A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye 24. évfolyam (1890)
7-8. szám - Könyvismertetés
Minden szabályozás célja az, hogy javítson a létező helyzeten. Ha e cél gazdasági, akkor azt akarjuk elérni, hogy bizonyos területeken nagyobb hasznot hajtó művelési módokat lehessen alkalmazni. Tagadhatatlan, hogy a Tiszaszabályozás egyik kiváló fontosságú célja ez volt. Nagyon téved azonban, aki a szabályozás hasznát pusztán a mentesített holdak számához arányosítja. A Tisza szabályozásának ennél még sokkal fontosabb, kulturális céljai is voltak. Hiszen midőn Széchenyi a szabályozást megindította, a Tiszavidéknek búzakivitele alig volt, és általában akkor a szemtermelés — vasutak és minden szállító eszköz híjján — jövedelmezőség tekintetében hátrább állott a marhatenyésztésnél. Azt pedig a régiek is tudták, hogy a kaszálónak, legelőnek csak hasznára van, ha tavaszszal a Tisza vize megöntözi. Nem a szorosabb értelemben vett gazdasági célok tették tehát a 30-as és 40-es években égető szükségessé a Tisza szabályozást, hanem az a körülmény, hogy nagyobb árvíz alkalmával a Tisza mindkét partján fekvő községek, éspedig legtöbbször nemcsak a közvetetten közelségben fekvők, hanem a 20—50 kilométer távolságban levők is vagy teljesen körül voltak zárva, vagy legfeljebb egy-két szomszéd községgel voltak csak összeköttetésben. Ilyen árvíz alkalmával tehát hónapokig megszűnt minden közlekedés, megszűnt a kereskedés, de még a közigazgatás is, vagyis ilyenkor többé márnem is ázsiai, hanem afrikai állapotok uralkodtak. Azután meg az árvíz nem csupán a szabályozás óta lépett föl pusztítóan. A rendesnél magasabb árvíz nem egy községet fenyegetett elsöpréssel a szabályozás előtt is, és már akkor is volt rá eset, hogy valamely községet ki kellett magasabb helyre telepíteni. S mennyi állat pusztult el (valószínűleg emberélet is) ilyenkor azért, mert a legelő marhát olyan helyekről vagy tanyákról, amelyek rendes árvíz alkalmával szigetek szoktak maradni, ahol tehát olyankor is elegendő élelmet találtak, csak akkor hajtották el, mikor a baj már körmükre égett, vagyis mikor egészen elborította a víz a környéket. Ezen az állapoton pedig átvágások töltésezés nélkül nem segítettek volna semmit. A szerzőtől a 6. lapon közölt táblázatból ugyanis kitűnik, hogy a Tisza esése a folyó eredeti pályáján Csongrádtól Szegedig 0'0000215, s innen a Dunáig 0*0000182, s ez az átvágásokkal kiegyenesített pályán 0'0000288, illetve 0'0000221-re emelkedik. A szaporulat tehát oly csekély, hogy ennek folytán a Tisza medrének valami rendkívüli (bekövetkezendő) kiképződését (ha egyáltalán lehetséges volna is) várni éppen nem lehet. Hasonlóképpen nem sok az a nyereség sem, amely a folyás gyorsulása következtében keletkezik. Ellenben a Csongrád fölötti szakaszokon Tokaj és Szolnok között a szabályozatlan állapotban az esés volt 0 0000284, a szabályozás után pedig 0'0000396 . Szolnok és Csongrád között a szabályozás előtt volt az esés 0-0000193, az átvágások következtében pedig 0'0000297. Látjuk, hogy itt már