszaki véleményeket. Érdekes fölemlíteni, hogy az utóbbi a Tisza szülte vízbajok gyökeres orvoslására a Vaskapu szabályozását — mint régóta elismert leg­biztosabb módszert — hozza javaslatba. Úgy látszik tehát, hogy már igen régi keletű lehet az a vélemény, mely a lehetőséggel nem törődve, a tisza­menti vízbajok orvoslását a Vaskapu szabályozásától, illetve az alsó dunai sziklapadok eltávolításától reméli. A régibb időkből származó műszaki vélemények — a rájuk vonatkozó följegyzésekből ítélve — nem igen lehettek megbízható műszaki adatokkal megokolva, minélfogva egyátalában nem tekinthetők komoly javaslatoknak, hanem inkább csak körülményes eszmefuttatásoknak. A Tiszán tett fölvéte­leket ugyanis csupán 1833-ban rendelték el és teljesen még 1845-ben sem voltak befejezve, mert Vásárhelyi még akkor is több fontos vízműtani adat beszerzését hozta javaslatba. A Tisza szabályozására vonatkozó első komolyabb, műszaki tekintetben is számottevő javaslat Vásárhelyi Pál akkori hajózási felügyelőtől ered. Az építési igazgatóság ugyanis nádori rendeletre 1845. évi junius hó 8-án „a Tisza áradásainak minél előbbi meggátlása tekintetéből" — „előleges j­a­v­a­s­l­a­t"-ot terjesztett elő, mely előleges javaslatot Vásárhelyi Pál készítette. Ez a javaslat csupán a Tiszának felső, T.-Füred és T.-Újlak

Next